„Mit szólnál ahhoz, ha arra érnél haza, hogy a kiskutyád lóg az almafán?” – kérdezte a srác, majd miután a barátnője a felvetésre nem elnevette, hanem majdnem elsírta magát, fölényesen csak annyit mondott: „Jaj, ne érzékenykedj már, csak vicceltem!”– az eset valós, egy lelki/verbális bántalmazó szinte naponta használt eszköze: a provokáció, félelemkeltés, bizarr humorként tálalva, és végezetül azzal zárva, hogy az áldozat a túlérzékeny, aki még a poént sem érti.
Láthatatlanul tesz tönkre
A verbális erőszaknak nincsenek fizikai nyomai, olykor magának az áldozatnak is nehezen felismerhető, megfogalmazható, mi is történik vele pontosan. Szavakkal verni, manipulálni, megfélemlíteni, az önbizalmat romba dönteni ugyanis nem csak explicit, trágár módon lehet. Sőt, az igazi pszichés hadviselés ennél jóval cizelláltabb, nem véletlen, hogy az ilyen bántalmazók között sok a magasan kvalifikált férfi/nő.
Az eszköztár széles: megalázás, kritizálás, manipulatív kényszerítés, gúnyolódás, megszégyenítés, durva követelőzés, de a közöny, a csenddel büntetés, az érzelemmegvonás is ide tartozik. Súlyosabb esetben a verbális erőszak bűntudatkeltést, fenyegetést, állandó ellenőrizgetést, megfélemlítést jelent.
A kívülállók számára rendkívül nehezen érhető tetten lelki bántalmazásra (hiszen az leginkább a zárt ajtók mögött zajlik) az Ökumenikus Segélyszervezet egyik online rövidfilmje mutat egy példát. Balsai Móni és Thuróczy Szabolcs formálta karakterek közti érzelmi bántalmazásról, elszámoltatásról, parancsolgatásról és sértegetésről szól. Egy bevásárlásból éppen hazaérkező nő belső drámáját látjuk, és a rettegést, hogy ügyetlenkedésével, késlekedésével szembekerülhet bántalmazója haragjával. A férfi a lerombolt önbizalmú nőt verbálisan a földbe döngöli, lealacsonyítóan beszél hozzá és minden szavával azt érezteti vele, hogy értéktelen. Az, amit a videóban látunk, az érzelmi bántalmazás már egy eszkalálódott formája, a mézeshetek és a kapcsolat elején ennél jóval burkoltabb módon történik a partner személyiségének, önértékelésének szisztematikus lebontása, valóságérzetének összezavarása. Ilyenek az apró, de rendszeres kritizálások, megkérdőjelezések, de intő jel lehet a kapcsolat elején, ha a másik fél lényegében rátelepszik, szinte megfojtja a partnerét, egyfolytában igényli a figyelmet, és rendszeresen provokál.
A kisfilmben látottak sokak számára ismerős helyzetek lehetnek, hiszen a verbális erőszak legtöbbünk szocializációs csomagja, szinte átjár minket. Emlékezzünk csak vissza iskolás korunkra, amikor kész ténynek vettük, hogy a tanárok megszégyeníthetnek, lehülyézhetnek, gúnyolódhatnak velünk egy egész osztály előtt. Sőt, minél idősebb generációról van szó, annál valószínűbb, hogy a szülők sem háborodtak fel a tanárok túlkapásain, de javarészt nem is tartották annak, hiszen maguk is ezt tapasztalták fiatalabb korukban. Sokszor otthon is.
Az erőszak annyira mélyen gyökerezik a társadalmunkban, hogy iszonyú magasan van az a határ, amelynek átlépése már tényleg kivágja a többségnél a biztosítékot. Ezek általában szélsőséges, csonkításokkal, halálokkal végződő abúzusok, így a lelki bántalmazás sok esetben csont nélkül átsiklik a társadalmi ingerküszöb alatt. Érthető, ha rengeteg áldozat még a saját szűk környezetének sem mer mesélni arról, mi történik vele, attól félve, hogy majd őt tartják túlérzékenynek, házisárkánynak, őrültnek (ezeket egyébként is rendszeresen megkapja a bántalmazótól). Pedig a felismerés, és a segítségnyújtás legalább annyira fontos, mint a fizikai bántalmazás esetén (amelynek rendszerint előszobája a lelki bántalmazás), hiszen a szisztematikus lelki abúzus óriási pszichés károkat okoz, lényegében darabjaira szedi az áldozat identitását, önbizalmát, és természetesen az idegrendszerét is.
Minél tovább tart a bántalmazás, annál nehezebb belőle a gyógyulás.
Ne nézz ilyen csúnyán!
„Talán nem üt meg téged, de kikényszeríti, hogy bocsánatot kérj, amiért felizgatod magad, ha bántott téged. Talán nem üt meg téged, de mindennap kínosan kell ügyelned arra, hogy elégedett és nyugodt maradjon” – írta egy Kelsey Baker nevű, fiatal lány pár évvel ezelőtt, aki a közösségi médiában osztotta meg a tapasztalatait arról, hogy milyen az, amikor az ember együtt él egy érzelmi bántalmazóval.
„Elképesztő számomra is, de egész egyszerűen nem vettem észre, hogy mi történik velem, hogy bántalmazó a férjem. Persze az feltűnt, hogy elkezdtem félni az estéktől, mert rosszul éreztem magam a bőrömben a férjem mellett. Állandó lelkifurdalásom volt, mert folyton megsértődött rám valamiért (…)” – ezt pedig már egy másik interjúalany mesélte egy korábbi cikkünkben, aki azt is hozzátette:
„Ilyenkor aztán vagy jött a szöveg, hogy nem igaz, hogy ennyire béna picsa vagyok, hogy nem bírom megtanulni, hogyan kell jól csinálni, vagy pedig nem szólt hozzám egész este, én meg találgattam, mi baja lehet, és próbáltam megbékíteni.8
Amit a nő említ, a csenddel verés, szintén gyakori elem a lelki bántalmazók eszköztárában: ez általában társul az érzelem megvonással. Ilyenkor szabályosan levegőnek, idegennek nézik a másikat, és az áldozatot hibáztatják, ha az kiborul ettől. Szembesítés esetén támadnak, hárítanak, az áldozatban rendszerint azt erősítik, hogy ő tehet mindenről. Mert nem jó hangsúlyt használt, mert csúnyán nézett, mert nem úgy viselkedett, ahogy a másik elképzelte. Napok, hetek telhetnek el így, és az benne a legnagyobb csavar, hogy mindezt rendszerint egy szerelem-bombázás után kapja az illető, vagyis a rózsaszín felhőkből egyszer csak egy meglehetősen fagyos jégveremben találja magát. Ez a bántalmazó kapcsolatok jól ismert, nagy amplitúdójú „hullámzása”, az idő múlásával azonban egyre rövidülnek a „mézeshetek” szakaszai, és erősödnek, sűrűsödnek a lealázó, önértékelést romboló kommunikációs formulák. Szép lassan, vagy eszement gyorsan, de az erőszak mindig eszkalálódik.
A szóbeli bántalmazás is lehet pokoli (Fotó: Getty Images)
A lelki bántalmazás során az áldozatok személyisége az elnyomás és az abúzus hatására torzul. Az áldozat azt tanulja meg egy ilyen kapcsolatban, hogy nem ér semmit, minden az ő hibája, és jobb, ha mindenben az őt elnyomó másik utasításait követi. Annyira fél attól, hogy okot adhat az erőszakra, hogy folyamatos készenléti állapotban van, mindig felkészülve az újabb támadásra. Miközben próbál megfelelni bántalmazójának, annak bántó mondatai beférkőznek a fejébe, és szinte sajátjaiként szólalnak meg, magát ostorozza velük. Eljut arra a pontra, hogy bántalmazója már akkor is képes őt félelemben tartani, ha nincs is jelen.
A tévhitekkel ellentétben ez a bántalmazási forma is torkollhat mentális és fizikai betegségbe, kialakulhat miatta anyagi függés, kiszolgáltatottság, poszttraumás stressz, tehát a károkozás mértéke nagyon hasonló, mint a fizikai abúzus esetén. Az agresszor célja mindkét esetben az, hogy elszeparálja az áldozatát a külvilágtól (a barátoktól, a családjától, az addig megszokott rutinjától), majd szép lassan saját józan eszétől és a realitástól is. Mindezt úgy viszi véghez, hogy kínosan ügyel arra, a szűkebb, tágabb környezet ne lássa ezt az oldalát.
A külvilágnak rendszerint egy bájosabb, udvariasabb arcát mutatja. Így történhet meg, hogy a kollégák, szomszédok, úgy beszélnek róla, mint egy „rendes ember” volt, és az is előfordulhat, hogy gyakran az áldozat háta mögött súgnak össze, mondván, biztos provokálta a férfit.
Ám a helyzet felismerése a bántalmazott számára sem könnyű, hiszen az embert egy olyan személy dolgozza meg, akihez érzelmi szálak is kötik. Amikor azonban az áldozat ráébred, hogy a kapcsolata nem egészséges és készen áll a kilépésre, a szakemberek szerint elengedhetetlen, hogy minél többen álljanak mögötte és támogassák. Az Ökumenikus Segélyszervezet épp ezért a figyelemfelhívó kampányon keresztül arra kér mindenkit, akinek tudomása van kapcsolati erőszakban élőről, hogy biztosítsa számára a segítségkérés lehetőségét. A segítségkérés lehetősége azért is fontos, mert az áldozat számára gyakran nehéz és hosszú folyamat felismerni, hogy bántalmazó kapcsolatban él, és legalább ennyire nehéz számára az abból való kilépés, főleg, ha vagyon, lakhatás vagy közös gyermek is összeköti őt a bántalmazóval. Ne feledjük, áldozatok lehetnek nők és férfiak is, a krízisambulanciákon az esetek 10 százaléka férfiakat is érint.
Kérj segítséget!
Az Ökumenikus Segélyszervezet kifejezetten erre a célra létrehozott honlapján (www.aszeretetnemart.hu) valamint krízisambulanciáin a bajbajutottak szakemberektől kérhetnek segítséget tanácsadás formájában jogásztól, pszichológustól vagy szociális munkástól.
