Három hét késéssel, de így is rohamtempóban nyitotta meg az állam az Ukrajnából érkezők előtt a BOK (volt Syma-) csarnokot, hogy a pályaudvarokon uralkodó kaotikus állapotokat megszüntetve egy fedél alatt, rendezett körülmények között gondoskodjon a menekültekről. Gondoskodás alatt azt értjük, hogy megkérte a civileket és a szeretetszolgálatokat, hogy segítsenek nekik továbbra is, ahogy eddig is tették, csak egy kicsivel odébb és – mindenki örömére – végre szobahőmérsékleten.
Fotó: Neményi Márton
Leírtuk többször, hogy a háború kirobbanása óta az olyan szervezetek, mint a Migration Aid, a Budapest Bike Maffia vagy a Magyar Vöröskereszt tették meg azt, amit az államnak kellett volna: várták és amivel csak tudták, segítették a vonattal érkező ukrajnai menekülteket, az állam jobbára a (tényleg emberségesen viselkedő) rendőrségen, vámosok, MÁV-alkalmazottakon keresztül képviseltette magát. Eddig is rengetegen szorgalmazták, hogy az egymást váltó, ad-hoc szerveződő, ha kell, végkimerültségig és anyagi csődig dolgozó önkéntesek terhein enyhítsenek, például úgy, hogy megnyitják a csomópontokhoz közeli sportcsarnokokat (azokból mostanában van úgyis elég), például a Symát (amely nyolc éve Budapesti Olimpiai Központ, azaz BOK néven fut). Elhelyezkedése okán is logikus lett volna: közel a menekülteket szállító mentesítő járatokat fogadó Keleti pályaudvar, és a Nyugati sincs messze.
Végül így is lett:
a kormány pénteken jelentette be, hogy tranzitvárót nyit a csarnokban, az összes szolgáltatással, amit a menekültek csak igénybe vehetnek az étkeztetéstől a SIM-kártyán át a továbbutazásig.
Igaz, hétvégén derült ki, hogy a pályaudvarokon működő átjáróházakat ezzel fel is számolják, az addig a Nyugatiban, majd a Keletiben kész kis miniállamot működtető civileknek tehát fél napjuk volt kicuccolni.
Ezt minden érintett szervezet civilizáltan fogadta, a Migration Aid markos költöztetőket keresett, hogy ne az éjszakai műszakos lányoknak kelljen vasárnap hajnalig furgonokba pakolni, majd a Vöröskereszt, a Bike Maffia és a többiek is bejelentették, hogy a BOK-ban (is) folytatják a munkát. A Keletiben például az a terem, ahol vasárnap délután még hömpölygő tömeg volt, hétfő délelőttre így nézett ki:
Fotó: Neményi Márton
Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a BOK csarnok rossz ötlet volt. Ellenkezőleg, nagyszerű, hogy ha későn is, de észbe kaptak, és bár a kormány elfelejtette megköszönni a civileknek az eddigi munkát (legalábbis hozzánk ilyesmi nem jutott el), és megkérni szépen őket, hogy folytassák, ez nem tartotta vissza őket, hogy beköltözzenek.
A csarnokba a hétfő reggeli megnyitása után nem engedték be az újságírókat, aki be is jutott, határozottan kitessékelték, miközben a kormány számára kedves médiumok (TV2, MTI) egy exkluzív sajtótájékoztató után szabadon dolgoztak pár méterrel arrébb; a bejáratnál próbálkozó fotósoknak annyit mondtak, a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak írjanak, onnan azonban a leveleket „illetékesség híján” továbbították az ORFK-nak. Ők nem válaszoltak, ám időközben elterjedt, hogy kedden bejuthat a média kevésbé kormányközeli fele is. Ezek után hétfő délután egykor kaptunk egy levelet a Fővárostól, hogy egy óra múlva és egy órára, azaz kettőtől háromig (!) tehetünk pár kört. Mi odaértünk, sokan nem; ilyen az, amikor a szervezetlenség találkozik az „ellenzéki” (bármit is jelentsen ez) újságok rutinszerű szivatásával. Piszlicsáré probléma ez ebben a helyzetben, tudjuk, de azért ez kikívánkozott.
Fotó: Neményi Márton
Amit láttunk, egyszerre volt megindító, elkeserítő és reménykeltő. Állandó volt a fluktuáció, egy óra alatt volt olyan pillanat is, amikor a csarnok félig üres volt, és volt, amikor majdnem tele volt, ám tumultus így sem alakult ki sehol. A terület negyede az étkeztetésről szól, sűrűn elrendezett padokkal, asztalokkal, egy másik negyede pihenő volt, szellősen elhelyezett körasztalokkal, itt szinte a bőrünkön éreztük az ólmos fáradtságot: az érkezők napok óta először tudnak szusszanni egyet úgy, hogy nem egy zsúfolt vonaton ülnek. Egyértelmű az is, hova kell menni SIM-kártyáért, telefont tölteni, állatot gondozni (rengeteg kutya és macska érkezik), reptéri utazást intézni.
A legmegrázóbb sarok egyértelműen a játszóház, benne egyszerre több tucat magából kikelve őrjöngő gyerekkel, akik végre levezethették a feszültséget, és megélhették, hogy egy kicsit szabad gyerekként viselkedniük.
