Az a problémám, hogy a párom teljesen elhanyagol. Két és fél éve vagyunk együtt, ötvenévesek vagyunk. A párom nem kívánja a szexet, nem szeret sem ölelkezni, sem pusziszkodni. Nagyon magányos vagyok ebben a kapcsolatban. Ő több műszakban dolgozik, én egyben, így rendszerint itthon ülök egyedül. Nem járok sehová, mert az neki nem tetszik. Depressziós lettem, és ha valahová megyünk, mindig azt látom, hogy más nőket bámul, amit persze letagad – szerinte ezeket mind csak beképzelem. Teljesen beleroppantam ebbe a kapcsolatba, mégsem tudok kilépni belőle. Nagyon gyenge vagyok hozzá. Mit tegyek, hogyan gyógyulhatnék meg?
– az olvasói levél nemcsak a társas magányról szól, hanem a féltékenységről és az intimitás hiányáról is. Olvasónk okkal aggódik a párkapcsolatáért, hiszen a két legfontosabb dolog hiányzik az életéből: az érzelmi biztonság és az intimitás. Ha neked is van olyan mondanivalód, ami kikívánkozik belőled a párkapcsolatoddal kapcsolatban, ha a szexuális életed problémás, ha a randis tapasztalataid szeretnéd megosztani, ha szeretnél konkrét segítséget kérni, akkor Sereg Tímea párkapcsolati mediátor és szexológus tanácsadó várja a leveled a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
A társas magány intő jel a fiatalabb párkapcsolatokban arra, hogy változás szükséges
Párkapcsolatban, házasságban megélni a magányt igen nehéz érzés, hiszen a nyugati kultúrában elvileg a házasság és a hosszú távú párkapcsolat megvédenének mindannyiunkat a magányosságtól. A kétezres évekre egyértelműen kiderült, hogy a magány nem olyan érzés, ami csak akkor tör az emberre, amikor egyedül van. Sokan megtapasztalják úgy is az érzést, hogy vannak körülöttük emberek, olyanok is, akikhez elvileg mély, intim érzelmi szálakkal kellene kötődniük. A társas magány jellemzően akkor tör ránk a házasságban, párkapcsolatban, ha úgy érezzük, a körülöttünk lévők nem foglalkoznak velünk, ha nem vagyunk fontosak a számukra.
Nagyon nehéz érzés attól a személytől elidegenedni, aki a legközelebb áll hozzánk. Fájdalmas érzés, ami együtt jár azzal is, hogy a párok nem tudnak érzelmileg teljesen megbízni egymásban. Nem képesek szabadon megosztani egymással a nézeteiket, gondolataikat, érzéseiket anélkül, hogy ne támadnák egymást ezekért. Akkor is kialakulhat, amikor az egyik fél úgy érzi, nevetségessé teszi magát azzal, ha elmondja, amit érez. Hogy elítéli majd a partnere azért, amit mond. Ezek sokasága haragot, dühöt és akár depressziót is okozhat a párkapcsolatban.
A szex és az intimitás kerülése is ide tartozik: olvasónk tarthat attól, hogy a partnere mit reagálna arra, ha újra felhozná a témát. Sok-sok pár esetében már annyira kiéleződik ilyenkor a szituáció, hogy akár a filmekben látott szexjelenettől is ingerültek lesznek. Jellemzően kerülik a párok a témát, szóba se hozzák a szexualitást, nehogy újabb fájdalmakkal kelljen szembenézniük. Ha ezek az érzések nem húsz év után jelentkeznek, hanem akár már két év után, akkor lehetséges, hogy a párválasztásnál lőttünk mellé.
Forrás: Getty Images
Van egy olyan mondás, ami talán olvasónkra is igaz lehet: általában azok a kapcsolatok végződnek magánnyal, amik pontosan azért alakultak így, mert egyik vagy másik fél nagyon magányos volt. Tehát a párválasztást inkább az befolyásolta, hogy már nem szeretett volna egyedül lenni, szüksége volt valakire. Ilyenkor előfordulhat, hogy rosszul választunk. Lehetséges, hogy ez nem igaz olvasónk esetében, a kérdés akkor is ugyanaz, hogy mekkora alkuval tudna együttélni, és mi az a határ, amin már nem tud továbblépni.
A párkapcsolatok a kompromisszumokról szólnak, mindenki enged valamiből azért, hogy a közös élet jobb, harmonikusabb legyen. Ez addig tud működni, amíg kisebb dolgokban kellene együttműködni. A fajsúlyosabb kérdésekben, amin a párkapcsolat jövője múlhat, már nehéz hosszú távon leadni a saját igényeinkből. A szex és az intimitás tipikusan ilyen, hiszen ez egyike a szeretetnyelvnek. A testi érintések már gyerekkortól fontosak az életünkben. Azok a gyerekek, akiket rendszeresen ölelnek meg a szüleik, akik rendszeresen kapnak puszit, sokkal egészségesebbek mentálisan és fizikailag is. Érthető és jogos érzelmi szükséglet a párkapcsolatokban az intimitás, a szexualitás.
Olvasónk esetében az a kérdés, hogy mennyire igyekeztek a problémáról őszintén beszélni, elhangzottak-e olyan mondatok, amikben elmondja a partnerének, mit jelent számára érzelmileg az, ha rendszeresen vannak ölelkezések, csókok, a testiség. Ez azért fontos, mert a problémamegoldáshoz ez elengedhetetlen. Ha pedig már tud erről a partner, akkor lehetséges, hogy nem értenek egyet abban, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. A levélben a féltékenységről is van szó, ami sok nőben felmerülhet egy fiatal kapcsolat elején, ha a szexuális élettel gondok vannak. Azonban a féltékenység és az ebből adódó feszültség is okozhat eltávolodást a partnerben, garantálhatja a szexmentes életet.
A megoldás az lehetne, ha mindketten őszintén el tudnák egymásnak mondani, kiből milyen érzést vált ki a probléma: a féltékenység alapja a félelem, a szexmentes kapcsolatban pedig az elhidegülés garantált lehet. A frusztráció, a fájdalom és a düh eredeti okait kellene megvizsgálni, hogy mik a valódi forrásai: volt-e korábban hasonló párkapcsolat, ahol olvasónk ugyanezeket érezte? Mi volt annak a kapcsolatnak a végkimenetele? Az elvárásokat is érdemes átbeszélni, és amennyiben nagy az eltérőség a szexuális életet tekintve, azaz például olvasónk igényelné a heti 2-3 alkalmat, de a partner jól megvan azzal, ha háromhavonta egyszer vannak együtt, akkor szembe kell azzal nézni, hogy a szexben nem kompatibilisek.
Kérdezz, írj nekünk!
Ha szeretnél szexológustól, pártanácsadótól választ kapni a téged érintő problémákról, ha elakadtál a magánéletedben, ha a társkereséssel vannak gondjaid, esetleg még szűz vagy, várjuk a kérdésed! Aggódnod nem kell, minden esetben névtelenül jelenítjük meg a kérdésed, az évszámokat, éveket is átírjuk, hogy senki ne ismerjen rád. A leveled várjuk a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
