A nagybetűs férfi az életemben többször is átvert, más női is voltak, még a volt felesége hajszárítóját is megtaláltam nála. Úgy érzem, hogy velem szinte csak telefonon tartja a kapcsolatot, és akkor utazhatok hozzá, amikor ő szeretné, sohasem akkor, amikor én is szeretnék. A férfiassága régóta nem működik, prosztatarákja is volt, mindenben támogattam, türelmes voltam vele. El akartam hagyni, de mindig visszacsalogat, szépeket mond, hogy ő engem választott. A menyasszonya vagyok, mégis, esküvőről hallani sem akar. Ha rákérdezek, azt mondja, az elmúlt öt év még nem volt elég, még nincs itt az ideje. Úgy érzem, hogy csak egy gondviselőt szeretne magának, egy bejárónőt ingyen – ő már 71 éves. Most is elvárná, hogy takarítsak nála, hogy menjen az orvoshoz a beutalókért, a gyógyszertárba. Elegem van, 13 éve váltam el a férjemtől, és azt érzem, hogy ez a férfi hazug, megaláz és átver. Arra szeretnék választ kapni, hogy hogyan tudnám leépíteni, mit tegyek, ha hívogat, ha keres? Hihetek-e még neki?”
– olvasónk visszatérő, rendszeres kérdezőnk, akinek a korábbi levelei is erről a férfiről szóltak, igaz, akkor a megcsalással kapcsolatban válaszoltunk a problémára. A levélből érezhető a csalódottság, hogy olvasónk nem azt kapta, amit remélt, és nyugdíjas, elvált nőként újabb kudarcot megélni a szerelemben igen nagy szívfájdalommal jár. Érthető, hogy végleg még nem tudta lezárni a kapcsolatot, ez egy folyamat. Ha neked is van olyan mondanivalód, ami kikívánkozik belőled a párkapcsolatoddal kapcsolatban, ha a szexuális életed problémás, ha a randis tapasztalataid szeretnéd megosztani, ha szeretnél konkrét segítséget kérni, akkor Sereg Tímea párkapcsolati mediátor és szexológus tanácsadó várja a leveled a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
Hogyan okos valakit elhagyni, leépíteni, hogy többé ne próbálkozzon be?
Amikor szerelmesek leszünk, gyakran hisszük azt, hogy ez most akár örökké is tarthat. Él a remény, hogy semmi olyan nem történhet, ami elszakíthatna minket egymástól. Ahogy telik az idő, megismerjük egymást, és a konfliktusok szükségszerű velejárói az alkalmazkodásnak. Olvasónk levelében bizalomvesztésről is olvashatunk, a partnere korábban megcsalta más nőkkel, sőt, talán most is történik mindez – és bár nem fizikai síkon, érzelmileg biztosan megtörténik a hűtlenkedés. A félrelépéseknél sajnos muszáj azt nézni, hogy hányszor történik meg, és mennyire bánja meg az illető. Ha ebben nincs változás, és évek múlva is megismétlődik, sőt, egyáltalán nem akarja megerősíteni a párkapcsolatban az érzelmi biztonságot, a bizalmat, akkor a kapcsolatnak nincs tovább semmilyen jövője.
Az olvasói levélből kiderül az is, hogy olvasónk idősebb nőként már elvált egyszer, és most ismét vár rá egy szakítás. Ez bármilyen életkorban nehéz lépés, idősebb korban talán még inkább feltörhet a félelem az egyedülléttől, ami megakadályozhatja a végleges lépést. Lehetséges, hogy olvasónk is éppen emiatt nem képes lezárni ezt a kapcsolatot, és az utolsó utáni pillanatokba is kapaszkodik. Függetlenül attól, hogy hol tart valaki a szakítás folyamatában, ha tudja, hogyan szakítson jól, az segíthet abban, hogy ez az átmeneti időszak zökkenőmentesebb legyen.
fotó: getty images
A szakításnál nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen, inkább arról beszélhetünk, hogy lehet okosan és kevésbé okosan szakítani. Minden párkapcsolat másmilyen, és ahogyan a kapcsolatban is történt, a szakításnál is fontos figyelembe venni a partner személyiségét, szükségleteit és érzéseit. Szembe kell nézni a tényekkel, hogy nincs fájdalommentes szakítás, a végleges elválás mindkét félben fájdalmat okoz. Fontos, hogy személyesen közöljük a másikkal, hogy nem szeretnénk folytatni, az intim környezet a legjobb módja annak, hogy lezárjuk a közös múltat. Ha valaki attól fél, hogy a partnere erőszakossá válna, akkor célszerű nyilvánosabb helyet választani a lakásnál: éttermet, kávézót például.
A végleges lezárásnál mindenképpen fontos elkerülni azt, hogy túl sok részletet közölnénk a válóokként: nem jó, ha olvasónk például a partner impotenciájára fogja a szakítást, inkább a hűtlenség és a bizalomvesztés lenne a legjobb magyarázat a végleges elválásra. Tehát a “rossz vagy az ágyban” helyett inkább azt mondjuk, hogy “eltérő a szexuális stílusunk, nem tartom összeegyeztethetőnek”. A kliséket is érdemes kerülni, mint a nem veled van a baj, hanem velem című mondat, ezek olyan mondatok, amikkel úgy tűnhet, hogy játszunk a másik érzéseivel.
Előfordulhat, hogy a partner további, utolsó esélyekért rimánkodik, igyekszik meggyőzni arról, hogy van értelme a folytatásnak, azonban ez szinte biztos, hogy egy se vele se nélküle kapcsolathoz vezetne. A baráti kapcsolat fenntartása sem a közeljövőben lehet egészséges, hanem már csak azután, ha a gyászt mindketten megélték, és persze ha a bizalom e téren nem tört meg. Olvasónk esetében sajnos a barátság nem valószínű, hogy később kialakulhat. A szakításnál pedig a lezáró beszélgetést mindenképpen a közös jövőkép hiányára, az elköteleződés hiányára érdemes felfűzni.
A beszélgetés végén bátran beszéljen az együtt töltött jó időkről, hogy mi mindent köszönhet a kapcsolatnak, milyen fejlődéseket tapasztalt saját magán. Azt is elmondhatja, hogy remélte, hogy ez az utolsó szerelmi kapcsolata, és csalódott, hogy nem élhette meg. Ha pedig mindebből sem ért, és továbbra is telefonálgatna, érdemes élni azzal a lehetőséggel, hogy mindenhonnan letiltja és blokkolja a hívásokat.
Kérdezz, írj nekünk!
Ha szeretnél szexológustól, pártanácsadótól választ kapni a téged érintő problémákról, ha elakadtál a magánéletedben, ha a társkereséssel vannak gondjaid, esetleg még szűz vagy, várjuk a kérdésed! Aggódnod nem kell, minden esetben névtelenül jelenítjük meg a kérdésed, az évszámokat, éveket is átírjuk, hogy senki ne ismerjen rád. A leveled várjuk a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
