Randizni sosem volt egyszerű, a közösségi média masszív jelenléte azonban egy újabb nehézségi szinttel toldotta meg az igazit keresők küldetését.
Személy szerint nem tudom, milyen volt, amikor levélben kellett kommunikálni egymással, sőt, még a vonalas telefonok idejében sem a fiúk kötötték le a gondolataimat (maximum azért használtam a készüléket, hogy a legjobb barátnőmmel megbeszéljük a Bűbájos boszorkák legújabb részét), így a randizással már a közösségi média uralta világban ismerkedtem meg (az első randimat a myVIP-en és az MSN-en keresztül szerveztem le). Azóta viszont már akkorát robbant a social média iparág, hogy szinte megfulladunk a különböző appok tömegében, az online ismerkedés a norma – ne is várd, hogy organikusan találkozol valakivel –, ezért én is érzékelem, mennyivel több kihívással kell szembenéznünk szinglitársaimmal együtt most, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ugyan soha nem volt még ilyen könnyű a kapcsolattartás, a kiszemeltünk felszívódása minden eddiginél fájdalmasabb. A hosszú beszélgetések, néhány randi, esetleg egy már alakuló kapcsolat után szó nélkül eltűnő pasi (vagy nő) jelenségére nem kell bemutatni a jól ismert ghosting kifejezést.
De a ghosting, bármennyire is a 21. században kapta végül a nevét, nem függ a social médiától. Ellentétben azzal a jelenséggel, amit orbitingnak hívunk (a bolygók keringésére utaló angol szóból), és esélyes, hogy rosszabb, mint a Houdinit játszó testvére. Ez a viselkedés nem létezne a közösségi média nélkül, hiszen a lényege, hogy az illető továbbra is fenntartja veled a kapcsolatot, na de nem szavakkal, hanem a távoli megfigyelés eszközeivel: posztok esetén lájkokkal, sztoriknál pedig azok megnézésével. Az egyébként egyáltalán nem új keletű kifejezést Anna Iovine-nek köszönhetjük, aki 2018-ban a Repeller magazinban vezette be a köztudatba a social médiád körül keringő, de egyébként téged elkerülő (egykori) randipartner fogalmát.
Fotó: Elizaveta Starkova/Getty Images
A kíváncsiskodó tekintetek persze nem eredendően szörnyűek: ha egy kiszemelted osztja újra a Twitterre kirakott mémed, az kifejezetten izgalmas tud lenni. Míg egy ex esetében a nem kívánt lájk a Facebook bejegyzésed alatt inkább dühítő, de amikor a „majdnem befutó, de köddé vált nagy Ő” nézegeti az Instagram sztorijaidat (bármilyen egyéb interakció nélkül), az egyenesen kínzó. Hiszen olyan érzés, mintha a vállad fölött kukucskálva rá-rápillantana az életedre, arra azonban nem képes, hogy ha már ott van, hozzád is szóljon. Hiába reménykedsz, hogy a műholdszerű entitás egyszer csak elég közel kerül a bolygódhoz, hogy becsapódjon (és ezért az elején kifejezetten ledönt a lábadról az endorfin-hullám, amit akkor érzel, amikor az értesítések között felbukkan a neve), idővel rájössz, hogy soha nem fog letérni a pályájáról.
Mégis mire jó ez?!
Előfordult már veled, hogy olyasvalakivel szakítottál, akibe még mindig szerelmes voltál? Nem vagy egyedül. Michaela Thomas, klinikai szakpszichológus szerint vannak, akik azért választják az orbitinget, mert egyszerűen képtelenek elengedni a párkapcsolatot. „Nem elég, hogy elvesztetted azt az embert, akit szerettél, de még a közös jövőtök képe is odalett – magyarázza. –
Amikor valaki konstans csekkolja a közösségi médiát, hogy képben maradjon az exe életével, és talál rajta valami újdonságot, azzal dopaminhoz jut az agya. Tehát a tudatalatti megjutalmazza az ellenőrzés viselkedését.
Ennek a másik véglete, amikor már a gyász dühös fázisában van valaki, és haragból nézegeti a bejegyzéseket (ezt úgy hívják: hate-stalking).
Egy másik klinikai pszichológus, Dr. Betsy Chung egy kevésbé tiszta érzésekről árulkodó oldalát világítja meg a jelenségnek: szerinte az egész szólhat arról is, hogy az orbitingelő talonban tartja azt, aki körül kering. Tudod, hátha nem talál nálad jobbat (megsúgjuk: nem fog, de így járt), vagy hogy ne veszítse el a figyelmet, mert az simogatja az egóját, esetleg ki akarja tapogatni, hogy talán a kapcsolat felmelegítése opció lehet-e.
Mit tegyél?
A helyzet az, hogy valójában az orbiting nem jelent semmit. Bármennyire is összezavarnak a srác (vagy csaj) felől érkező vegyes jelzések, akár olyannyira, hogy elkezded megkérdőjelezni önmagad, vagy esetleg eszedbe jut, hogy ez talán egy „jel”, hogy újra felvedd vele a kapcsolatot (pro tipp: ne!), valójában ez a gyakorlat csak arra jó, hogy passzív-agresszíven idegesítsen vele. Sőt, az is lehet, hogy bele sem gondol abba például az Instagram sztorik nézegetése közben, hogy pontosan látod, kik csekkolták a posztot…, vagy esetleg nem érdekli. Ha pedig nem rendszeres látogatója a sztorijaid nézőterének, akkor beleesett az Instagramnak a sztorikat folyamatosan daráló csapdájába. De lehetséges, hogy egyszerűen azért lájkolgatja a képeidet, mert TÉNYLEG szuperül néztél ki azon a szelfin, a kutyusod TÉNYLEG különösen aranyos abban a pózban, és az a naplemente TÉNYLEG csodaszép.
Akármi legyen is az ő motivációja, illetve magyarázata a viselkedésére (talán ennyire erős a gravitációs vonzásod az ő harmatgyenge akaraterejével szemben?), ha nem akarod, nem kell elviselned. Persze, ha nem zavar, megengedheted neki, hogy néha vethessen rád egy pillantást, de amennyiben a szíved is belefájdul, amikor meglátod a nevét, inkább blokkold a műhold üzemmódba kapcsolt pasit/csajt. Ezt értheted szó szerint is – azaz: simán csak letiltod minden közösségi média felületen –, vagy átvitt értelemben. Michaela Thomas például azt javasolja, hogy annak ellenére, hogy ő nem kommunikál veled, neked nem rendeltek el rádiócsendet: „Kérd meg, hogy ne kövessen tovább, és ne lépjen interakcióba a dolgaiddal. Ha vannak közös barátaitok, kérd meg őket, hogy ne adjanak tovább infót rólad az exednek.” Hangsúlyozza, hogy
bár mások viselkedését nem tudod befolyásolni, a kéretlen közeledéstől megvédheted magad.
(Forrás: New York Times, ELLE, Independent, Iris Dating)
