Világszerte évente kétmillió embernél diagnosztizálnak mellrákot és ezeknek egy jelentős százalékában a kezelés részét képezi a mell eltávolítása. Noha ma már van lehetőség az eltávolított mell rekonstruálására, sokan vannak, akik nem vállalják az újabb, rendszerint több műtétet igénylő beavatkozást. Számos oka lehet annak, miért nem, de ezek közt szerepelnek az implantátumokkal járó lehetséges egészségügyi komplikációk, illetve, hogy az implantátumokat időnként cserélni kell, érzésre és megjelenésre pedig részben mindig idegenek maradnak. A szilikon például máshogy vezeti a hőt, mint az emberi test, ami a hidegebb hónapokban kifejezetten kellemetlen tud lenni, kontúrja pedig, még akkor is, ha izom alá ültetik be, sokszor észrevehető.
Ezekkel a kellemetlenségekkel azonban a jövőben talán már nem kell számolni az érintetteknek. A The Guardian ugyanis nemrég arról számolt be, hogy egy maréknyi nemzetközi startup a 3D nyomtatási technológia segítségével olyan implantátumokat fejleszt, amik az ember saját szöveteit késztetik növekedésre, miközben idővel teljesen felszívódnak, azaz gyakorlatilag visszanövesztik az eltávolított mellet.
Alapvetően több jelenleg is létező eljárás előnyeinek a vegyítéséről és továbbfejlesztéséről van szó a 3D nyomtatási lehetőségek segítségével – magyarázta az nlc-nek Dr. Mártai Tamás, emlősebész. Mint mondta, az emlőrekonstrukciónak több csoportja van. Ezek közül az egyik a szilikon implantátumokkal történő rekonstrukció, de léteznek úgynevezett zsírtöltések és a lebenyes rekonstrukciók is, amikor a páciens máshonnan eltávolított szövetével próbálják az orvosok pótolni az emlő állományát. A hasi lebeny például képes pótolni a teljes mellet implantátum nélkül, de erre, legalábbis részben, a háti lebeny is alkalmas.
A The Guardian cikke alapján a Healshape nevű cég olyan, puha 3D-s implantátumon dolgozik, mely hat-kilenc hónap alatt bomlik le, s ezalatt átveszik a helyét a test más területéről származó, beinjektált zsírszövetek. A CollPlant fejlesztésének középpontjában egy úgynevezett „bio tinta” váz áll, mely dohánylevelekből kivont kollagénből készül és genetikai programozásnak köszönhetően képes emberi kollagént előállítani. A cikk által említett harmadik startup a Lattice Medical, mely egy 18 hónap alatt lebomló biopolimer vázat készít 3D nyomtató segítségével. Ezt a mell alatti területből származó lebennyel bélelik ki, a lebeny pedig fokozatosan zsírszövetekkel tölti ki a vázat, mialatt az felszívódik.
Dr. Mátrai felhívta a figyelmet arra, hogy a 3D nyomtatókkal készített implantátumokat már körülbelül egy évtizede használnak az egészségügyben például csontok pótlására, az azonban, hogy ezek akár lágyszövetek helyettesítésére is alkalmasak lehetnek, egy teljesen új, nagyon izgalmas terület. A szakorvos nem tartja kizártnak, hogy
az új technológiának köszönhetően egy napon talán már orvosi szemmel sem lehet majd megállapítani, egy adott személynek volt-e egyáltalán rekonstrukciós műtétje, vagy sem.
Ugyanakkor a sebész igyekezett hangsúlyozni azt is, hogy ezek a fejlesztések még kísérleti stádiumban vannak, és mint minden orvosi területen bevezetésre kerülő újítás, hosszú évekbe telhet, mire engedélyt kapnak, hiszen – mint az a szilikon implantátumok történetéből is látszik – előfordulhatnak nem várt következmények.
Kérdéseket vet fel szerinte egyelőre például többek közt, hogy a 3D vázak, méretüktől függetlenül, valóban maradéktalanul lebomlanak-e a szervezetbe, illetve, hogy egyetlen zsírpótlás valóban elegendő lesz-e ahhoz, hogy újraépítsék a segítségükkel a mellet. Kérdés az is, pontosan milyen módon serkentik a vázak a szervezetet a zsírszövetek növekedésére és, hogyan gátolják meg idővel ezt a folyamatot.
Szilikon: Egy lépés előre, egy lépés hátra
Az első szilikon implantátumok már az 1960-as években megjelentek és azóta tulajdonképpen folyamatosan vita tárgyát képezik – mutatott rá dr. Mátrai. Eleinte szilikon olajjal töltötték fel az implantátumokat. Ezzel az volt a baj, hogy, ha megrepedt a burok, az olaj kifolyt és eljuthatott a test különböző részeibe, többek közt a nyirokrendszerbe, ahol megnagyobbodott nyirokcsomókat okozott. A 2000-es években ezért a szilikon olaj helyettesítésére kifejlesztették a szilikon zseléket, amivel a szivárgás veszélye jelentősen lecsökkent.
Közben az implantátumok burkolata is sokat változott az évek alatt. Eredetileg sima felszínű szilikon tokokat készítettek a gyártók, aminél gyakran okozott problémát az úgynevezett kapszuláris kontraktúra, avagy tokzsugorodás. Ennek lényege, hogy a befogadó szervezet kötőszövetes tokot (kapszulát) képez az idegen test, azaz ebben az esetben az implantátum köré. Ez egy természetes folyamat, viszont a hártya vastagsága eltérő lehet. Van, akinél olyan vékony marad, hogy szinte észre sem lehet venni. Másoknál azonban előfordul, hogy annyira megvastagszik, hogy magát az implantátumot is összenyomja, ez pedig nemcsak esztétikailag problémás, hanem jelentős fájdalmat is okoz a páciensnek.
A tokzsugorodás kiküszöbölésére olyan tokokat fejlesztettek ki a szakemberek, amiknek a felszíne már nem sima, hanem barázdált volt. Noha ez az eredeti problémára valóban hatékony megoldást jelentett az esetek jelentős részében, idővel kiderült, más problémákat okoz. Növeli például az BIA-ALCL-el (Breast Implant Associated Anaplastic Lange Cell Lymphoma), azaz emlőimplantátum mellé társuló lymphoma kialakulásának kockázatát.
A felfedezés érthető módon világszerte jelentős riadalmat okozott. Volt olyan implantátumgyártó, amely tönkre is ment, mivel kiderült, hogy azok körében, akik az általuk készített texturált implantátumokat hordták, a BIA-ALCL kialakulásának gyakorisága hatszoros volt az átlaghoz képest.
Szilikon helyett lebomló biopolimer váz (Fotó: Healshape)
Az emlősebész szerint manapság 1 az 50 ezerhez az esély, hogy kialakul emlőimplantátum mellé társuló lymphoma. Amennyiben igen, úgy általában a beültetés után körülbelül tíz évvel jelentkezik és folyadékgyülemmel, vagy egy plusz csomó megjelenésével jár. A szakorvos azonban nyomatékosította, hogy, amennyiben kezdeti stádiumban felfedezik és eltávolítják az implantátumot a körülötte kialakult hártyával együtt, a betegség viszonylag könnyen, kizárólag sebészi úton is gyógyítható. Hangsúlyozta,
hogy ezért is fontos, hogy azok, akik implantátummal rendelkeznek, rendszeresen járjanak szűrésre!
Mellrekonstrukció: Egy roppant személyes döntés
Magyarországon nők esetén évente körülbelül 9200, a férfiak körében 200-300 új mellrákos esetet diagnosztizálnak. Noha erre vonatkozóan nincsen pontos adatbázis, az eseteknek valamivel kevesebb, mint a felénél szükséges melleltávolító műtét. Dr. Mátrai Tamás beszélt arról is, hogy az elmúlt években sokat változott az, hogy mikor látják szükségesnek az orvosok az ilyen beavatkozást. Noha vannak olyan méretű daganatok, illetve lehet a betegség olyan előrehaladott állapotban, hogy a melleltávolítás elkerülhetetlen, a tudomány jelenlegi állása szerint az esetek jelentős részében ugyanolyan túlélési esélyeket adhat a mellmegtartásos műtét megfelelő sugárkezeléssel kombinálva, mint a melleltávolítás.
A Guardian cikke szerint az Egyesült Királyságban a melleltávolítással járó beavatkozások után az esetek mintegy felében döntenek úgy a páciensek, hogy kérnek mellrekonstrukciós műtétet. Dr. Mátrai tapasztalatai szerint itthon is gyakori, hogy a betegek élnek ezzel a lehetőséggel. Korábbi munkahelyén fiatalok esetén ez igaz volt a páciensek 70-80 százalékára, de az idősebbek körében is sokan választották a mellrekonstrukciót. Volt például olyan hetvenéves páciense, aki szintén ezen opció mellett döntött, de előfordult olyan is, hogy egy 30 éves betege, párjával és családjával egyetértésben, teljesen elzárkózott a helyreállító műtéttől.
Dr. Mátrai szerint az, hogy valaki kéri-e a mellei helyreállítását, vagy sem, rengeteg tényezős, személyes döntés. Gyakran például olyan betegről van szó, akinél az onkológiai kezelés még nem ért véget, sok bizonytalansággal küzd, nem akar több altatást, több műtétet.
Minden alkalommal fel kell ajánlani a rekonstrukciós műtét lehetőséget, nehogy végül a páciens információ híján ne éljen a lehetőséggel, de értelemszerűen soha senkivel sem szabad erőszakoskodni! Mindenkinek magának kell eldöntenie, mikor jön el az a pont – ha egyáltalán eljön – hogy el akarja végeztetni
– nyomatékosított az emlősebész. Gyakran a páciens a felépülése után néhány évvel dönt a műtét mellett.
Az, hogy valaki elvégezteti vagy sem, anyagi kérdés is. A társadalombiztosítás ugyanis finanszírozza a betegséggel érintett oldal helyreállítását, viszont a szimmetrikus összkép érdekében sokszor a másik oldal korrigálása is indokolt. Ez utóbbi költségeit azonban már a páciensnek magának kell fedeznie.
