Ha egy nyugati városban fedett hajú, feltehetően muszlim nőt látunk, a mai napig gyakori elképzelés (pláne nálunk, ahol nem számottevő a muzulmán közösség), hogy ez a nő biztos elnyomott, akit még 2022-ben is arra köteleznek, hogy hidzsábot hordjon. Persze azon sem lehet csodálkozni, ha sokan a női jogok eltiprásával kötik össze-e hagyományos viseletet, hiszen pár, ultrakonzervatív, iszlám vallású országban a nőknek kötelező eltakarni magukat, egyes helyeken az arcukat is. Sőt, akadnak olyan országok, ahol akár az életükkel is fizethetnek, ha nem felelnek meg a szigorú korlátozásoknak.
Iránban, egy augusztusi napon két nőt ütöttek el.
Nem véletlenül, hanem direkt. Az Ilna hírügynökség beszámolója szerint egy férfi és a nők között éles szóváltás kezdődött, az előbbi ugyanis úgy találta, hogy a nők öltözködése nem felel meg az iszlám előírásainak. A férfi ezt követően hajtott közéjük a járművel. A sofőrt letartóztatták. Csütörtöki hír, hogy az iráni elnök Ebrahim Raiszi 40 perccel a kezdés előtt lemondta a beszélgetést a CNN műsorvezetőjével, Christiane Amanpourral, mert az nem volt hajlandó fejkendőt viselni. A történtekről maga Christiane is beszámolt a saját Twitter-oldalán. Ebből kiderül, hogy a felvétel előtt az iráni delegáció egyik tagja arra kérte őt, hogy viseljen fejkendőt a beszélgetés alatt, a szent Muharram és Safar hónapok iránti tiszteletből. Christiane udvariasan csak annyit válaszolt, hogy: „New Yorkban vagyunk, ahol sem törvény, sem hagyomány nem írja elő a fejkendő használatát” – áll a műsorvezető posztjában, amiben azt is hozzáteszi, hogy korábban is készített már interjút iráni elnökökkel, azonban egyikük sem kérte tőle azt, hogy viseljen fejkendőt, pláne, ha a beszélgetést Iránon kívül tartották.
Az iráni delegáció tagjai végül közölték, hogy az interjú nem fog megvalósulni, ha a műsorvezető nem hajlandó fejkendőt viselni. Amanpour nem tett eleget az ultimátumnak, így az interjú elmaradt. Az eset sokat elmond az iráni nők helyzetéről, hiszen a meghiúsult beszélgetés előtt egy 22 éves nőnek amiatt kellett meghalnia, mert nem viselt kendőt az utcán. Ahogy azt az nlc is megírta, Mahsza Aminit az erkölcsrendészet a múlt héten kedden őrizetbe vette, mert hidzsáb nélkül hagyta el az otthonát.
Szemtanúk szerint a nőt a rendőrautóban megverték, annyira súlyosan, hogy később kómába esett, majd pénteken meghalt. Az incidens óta Iránban tüntetések zajlanak, amelyeknek legkevesebb tizenhét halálos áldozata van.
Ebrahim Raiszit tavaly választották meg Irán elnökének, és azóta egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek súlyosan csorbítják a nők jogait. Augusztusban (ekkor történt az autós támadás) kiadott egy rendeletet arra vonatkozóan, hogy további korlátozások fognak életbe lépni az országban. Az új szabályok egyik lényeges pontja a hidzsáb viselete: a tervek szerint térfigyelő kamerákkal megfigyelik és megbírságolják azokat a nőket, akik az előírásokkal ellenszegülve nem hordanak fejkendőt. Emellett börtönbüntetésre számíthat minden olyan iráni állampolgár, aki megkérdőjelezi a hidzsáb viselésére vonatkozó szabályokat, és ezekkel kapcsolatos tartalmakat oszt meg az interneten. (Arról, hogy mi a különbség, az abaya, a hidzsáb és a burka között, itt olvashatsz.)
A nők elfedése terén hasonló a helyzet Afganisztánban, ahol egy évvel ezelőtt a nemzetközileg elismert afgán kormányt a tálibok megdöntötték, és azóta megszilárdították hatalmukat. Azóta egyre nagyobb erőszakkal és büntetésekkel stabilizálják az uralmukat: bebörtönöznek és megvernek mindenkit, beleértve az újságírókat és jogvédőket, akik tiltakoznak a nők jogaira és a sajtószabadságra vonatkozó szigorú korlátozások ellen. Ezek pedig egyre kevesebb teret hagynak az állampolgároknak, főleg a nőknek.
A legújabb szabályok értelmében a női műsorvezetőknek el kell takarniuk az arcukat adás közben.
Khpolwak Sapai egy hírcsatorna igazgatóhelyettese a Facebookon közzétett bejegyzésében azt mondta a rendelet után: „Ma mély gyászt élünk meg”. Az egyik névtelenséget kérő riporter a CNN-nek pedig azt mondta: „A nőket el akarják távolítani a képernyőről. Félnek a művelt nőktől”.
Ez nagy eséllyel így lehet, hiszen annak ellenére, hogy a tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsahid azt nyilatkozta a nemzetközi sajtónak, miután átvették a hatalmat, hogy nem fogják a nőket jogaikban korlátozni, ma már ott tartunk, hogy a lányok nem mehetnek középiskolába (ezzel Afganisztán az egyetlen ország a világon, ahol a lányoknak tilos középiskolába járni, a szerk.). A saríára hivatkozva tilos nekik az otthonon kívüli munkavégzés, csak indokolt esetben hagyhatják el a házaikat, a kormányban nincsenek nők, nincs nőügyi minisztérium, ami pedig a ruházkodást illeti, burkát, vagyis az egész testet, beleértve a szemeket is eltakaró ruhadarabot kell viselniük nyilvános helyeken. Amennyiben nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek, a hatóságok a legközelebbi férfi rokonukat büntetik meg.
Burkát viselő afgán nők (Fotó: Getty Images)
Isten nevében
Érthető, ha az ilyen hírek hallatán, amelyek rendre bejárják a világsajtót, a női haj elfedése, még ha tévesen is, de összemosódik az iszlám vallással. A brutális esetek, amelyek mindig nagy médiafigyelmet kapnak, elfeledtetik a tényt, hogy a legtöbb ultrakonzervatív, vallási vagy hagyományőrző társadalmakban a nőket a mai napig a hajuk, testük elfedésére kötelezik. Gondoljunk csak az ultraortodox haszidokra, akiket a férjükön kívül nem láthat más „meztelenül”, azaz paróka nélkül és „természetesen” hosszú szoknyát és felsőket kell viselniük. Hogy további párhuzamokat is vonjunk, ahogy a radikális iszlám követőknél, úgy az ultrakonzervatív haszid zárt közösségekben sem járhatnak a nők világi iskolába. Két feladatra készítik fel őket: a férjük kiszolgálására, valamint a gyermekek szülésére, felnevelésére. A nők láthatatlansága a kereszténységben is jelen volt: a 18. századig az európai, a közel-keleti és az afrikai kultúrákban a keresztény nők számára fejfedő viselését írták elő. Otthon kevésbé kellett hordani, de az utcán és hivatalos alkalmakkor kötelező volt felvenni. Azokat a nőket pedig, akik nem hordtak fejkendőt, megvetették, prostituáltnak vagy házasságtörőnek tartották. Sőt, nemcsak a vallásban, hanem a hagyományőrző, népi kultúrákban is jellemző a fejkendő viselete. Történetesen létezik egy magyar mondás, a „Bekötötték a fejét” amely abból a szokásból (elvárásból) eredt, hogy a nőknek, miután megházasodtak, fejkendőt kellett hordaniuk. Férjes asszonynak illetlen dolog volt a házon kívül fedetlen fővel mutatkoznia.
A tévhitekkel ellentétben tehát a nők elnyomása, amely abban is megnyilvánul, hogy kötelezően el kell fedni magukat, nemcsak a keményvonalas muszlimoknál, hanem számos szélsőséges vallási nézetnél is jelen van, legyen szó keresztényekről, az amishokról, vagy az ultraortodox szatmári zsidókról.
Ultraortodox zsidó menyasszonyt kísérnek (Fotó: Uriel Sinai/Getty Images)
Szabad akaratomból
Talán furcsának tűnhet, de nem minden hidzsábos nő nettó félelemből teríti a hajára a finom textilt. Számos oka lehet annak, hogy többüknek fontos a nagy vitákat kiváltó fejkendő viselete. Korábbi cikkünkben egy magyar nő, aki az Emírségekben él, azt mondta az nlc-nek, hogy önként, belső motivációból hordja az abayát (a ruhát és hajat takaró hagyományos viselet).
A BBC riportere, Shaimaa Khalil pedig több fokozaton is keresztülment, ami a hidzsáb viselését illet: „Csak a húszas éveimben kezdtem el hordani a fejkendőt – és nem is kényszerítettek rá –, annak ellenére, hogy édesanyám több éven át azért nyomást gyakorolt rám… De mélyen legbelül kezdett belém ivódni, hogy a fejkendő viselése a helyes dolog. Így 2002 vége felé úgy döntöttem, hogy végre eljött az idő, hogy megtegyem a helyes dolgot. Így a következő tíz évben, amely alatt Londonba költöztem és a BBC-nél kezdtem dolgozni, hidzsábot viseltem. A mottóm ez volt: ‘Én a BBC újságírója vagyok, nem pedig egy kendőt viselő BBC-újságíró’. Volt néhány felhúzott szemöldök a cégen kívül, amikor megjelentem a tévében. Hogyan engedheti meg a BBC, hogy egy fejkendős nő tudósítson? Szerencsére ez soha nem volt téma egyik szerkesztőmnél sem” – mesélt a BBC-n megjelent cikkében a tapasztalatairól, majd hozzátette: „Aztán tavaly egy nagyon személyes és magánéleti utazáson mentem keresztül, amelynek során sok mindent megkérdőjeleztem a vallásommal kapcsolatban: a gyakorlatról és a hitről, mit tettem meggyőződésből és mit megszokásból? Mennyit akartam bizonyítani a világ felé a hitemből? Vajon – kérdeztem végül – kevésbé lennék-e muszlim, ha levenném a fejkendőt? A végső válaszom, pedig az volt, hogy nem.”
Shaimaa Khalil (Fotó: Michael Loccisano/Getty Images)
A riporter azt is leírta a cikkében, hogy hónapokig vacillált, majd úgy döntött, leveszi a kendőt.
„Órákba telt, mire felöltöztem, és amikor eljött az idő, amikor általában felvettem volna a fejkendőt, egyszerűen nem tettem. Több mint tíz év óta először kezdtem el gondolkodni a hajamon. Jól néz ki? Mi van azokkal az ősz hajszálakkal? Mi lesz, ha esik az eső? Végre eljött az idő, hogy elhagyjam a házat. Nagyon nehéz volt. Harminc percig tartott, amíg ki tudtam lépni az ajtón. Folyton visszaszaladtam a tükörhöz. Biztos vagy benne? Biztos vagy benne? Amikor végre kiértem az utcára, milliónyi gondolat járt a fejemben. Talán Isten megbüntet ezért – valahogyan, valamiképpen. Vajon az emberek az utcán rám néznének, és azt mondják:
Shaimaa! Mit tettél?
Természetesen semmi ilyesmi nem történt. A legtöbb barátja, családtagja és munkatársa támogatta a döntésében, de persze akadt néhány rosszalló is, a közösségi médiában pedig azzal is megvádolták, hogy elhagyta a vallását.
„Ez egyszerűen nem igaz. Még mindig muszlim vagyok – csak nem olyan láthatóan” – magyarázta Sharimaa.
És, ha már a példáknál tartunk, Malala Yousafzai testesíti meg csak úgy igazán azokat a muszlim nőket, akik szabad akaratukból ragaszkodnak a hidzsábhoz.
Többről szól, mint muszlim hitről, és nem jelenti azt, hogy elnyomott vagyok, akinek nincs hangja
– mondta a valaha volt legfiatalabb Nobel-békedíjas. Az aktivista a brit Vogue-nak adott interjúban mesélt családjáról, a pakisztáni lányok jogaiért folytatott kampányáról és a jövőre vonatkozó ambícióiról.
Malala Yousafzai (Fotó: Getty Images)
Malala elmondta a magazinnak, hogy a haját inkább eltakarja kendővel, amikor nyilvános helyen jelenik meg, de ha otthon vagy a barátaival van, leveszi. Elmagyarázta azt is, hogy a fejkendő „kulturális szimbólum a pashtunok számára”, ő pedig szeretné képviselni a gyökereit.
„Minket muszlim, pashtun vagy pakisztáni lányokat, amikor a hagyományos öltözékünket követjük, a patriarchátus által elnyomottnak, vagy hangtalannak tartanak” – utalt az általánosító nyugati hozzáállásra, amivel a fejkendős nőket illetik, majd azzal folytatta: „Szeretném elmondani mindenkinek, hogy a kultúrádon belül is lehet hangod, és a kultúrádon belül is lehetsz egyenlő.”
A híres aktivista 11 éves kora óta kampányol a lányok tanuláshoz való jogáért Pakisztánban. 2012-ben merénylet áldozata lett, egy golyó majdnem halálos fejsérüléseket okozott neki, de csodával határos módon felépült, és világszerte ismertté vált. Továbbra is nyíltan kiáll a lányok oktatásáért, egy évvel az ellene elkövetett merénylet után önéletrajzi könyvet adott ki I Am Malala (Malala vagyok) címmel, és elindította a Malala Alapítványt.
