Tavasszal a hvg.hu számolt be arról, hogy több diák is azt állította a Thália Tanoda egyik volt tanáráról, hogy bántalmazta a tanítványait. Az újságíró huszonnégy, az iskola képzésében különböző időpontokban részt vevő, egymást részben nem ismerő nővel és férfivel beszélgetett a történtekről, vallomásaik alapállításai egybecsengtek, a legtöbb abúzust több másik szemtanú is meg tudta erősíteni: elhangzottak történetek kiskorúak és nagykorúak szexuális zaklatásáról, állandó verbális megalázásról, testi megszégyenítésről és komoly sérülésekről, amelyek miatt senki nem vállalta a felelősséget
A botrány kirobbanása óta eltelt időben egyébként újabb tanítványok vállalták a történetüket, többen közülük pedig nem is a Thália Tanoda diákjai voltak, hanem a Gór Nagy Mária Színitanoda, a Pesti Magyar Színiakadémia és a Színház- és Film Intézetben tanultak. Összesen 38, egymást részben nem ismerő ember több évtizedből származó, egybehangzó vallomása gyűlt össze. A megszólalók úgy fogalmaznak: bár még akár egy évtizednél is hosszabb idő után is fájdalmas erről beszélniük, és van, aki emiatt újra terápiára szorul, fontosnak tartják, hogy megszólaljanak. „Ha nekünk nem is tanította meg senki, valakinek muszáj megtanítani a következő generációknak, hogy hogyan kell minderről beszélni, és hogy ki kell állni, ha történik velünk valami” – mondja egyikük.
Az ügyben azóta megszólalt Pásztor Anna is, aki elmondta ő, már képzett táncosként, hallgatói és tanárkollégai minőségében is együtt dolgozott a férfival. “Mivel erőteljesebb egyéniség voltam, határozott, karakán véleményem volt, úgy gondolta, én nem vagyok a nők közé sorolható. Ennek úgy adott nyomatékot, hogy mindig öcsinek vagy öcsisajtnak szólított. Ezt általában nem vettem komolyan, de egyszer mégis lett belőle egy összeütközésünk, ami nagyon elharapózott.”
A férfi, aki becsületsértés miatt beperelte az ügyet elindító Hunyadi Emőkét, ügyvédjén át üzente meg, hogy hamis vádakról van szó, az érintett színitanodák igazgatói vagy tanárai közül pedig senki nem mondta azt, hogy tudott volna az esetekről, miközben a diákok azt állítják: sokszor kértek segítséget.