Rossz helyzetben van manapság társadalmi elfogadás szempontjából az, aki aszexuális, azaz nem érez vágyat semelyik nem, ember vagy épp vibrátor iránt. A társadalmi elvárások szerint a szex szükséges, és akit nem érdekel a szexualitás, azzal biztos baj van. Pedig az aszex emberekkel nincs semmi gond, csak máshogy működnek.
A nemi vonzalom hiánya
Lucia O’Sullivan, Ph.D., a kanadai New Brunswick Egyetem pszichológiaprofesszora úgy határozza meg az aszexualitást, mint a szexuális vonzalom egész életen át tartó hiánya, amit gyakran szexuális irányultságnak is tekintenek. A statisztikák szerint az emberek körülbelül 0,5-1 százaléka számol be a szexuális vonzalom hiányáról, és sokan azok közül, akik nem tapasztalnak szexuális vonzalmat, egyáltalán nem biztos, hogy aszexuálisnak vallják magukat, annak ellenére, hogy megfelelnek ennek a kritériumnak. Az aszexualitás a szakirodalom szerint biológiai alapú, és nem emberi fajoknál is előfordul. Ha most úgy érzed, már egy ideje nem akarsz szexelni és nem érzel vágyat senki iránt, de korábban megvolt benned a vonzalom, akkor viszont nem biztos, hogy aszexuális vagy, lehet, hogy csupán épp szünetet tart valamiért benned a nemi gerjedelem.
Az aszexuális emberek általában arról számolnak be, hogy soha nem tapasztaltak szexuális vonzalmat egy másik személy (vagy bármi más) iránt. Bár ez sem ilyen egyszerű, hiszen az aszexeket sem lehet egyféle skatulyába bezárni, inkább egy spektrumon kell elképzelni náluk az aszexualitást. Ezen a spektrumon belül van olyan, aki soha, van, aki ritkán vagy csak bizonyos körülmények között érez szexuális vágyat.
Ami pedig még fontos különbség az átmeneti vágyhiány és aszexualitás között, hogy az utóbbinál nem élnek át az emberek stresszt a szexualitással kapcsolatban, maximum akkor, ha a társadalmi elvárásokat mások rájuk akarják erőltetni. Mert elvárások bőven vannak, folyik még a csapból is, hogy csak az az egészséges, aki szexuálisan aktív, és hogy az intimitás nem létezhet szex nélkül. Pedig az aszexuális emberek igenis képesek intim kapcsolatban élni másokkal, legyen az párkapcsolat, barátság vagy családi érzelmi intimitás. Nem kerülik el a kapcsolatokat vagy az érintkezést, egyszerűen csak nem érdeklődnek – vagy nem a megszokott módon érdeklődnek – szexuálisan mások iránt.
Forrás: Getty Images
Érdekes kérdés az is, hogy vajon hogy állnak az aszexek a maszturbációval: a kutatások szerint az önkielégítés rendszeresen jelen van az életükben, bár az aszexuális nőknél alacsonyabb az arány, mint a nőknél általában, de az aszexuális férfiaknál hasonló volt az arány, mint a szexuális férfiaknál. Különösen érdekes azonban, hogy maszturbálásuk oka kevésbé a szexuális örömszerzés, mint inkább a funkcionalitás, például a feszültség enyhítése vagy az elalvás elősegítése. Néhányan fantáziálásokról is beszámolnak, de a kutatások azt mutatják, hogy gyakran nem ők maguk szerepelnek a fantáziákban, hanem inkább kitalált szereplőkkel játszódó romantikus jeleneteket képzelnek el.
„Egyszerűbb lenne az életem, ha én is szeretnék szexelni”
Ha egyszer megértjük és elismerjük azokat, akik soha nem tapasztalnak szexuális vonzalmat, akkor talán mindannyian kevésbé érezzük a nyomást a mai hiperszexuális világban. A fenti kutatásokat és állításokat igazolja fiatal női megszólalónk is – hívjuk Edinának –, aki soha nem érdeklődött a szex iránt, saját magát aszexuálisnak tartja, és most elmesélte, mennyire sok előítélettel találkozott emiatt élete során.
„Aszexuális vagyok, és egyáltalán nem titkolom – kezdi történetét Edina. – Ez nem azt jelenti, hogy apácaként élek bezárva a lakásomban, de nem érzek semmiféle ingerenciát arra, hogy szexuális életem legyen. Szerencsére ettől még van párkapcsolatom, amiben nincs szexuális kapcsolat, mert a párom is hasonlóképp aszexuális, és teljesen más módon éljük meg a kapcsolatunkban az intimitást. Testi érintés, ölelés, összebújás van köztünk, imádok kiskifli-nagykifliben aludni vele, de ezeknek az érintéseknek nincs szexuális töltete, és nem is lesz belőlük szexuális aktus, vagy akár csak petting. Tudom, hogy ez nehezen feldolgozható sokak számára, és volt pár olyan párkapcsolati próbálkozásom, ahol a másik fél nem tudott mit kezdeni az aszexualitásommal, ezek általában úgy végződtek, hogy le lettem frigidezve.
Az aszexualitásom, mint valami bűnös dolog, hiba, betegség, mentális zavar jelenik meg az emberek fejében a legtöbb esetben.
Hiszen csak az lehet a normális, aki egyfolytában szexelni akar, nem igaz? Aki nem így működik, azzal tuti valami baj van. Pedig ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Ugyanúgy vágyom a szeretetre, kedvességre, intimitásra, közelségre, szükségem van arra, hogy szeressek és szeressenek, csak sajnos nem szexuális úton. Azért sajnos, mert a mai világban biztos, hogy sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha én is szeretnék szexelni, vagy legalább megmozgatna egy kicsit bárki nemi szinten. De nem így van, ezt kell elfogadni.”
Forrás: Getty Images
Sokáig Edina is azt gondolta, hogy valami baj van vele, amiért nem akar szexelni a fiúkkal, mint a többi lány, gimnáziumban próbálkozott is vele, hiszen azt látta, hogy ez a normális, ezt csinálja mindenki, ám nem szerzett jó élményeket a szex kapcsán. „16-17 éves lehettem, amikor az első komolyabb kapcsolatom lett egy nagyon kedves fiúval, aki megértő és gyengéd volt, vele éltem át az első szexuális aktust is – emlékszik vissza a fiatal nő. – Nem értettem, nekem miért nincsenek ilyen késztetéseim, de persze mentem a norma után, mit sem tudtam akkor még az aszexualitásról, azt hittem, biztos csak későn érő típus vagyok.
Nem volt borzalmas élmény az első alkalom, egyáltalán nem gondolok rá traumaként, semmi probléma nem volt vele, csak nem érdekelt. Nem okozott örömet.
Nehéz ezt megfogalmazni, mert nem úgy kell elképzelni, hogy nem vagyok képes megsimogatni egy másik embert, sőt, ki is tudtam elégíteni a páromat, undort sem éreztem, csak azt, hogy nekem ehhez semmi közöm, nincs kedvem, nem izgat. Szeretem az emberi testet, és sok esetben műalkotásnak tekintem az emberek külsejét, esztétikusnak találom őket, de nem akarok szexuális kapcsolatba kerülni még a legszebb emberekkel sem. Ezt az érzést nehezen fogadtam el, végül egy pszichológus segített abban, hogy ne érezzem magam ufónak az aszexualitásom miatt.”
A normális tág fogalom
Mélyen él az emberekben az a hit, hogy a „normális” működés az, ha a szexualitás az életünk része, bár az ilyen mély hiteket érdemes lenne olykor felülvizsgálni, főleg, ha a társadalmi elfogadásról és normalitásról van szó. A normális fogalma koronként változik, és jelenleg is szexuális forradalmat élünk, így jobb lenne nem annyira ragaszkodni a berögzült, régi, elavult ideákhoz a fejünkben. Ahogy Edina is fogalmaz, számára például az a normális kapcsolat, hogy nincs benne szex, hanem a párjával a „legjobb barátok vagyunk, társak, egymás legnagyobb rajongói, partnerek az életünk pénzügyi, munkahelyi és társadalmi területein.” Mindehhez az erekciónak, aktusnak, szexuális együttlétnek semmi köze, számára tehát a normális párkapcsolat egészen mást jelent, mint azoknak, akik nem tudják elképzelni az életüket szex nélkül. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyszerűen mások vagyunk. Az aszexuális emberekhez pont olyan megértéssel és támogatással kellene állni, mint mindenkihez, aki eltér az épp élvonalban lévő normától. Edina azonban sajnos nem sokat tapasztal ebből a hozzáállásból.
„Leginkább megalázó megjegyzésekkel vagy azzal a felfogással találkoztam, hogy biztos rossz élmény van a háttérben, ha szóba került valahol az aszexualitás – mondta Edina. – Az embereknek nehezen fér a fejébe, hogy létezik olyan, akit nem érdekel a szex. Általában azt feltételezik (a jóindulatúbbak), hogy biztos trauma ért vagy gyerekkoromban szexuálisan zaklattak, ezek miatt elnyomom magamban a nemi vágyat.
A másik fajta extrém reakció, amikor valaki kiröhög, és közli, hogy csak azért vagyok aszexuális, mert még »senki sem dugott meg rendesen«, azaz nincs jó szexuális élményem (de bezzeg ő meg tudná adni, nyilván).
Kiábrándító tapasztalataim vannak erről, sokszor futok bele abba, hogy az emberek az aszexualitáson keresztül ítélik meg az egész személyemet.”
Forrás: Getty Images
Jámbor Esztert, a Testsuli szexedukációs oldal alapítóját kérdeztem arról, hogy milyen tapasztalatai vannak az aszexualitás társadalmi megítélésével kapcsolatban. „Négy éve foglalkozom szexedukációval a Testsulin (a korábbi Szexsuli folytatása), és bevallom, én is kevesebbet foglalkoztam az aszexualitással, mint például LMBTQI-kérdésekkel – mondta el Eszter. – Ez egy nagyon távoli bolygó az embereknek, ezzel a kérdéssel nagyon keveset foglalkozunk, nagyon kevés cikket vagy posztot látunk róla. Szuper dolog lenne, ha erről is tanulhatnának a diákok a sulikban, és máris nem lenne annyira távoli kérdés. Én csak azt tudom elmondani, amit tapasztalok a blogomon keresztül. Naponta kapok kérdéseket szex témában, de a négy év alatt senki, de senki nem kérdezett külön üzenetben aszexualitásról. Nemrég tettem ki TikTokra is egy videót, ami az aszexualitásról szól.
A poszt alatti kommentekből az derül ki számomra, hogy egyszerűen nem értik az emberek, hogy mit jelent aszexuálisnak lenni, én is csak azóta tudom, mióta szexedukációval foglalkozom.
Úgy gondolom, hogy az embereknek az LMBTQ témáról határozottabb véleményük van, az aszexualitás létezését inkább »csak« nem fogadják el vagy egyszerűen nem tudják, hogy ilyen is van. Aminek a létezéséről meg nem tudnak, azt nem tudják úgy utálni…
Ugyanakkor meg az erről való cikkek vagy posztok sokat segíthetnek abban, hogy felismerje valaki, hogy lehet, hogy ő is az. Több ilyen hozzászólás is van a poszt alatt, hogy »most magamra ismertem, lehet, hogy aszexuális vagyok.« Ami szuper dolog, mert a tabukról csak úgy tudjuk levenni a »tabuságot«, ha beszélünk róla, ha minél többen beszélnek róla.”
A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az aszexuális emberek nem azért aszexek, mert valamilyen fizikai vagy mentális problémával küzdenek. Az aszexualitás is teljesen normális. És a mélyen gyökerező tévhittel ellentétben az aszexualitás nem szexuális diszfunkció és nem is egyfajta cölibátus, hiszen nem azért aszexuális valaki, mert úgy döntött, hogy tartózkodik a szexualitástól, hanem ez is egy olyan alapbeállítás az emberben, amit tiszteletben kell tartani, és ítélkezés nélkül elfogadni.
