Repülő csészealjakra emlékeztető objektumokat véltek felfedezni a Grúziában található Svetitskhoveli katedrális egyik, Krisztus keresztre feszítését ábrázoló, 11. századi freskóján. Az ufóhívők, illetve az összeesküvés-elméletek hívei szerint mindez alátámasztja, hogy a földönkívüliek Jézus kereszthalálakor is jelen voltak, sőt még azt is, hogy ők lehetettek az események irányítói, vagy legalábbis központi szerepet játszottak azok alakulásában. Merészebb teóriák szerint pedig maga Jézus Krisztus is egy idegen civilizáció küldötte, esetleg egynesen alakváltó volt.
A Svetitskhoveli katedrális freskója (Fotó: Wikimedia Commons)
Hasonló, ufószerű elemek ráadásul nem csupán ezen az egy freskón, hanem több más vallási témájú művön is megjelennek különféle évszázadokban, így péládul a Dečani kolostor szintén Krisztus kereszthalálát ábrázoló freskóján 1310-ből, Masolino da Panicale: A havazás csodája című alkotásán 1428 környékéről, Carlo Crivelli Angyali üdvözlet Szent Emidiusszal című festményén 1486-ból, vagy épp Arent de Gelder Krisztus megkeresztelése című alkotásán, 1710-ből.
A művészettörténészek azonban cáfolják az ufóhívők által felállított elméleteket. A korszak festészetét tanulmányozó szakemberek ugyanis arra jutottak, hogy a repülő csészealjaknak látszó objektumok valójában inkább medúzaszerűek és az őrangyalokat testesítik meg a képeken. Igaz, nem modhatók tipikus ábrázolásnak, ugyanis a bizánci időszakban, amely Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában egészen az 1450-es évekig eltartott, az angyalokat inkább szárnyas, emberszerű alakokként jelenítették meg a műalkotásokon.
Egy másik magyarázat szerint a „gyanús” objektumok nem mást, mint a Szentlelket vagy épp az isteni fény áradását, az égi áldást jelenítik meg a képeken és ha logikusan gondolkodunk, valóban ez tűnik a legvalószínűbbnek.
Egy még újabb teória viszont egy kontrét bibliai idézetre vezeti vissza a misztikusnak tűnő elemek jelenlétét, Jóel próféta könyvéből, mely így hangzik: „A Nap sötétséggé válik, a Hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.” Ennek értelmében pedig a csészealjak a Nap és a Hold ábrázolásai, illetve a vérholdé, vagyis azé a jelenségé, amikor a Hold részben vagy egészen a Föld árnyékába kerül.
