Az orvosok is értetlenül állnak az eset előtt. A harmincnyolc éves Moe Hunter több mint egy hónapot töltött kómában, még a szíve is leállt, miután a bakteriális agyhártyagyulladás és a tuberkulózis ritka formáját diagnosztizálták nála – írja a Dailymail. Az agyműtétből emlékezet nélkül ébredt, de hamarosan megdöbbentette barátait és családját, amikor egy különleges adottságot kezdett felmutatni, amivel korábban nem rendelkezett. A férfi azt mondja, hirtelen felfedezte, hogy addig szokatlan kreatív érzékkel és megmagyarázhatatlan tehetséggel rendelkezik a rajzolás, festés és modellépítés terén – annak ellenére, hogy az iskolában gyenge volt az összes ilyen tárgyból. Új művészi lelkesedését arra használja, hogy asztalos vállalkozóként dolgozzon, és életnagyságú, bonyolult modellmásolatokat kezdett építeni. Az egy gyermekes édesapa azóta már pénzzé is tette néhány műalkotását, illetve országszerte kiállításokon mutatta be azokat. Fellépett Keith Lemon „Fantastical Factory of Curious Crafts” című filmjében is, miután a producerek értesültek drámai átalakulásáról. Mint a filmben elmondja, az egészségügyi szakemberek sem tudták megmagyarázni, hogyan történt a dolog. A neurológus azt mondta neki: Mindegy, egyszerűen csak élvezze a dolgot. Hozzátette: rengeteg jelensége van az agynak, amit nem tudnak megmagyarázni, ez csak egy a sok közül.
A férfi otthonát most festmények, grafikák és modellek díszítik – köztük életnagyságú figurák a Star Warsból. Erről így mesél: – Korábban egy cseppet sem voltam kreatív, sőt, az emberek nevettek a rajzaimon. Inkább a foci és a számítógépes játékok érdekeltek. A családom egy része a mai napig sem hiszi el a dolgot, még mindig teljesen le vannak döbbenve. Néha én is csodálkozom, nézem a tárgyaimat, mert azt hittem, billió év alatt sem tudnék egy ilyet elkészíteni. A kóma mindenesetre őrült dolgokat képes tenni az emberi aggyal.
Az első dolog, amit felébredése után Hunter rajzolt, egy Legend of Zelda-vázlat volt. – Anyám rám nézett, és csak annyit kérdezett: „Mikor tanultál meg rajzolni?” És azóta nincs megállás. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, de egyben zavarban is vagyok, mert nem igazán tudom, honnan jött ez. Már saját képregényeket is készítek, sőt, forgatókönyveket írok. Talán ez lesz a következő szakmám…
