Orvosok is megfigyelték, hogy az emberek sokkal könnyebben megbetegszenek, ha előzőleg nagyfokú stressznek voltak kitéve. Megállapították azt is, hogy sok beteg nagyobb érzelmi megrázkódtatás után nemcsak az érzelmi állapottal összefüggésbe hozható betegségektől (szívpanaszok, fejfájás, magas vérnyomás) szenvedtek, de fertőző balesetek, hátfájás, sőt balesetek is gyakrabban fordultak velük elő. Ezeket a megfigyeléseket dr. Thomas H. Holmes és munkatársai értékelték az 60-es években a washingtoni orvosi egyetemen, és kifejlesztettek egy eszközt, amivel objektíven mérni lehet egy ember életében előforduló stressz vagy érzelmi megrázkódtatás mértékét.
Holmes és dr. Rahe számszerűen értékelte a stresszes eseményeket, és ezek pontértének összeadásával kideríthetővé vált, milyen nagyságrendű stressz érte az embert egy éven belül. A skálán találhatóak olyan események, amelyeket általánosan mindannyian stressznek tartunk, mint például a válás, állásvesztés, haláleset. A skála azonban olyan eseményeket is tartalmaz, amelyek az élet velejárói, úgynevezett normatív krízisek, mint a terhesség, egy kiemelkedő teljesítmény, és egyéb pozitív változások. Hiszen, ahogy Selye János, magyar származású orvos, a stresszelmélet megalapítója mondta, a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. A stressz éppúgy kísérhet kellemes, mint kellemetlen élményeket, a stressz szint sosem, még a legbékésebb környezetben sem csökkenhet nullára, mert az magát a halált jelentené. A tudós szerint lényegtelen, hogy a stresszor (a stresszt kiváltó tényező) maga kellemes-e vagy kellemetlen; hatása attól függ, mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodó-képességét. Bármilyen normális tevékenység jelentős stresszt okozhat minden ártalmas következmény nélkül. Ami káros, az a distressz. A kulcs mindig az, mennyire tudunk alkalmazkodni a változáshoz.
Visszatérve a Holmes féle skálára, az orvosok képesek voltak nagy statisztikai pontossággal megjósolni a betegségeket.
A 300, vagy annál több pontot egy éven belül összegyűjtő emberek 49 százaléka megbetegedett a megfigyelés ideje alatt, míg a 200 pont alatti értéket összegyűjtő emberek csak 9 százaléka lett beteg ez idő alatt.
Hogyan hat a szervezetedre a stressz?
Az idegrendszerünk mozgósításra lett elsősorban kitalálva, a külső veszélyekre adott stresszreakciók az „üss, fuss, vagy fagyj le” arra szolgálnak, hogy megküzdjünk ezekkel a kihívásokkal. Az állatokban ez az „üss, fuss, vagy fagyj le” válasz még automatikusan végig tud futni. Sikeresen megküzdenek a fenyegetéssel, elmenekülnek a helyzetből, ha pedig lefagynak, a veszély elmúltával ösztönösen és erőteljesen remegni kezdenek, „lerázzák magukról” ezt az állapotot. Nem traumatizálódnak. Mi viszont túl civilizáltak vagyunk ehhez, és túl intelligensek is, hiszen van egy új agykérgünk, a mindent értelmező neocortex, amely megakadályozza, hogy végigmenjen az ösztönös impulzus, felszabaduljon a túlélő energia, és visszatérjünk a normál működésünkbe. Modern társadalmunkban sokszor nincs is esélyünk megélni ezeket a reakciókat, ezért ezek „beragadnak”, és ennek romboló utóhatásai lesznek.
Pedig a szervezetünk úgy van megalkotva, hogy ha a stresszhelyzeteket testi reakció követi, megküzdünk vagy elmenekülünk, akkor alig károsodik.
Ha azonban a stresszre adott élettani válasznak – a küzdés vagy a menekülés társadalmi következménye miatt – nincs szabad tere, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt nevezik krónikus stressznek: a testben őrzött, ki nem adott stresszt. És a krónikus stressz, mint azt egyre jobban elismerik, sok betegség kialakulásában fontos szerepet játszik” – írja Holmes. A krónikus stressz tehát az immunrendszer gátlását okozza, sőt a hormonális egyensúlyt is felborítja. A felborult egyensúly hatására növekszik az abnormális sejtek termelése éppen egy olyan időpontban, amikor a test a legkevésbé képes elpusztítani azokat.
Holmes-Rahe féle Életesemény Skála – Hogyan használd
A Holmes és Rahe stresszskála egy egyszerű, praktikus és rendkívül megbízható eszköz a stressz szintjének mérésére máig is. 43 elemet tartalmaz, és mindegyik egy-egy stresszes eseménynek felel meg. Minden esemény előtt egy szám található, ami jelzi, hogy az esemény milyen mértékben érinthet egy személyt az elvégzett tanulmányok szerint. Holmes és Rahe stresszskálája egytől százig terjed. Minél magasabb ez a szám, annál valószínűbb, hogy az esemény hatással lesz az egészségre. Hasonlóképpen, ha ez a szám alacsony, a stressz valószínűsége is alacsony. Nézd meg a listát, és karikázd be a személyes életedben az elmúlt évben történt eseményeket, majd a végén add össze a pontszámot. Ha az eredmény 150, akkor az egészségügyi kockázat közepesen alacsony. Ha 200 vagy több, akkor magas a kockázat. Ha azonban összege eléri a 300-at vagy többet, a kockázat rendkívül komoly. A skála magyarul ezen a linken érhető el.
Nem vagyunk tehetetlenek
Számos különböző tényező befolyásolhatja, hogy egy fenyegetett helyzetben képesek vagyunk-e megfelelően reagálni, és elkerülni a stressz káros hatását, vagy sem, így
- maga az esemény (mennyire intenzív, mennyire fenyegető, mennyire folyamatos),
- életünk körülményei a traumatizáció idején (egészségi állapot, stressz, táplálkozás),
- fizikai jellemzőink (erőnlét, ellenálló képesség),
- tanult képességeink (a gyerekek még nem tudnak megküzdeni egy fenyegető helyzettel),
- külső és belső erőforrásaink (van-e búvóhely, segítőkész barát, tapasztalat).
Hogy miként reagálunk egy stresszes helyzetre, attól is függ, milyen állapotban van épp az idegrendszerünk, mekkora a toleranciaablakunk, amiben tudjuk kezelni a beérkező ingereket. Ez az ablak lehet nagyon szűk, amikor már egy kis ingerre is csattanunk. A külső események által okozott érzelmi stressz mértéke attól is függ, hogy az egyén miként értelmezi a történteket, vagy hogyan birkózik meg vele.
Vagyis attól még, hogy magas pontot érsz el a skálán, nem jelent automatikusan betegséget – ezen nem kell külön stresszelned.
Fontos ugyanis kiemelni, hogy a kísérletek során az alanyok többsége, 51 százaléka nem betegedett meg. Hogy miért? A fent említett tényezők és az egyéni megküzdési stratégiák is szerepet játszottak benne.
Ezért is fontos, hogy legyen a tarsolyunkban számos stresszkezelő módszer, erőforrás. A különféle technikák, a sport, a relaxáció, a mindfulness, a terápia mellett az egyik legfontosabb védőhálót a jó minőségű szociális kapcsolataink nyújtják.
Felhasznált irodalom:
Selye János: Stressz disterssz nélkül
Simonton-Creighton: A gyógyító képzelet