„A csapatunk háromféleképpen keresi a túlélőket: kutyák segítségével, akusztikai személykeresővel, illetve speciális keresőkamerákkal, amiket be lehet dugni akár a legkisebb résekbe is a romok között, és meg lehet velük nézni, hogy egy adott ponton vannak-e túlélők. Ha detektálták a túlélők pozícióját, elkezdődik a kiszabadításuk. A legtöbb gépi munkavégzés ilyenkor nem használható, mert egy markoló olyan károkat okozhatna, hogy a romok alatt lévő sérültek még súlyosabb sérüléseket szereznének. Emiatt vagy daruval vagy kézi munkaerővel mentenek, betonvágóval, láncfűrésszel, erőtámasszal, illetve csigás kötéltechnikai eszközök segítségével dolgoznak és mozgatnak meg időnként többtonnás vasbeton elemeket. De vannak olyan helyek, amik annyira érzékenyek, hogy véső és kalapács segítségével kell utat törni a sérültekhez. Az éjszaka folyamán egy férfit tíz óra megfeszített munkával hoztak ki egy lépcsőház romjai alól úgy, hogy az egyes lépcsőelemeket egyenként kellett kiemelni, hogy hozzáférjenek. A romok alól még hallani hangokat és segélykiáltásokat, ezért a csapat bizakodó, hogy fognak még túlélőket találni.”
A fenti mondatokat Mukics Dániel tűzoltó alezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője mondta az nlc-nek, érzékeltetve, milyen elképesztő megpróbáltatásokon mennek át a magyar állam hivatalos mentőcsapata, a HUNOR tagjai Törökországban Antakya városában, ahová az adanai reptérről szállították el őket két busszal és négy teherautóval kedden a hajnali órákban. A török hatóságok arra kérték a magyar mentőcsapatot, hogy egy 16 ezer négyzetméter átmérőjű kárterületen dolgozzanak, és egy összeomlott húszemeletes, vasbeton szerkezetű lakóépület romjai alól mentsék ki a túlélőket. A becslések szerint nagyjából ezren lehetnek az épület maradványai alatt, de jelenleg senki nem tudja, hány túlélőt találhatnak. Ilyenkor az első három-négy nap számít a legkritikusabbnak, ezért is sietett nagyon a csapat, és amint a helyszínre értek, az volt az első dolguk, hogy felállították a romoktól három percnyire található táborukat és belekezdtek a mentésbe. Szerda délelőttig tizenkét túlélőt sikerült kiemelniük, és két elhunytat is kihoztak.
A Hunor mentőszervezet csapata 55 fővel, a tűzoltókon kívül katonaorvosokkal és a mentőszolgálat munkatársaival érkezett meg Törökországba. Továbbá személykereső kutyákat is vittek magukkal (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Ilyen szörnyűséget még filmekben sem látni
A HUNOR 55 fős csapatához (ami 44 tűzoltóból, 6 mentősből és 5 katonaorvosból áll) később csatlakozott egy 16 fős TEK mentőcsapat-különítmény is. A csapat munkája azért számít különlegesnek, mert a legtöbb mentőcsapat éjszaka nem dolgozik, ám ők sosem állnak le, váltásban dolgoznak a terület három pontján. A csapatok nyolcóránként váltják egymást, nyolc óra kemény fizikai munka után nyolc óra pihenés következik a kilenc darab hétfős sátorból álló táborban. Mukics Dániel szerint bár egy rendkívül tapasztalt és összeszokott mentőcsapat utazott ki a katasztrófa helyszínére, a katasztrófa mértéke még őket is meglepte: az egyik kint dolgozó tűzoltó azt mesélte neki, hogy ilyen szörnyűséget még filmeken sem látni. A csapat tagjai addig maradnak, amíg van esély életeket menteni, de tíz napig számítanak önellátónak, ennyi időre elegendő felszerelést vittek magukkal. Miután hazatértek, a HUNOR tagjaival szakpszichológusok foglalkoznak majd, nehogy később bármilyen lelki trauma érje őket a törökországi megpróbáltatások miatt.
Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
Törökországban azonban nemcsak a hivatalos magyar állami mentőcsapat segít a mentésben, hanem több önkéntes, civil mentőcsapat is kint tartózkodik. A Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat pont ma reggel számolt be arról, hogy sikeresen emeltek ki egy kisgyermeket és a nagypapáját a romok alól, és jelenleg egy 15 éves kisfiú életéért küzdenek. Információink szerint ma érkezik Törökországba a reformátusok mentőkülönítménye, és már javában folytatja a mentést a Baptista Szeretetszolgálat HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoportja.
Szilágyi Attila, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója az nlc megkeresésére elmondta, hogy az orvosokból, ápolókból, kutyás életmentőkből, katasztrófavédelmi önkéntesekből, illetve egy logisztikával és kommunikációval foglalkozó munkatársból álló csapat 18 fővel és 7 keresőkutyával utazott ki, és abban, hogy nagyon hamar kijutott nagy segítséget nyújtott nekik a magyarországi török nagykövetség és egy török légitársaság is.
A csapatunk nem a katonai reptérrel induló állami csapattal utazott, hanem egy menetrend szerinti járattal, és a török hatóságok tették lehetővé, hogy a nehéz felszerelésünket szállíthassuk a géppel, ahogy azt is, hogy a mentőkutyák az utastérben utazhassanak a gazdáikkal, ami normális esetben tilos lenne.
Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
Szervezett káosz
Törökország nem új helyszín a HUBA csapat számára, ugyanis a kétezres évek elején már részt vettek ott egy mentésben egy földrengés után, és mint kiderült, sok akkor szerzett kapcsolatuk még ma is hatékonyan működött. Nemcsak a török és magyar, hanem sok más nemzet mentőszolgálatai jelen vannak. „A kollégák már találkoztak spanyol, orosz, svájci és izraeli mentőcsapatokkal is” – meséli Szilágyi Attila, elmagyarázva azt is, hogy a különböző magyarországi mentőcsapatok egymástól függetlenül, önálló egységekként dolgoznak a török hatóságok irányítása alatt, akik megmondják, hol van a munkájukra szükség.
A csapat eddig nyolc túlélőt talált, ebből két embert már kimentettek, most épp gőzerővel dolgoznak egy négyfős család kiszabadításán. A könnyű felszereléseket maguk vitték a mentéshez, a nehezebb gépi segítséget pedig a törökök biztosítják.
Hatalmas a kár emberéletben és anyagiakban is. A török hatóságok példamutatón kezelik a helyzetet, az egész ország összefogott, a mentéshez minden rendelkezésre áll, ám ettől ez még egy káosz. A teljes infrastruktúra összeomlott, ezért is volt szükség egészségügyi személyzetre, mert a betegellátáshoz szükséges infrastruktúra nagy része is megsemmisült.
Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
A csapat 7-10 napra tervez, de nagyon nehéz megmondani, hogy mennyi ideig van reális esély arra, hogy túlélőket találjanak ebben a hidegben, amikor éjszaka kemény mínuszok tombolnak.
Függ attól, hogy a romok alatt tudnak-e bejuttatni a sérültnek folyadékot vagy ételt, ahogy attól is, milyen a fizikai állapota a sérültnek, hány éves, hogy van felöltözve, milyen súlyosan sebesült meg, és mennyire védett helyen van a kinti hidegtől. Van, aki egy napot se bír ki, más meg akár egy hetet is. Az egyik kimentett személyre a csapat például egy viszonylag védett helyen talált rá, amit nem járt úgy át a hideg, mintha kint lett volna a szabad levegőn.
A hidegben a mentőosztagok egyetlen pozitívumot látnak: egy nyári mentéshez képest kevésbé tikkadnak ki a csapattagok, ezért gyorsabban és remélhetőleg eredményesebben tudnak életeket menteni. Mi ehhez sok sikert, szerencsét és kitartást kívánunk nekik.
