Singh Viki az elmúlt időszakban inkább azzal került be a reflektorfénybe, hogy többször is feltűnt az egyik legnépszerűbb társkereső applikáción, a Tinderen, de nemrégiben azt nyilatkozta, nem kergeti tovább a szerelmet, most végre élvezi a szingliséget. Mindeközben sokszor kiáll amellett, hogy egy nőnek el kell fogadnia a testét és nem csak a soványság lehet vonzó.
Singh Viki (Fotó: Birton Szabolcs)
Most a Palikék Világa by Manna Futtában című műsornak a vendége volt, ahol sokkal mélyebb témákról mesélt őszintén. Az énekesnő édesanyja magyar, édesapja indiai származású, utóbbival pedig a különbségeik miatt nehezen csiszolódott össze.
„Apukám egy igazi nőcsábász, hat felesége volt. Úgy, hogy anyukám volt a második Mrs. Singh. Magyarországon egy bulibalesetnek indult a sztori: apukám Németországban végzett bölcsészkaron, megismerkedtek, egymásba szerettek – mesélte Palik Lászlónak Viki. – Volt egy időszak, amikor nagyon rosszban voltunk. Nyilván egy indiai apukának vannak elvárásai a kislánya felé. Hogy ő adjon férjhez, legyen egy jogi diplomám, hogy ne zenéljek például, mert régen nem nézte jó szemmel, milyen utat választottam magamnak. De aztán, ahogy telt-múlt az idő, ezzel megbarátkozott, sőt, most már – nyugodtan mondhatom – büszke is rám. A következő nagy nehézség az volt, hogy Indiában férjhez adják a lányokat, és nekem nem lehetett soha barátom. Persze, volt. Anyukámmal nőttem fel, mert elváltak, és anyu megengedte, hogy legyen fiúm, szerelmem. Apukámnak 32 évesen mutattam be fiút. Leesett egy kő a szívéről.”
Viki hozzátette volt, hogy évekig nem beszéltek apjával, mindemellett anyukájával sem volt felhőtlen a viszonya, aki hat évre Amerikába költözött, lányát maga mögött hagyva, amikor pedig hazajött, nem szólt Vikinek. „Baromira haragudtam rá, hogy miért nem én voltam az első, akit hívott, miért nem szólt, kimentem volna a repülőtérre, vagy szereztem volna egy apartmant. Pont azért, mert sokáig ő támaszkodott rám gyerekkoromban, én voltam kettőnk közül az erősebb. Most ő akart lenni, aki úgy jön haza, hogy büszke lehessek rá.”
(via)
