nlc.hu
Életmód

Interjú a Gyökerek és Szárnyak munkatársaival

„A nők ügyeiben fellépő nők erőn felül teljesítenek” – Interjú a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány munkatársaival

Miként lehet a közösségszervező erőket belülről erősíteni, szélesebb körben elplántálni és gondozni azt a mentalitást, hogy igenis, egyéni szinten is tehetünk a változásért, a társadalmi kérdések felemeléséért, problémák megoldásáért? A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kuratóriumi elnökével és kommunikációs munkatársával beszélgettünk.

Scsaurszki Tamás és Simay Dóra nem könnyű vizeken eveznek, a civil szférában dolgoznak. Meglehetősen nagy politikai ellenszélben, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kötelékében azon munkálkodnak, hogy segítsék az olyan proaktív magánszemélyeket és szervezeteket, akik építik a közösségüket, és segíthetnek egyes társadalmi kérdések kihangosításában, problémák megoldásában.

Scsaurszki Tamás Lengyelországban született, de életének a túlnyomó részét Magyarországon töltötte. Világéletében a civilszektorban dolgozott. Az 1990-es években olyan projektekben vett részt mint az első roma rádió, a Rádió C megalapítása, de többek között dolgozott a NIOK-ban és az Autonómia Alapítványban is. A Gyökerek és Szárnyak Alapítványnak kezdetek óta a kurátora, 2017 ősze óta a kuratórium elnöke. 15 év után tartott egy kis pihenőt, ekkor ő maradt otthon a két kisgyermekével, amíg a felesége a doktoriján dolgozott. Szerinte ez a rekreációs időszak óvta meg őt a kiégéstől és tartja a pályán immár 30  éve.

Simay Dóra már egy jóval fiatalabb generációt képvisel, ő a szervezet kommunikációs munkatársa, szenvedélye a társadalmi ügyek, személyes és közösségi történetek megosztása vizuális eszközöket is használva, fotóval és videóval. Külföldi tapasztalatokkal érkezett a Gyökerek és Szárnyakhoz, tanulmányait itthon és Olaszországban végezte kommunikáció, média és design területen, a nonprofit szférához pedig az önkénteskedésen keresztül vezetett az útja. Dél-Portugáliában egy olyan kis községben élt, ahol megtapasztalta, milyen nagy ereje van a helyi összetartozásnak, a közösségi odafigyelésnek. Ennek a tapasztalatnak a kiteljesedéseként éli meg a jelenlegi munkáját.

Simay Dóra

Simay Dóra (Fotó: Leéb Ádám)

A szervezet egyik fontos tartópillére ez a közösségszervezés. Mi a tapasztalat? Magyarországon mennyire van jelen ez a fajta proaktivitás?

Scsaurszki Tamás: Itt is nagy az igény az emberekben arra, hogy valakivel, valakikkel összefoghassanak egy olyan ügyért, ami nekik is fontos. Ez lehet egy személyes, vagy egy közösségi ügy. Inkább az a kérdés, hogy itthon az adott embereket, közösségeket a társadalom mennyire támogatja.

Azt tapasztalom, hogy a rendszerváltás óta egyre kevesebb figyelem kerül arra, hogy az emberekben erősítsék a belső hitüket, hogy igenis maguktól is képesek a változtatásra.

Főleg, ha összefogsz másokkal. Ez a fajta önbizalomerősítés hiányzik, épp ezért ez az egyik fontos feladata az alapítványunknak: hogy az anyagiakon túl, bátorítsuk azokat, akik valamilyen projektbe vágták a fejszéjüket.

Más lenne a helyzet, ha központi akarat is lenne arra, hogy cselekvőképes társadalom épüljön itthon?

Scsaurszki Tamás: Abszolút. De sajnos a civil szektorban azt látjuk, hogy egyre kevesebb állami támogatás érkezik azokhoz a szervezetekhez, főleg, akik közösségekkel dolgoznak, a társadalom cselekvőképességét erősítik, de nem feltétlenül értenek egyet azzal a politikai kultúrával, ami ma Magyarországon a sorvezető.

Az emberek egyre kevésbé kapják meg azt a megerősítést az országukban, hogy igenis, tehetsz valamit a változásért, egyre inkább gyengül az önbizalmuk, a magabiztosságuk.

Simay Dóra: Sok olyan csoporttal, szerveződéssel dolgozunk, akik részben állami feladatokat látnak el, olyan rendszereket működtetnek, olyan hálózatokat tartanak a hátukon, ami csak részben lenne az ő feladatuk. És mégsem kapnak érdemi segítséget az államtól, sajnos nem cél, miközben nélkülük összeomlana az ország.

Ti hogyan segítitek az önszerveződést, a cselekvőképességet?

Scsaurszki Tamás: Azért vagyunk, hogy megfelelő, jó minőségű  támogatást adjunk a kísérletező embereknek, az újszerű szervezeteknek. Szinte mindig olyan pénzügyi támogatást adunk, ami a támogatott személy és szervezet minden tevékenységét támogatja; szakszóval általános célú támogatást nyújtunk és nem egy-egy kiragadott projektet finanszírozunk. Ez erősíti a közöttünk lévő bizalmat, szabadságot ad és növeli a támogatott cselekvőképességét. 

Simay Dóra:

Emberileg, szakmailag és pénzügyileg támogatjuk, erősítjük, és összekötjük azokat az embereket, akik már csinálnak vagy szeretnének csinálni valamit a saját környezetükben, azért hogy egy egymásra jobban odafigyelő, szolidárisabb országban éljünk.

Minden programunk és munkánk középpontjában a cselekvő emberek és közösségek állnak.

Scsaurszki Tamás

Scsaurszki Tamás (Fotó: Leéb Ádám)

Erre épül az egyik fő eseményetek, az Élő Adás. Miről szól pontosan?

Scsaurszki Tamás: Március 8-án újabb Élő Adás közösségi adománygyűjtő estet szervezünk, ami most egy különleges, nőnapi esemény lesz.. Maga a formátum egy londoni szervezettől, a The Funding Networktől származik, amit az itthoni környezetre adaptálunk. Ez most egy tematikus esemény lesz, ami azt jelenti, hogy mind a 16 pályázó női fókuszú témával pályázott, és közülük választottunk ki négy szervezetet. Ők vagy női szervezet, vagy egy olyan szervezet, akiknek van egy női fókuszú programjuk. A kiválasztottak az EMMA Egyesület, a Fecske (Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport), a SzívHangok társulat és a Női Váltó Alapítvány. Ez a négy csapat hat-hat percben fog bemutatkozni a közönségnek, akik adományozó szándékkal érkeznek. A prezentáció után lehetőségük lesz kérdezni, és utána pedig a felajánlásokat megtenni, mint egy aukción, kézfeltartással, névbemondással. Ez egy fantasztikusan emelkedett hangulatú esemény, azzal együtt, hogy nehéz, sokszor nagyon megható és megkapó emberi történeteket ismerünk meg.

Az Élő Adás 2015 óta van Magyarországon: eddig három városban (Budapest, Miskolc, Pécs) 22 eseményen 67 szervezetet támogattak több mint 71 millió forinttal. A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány a The Funding Network hazai partnere.

Visszatérve még egy kicsit a közösségépítésre, erre is van egy programotok, ami szépen növekszik.

Scsaurszki Tamás: Igen, legrégebbi programunk a KözösALAPON program, ami a közösségi alapítványok elterjesztését tűzte ki célul. A közösségi alapítvány egy adott közösségen belül szerveződik, helyben gyűjt pénzt helyi ügyek támogatására, és az ott élő emberek vesznek részt az irányításában. Ezzel a programmal azt szeretnénk erősíteni a közgondolkodásban, hogy minden közösségben bőven van elég érték ahhoz, hogy a számukra fontos ügyeket felkarolják, foglalkozzanak velük. Jelenleg hét ilyen közösségi alapítvány működik az ország egészen különböző pontjain, Pécsett, Nyíregyházán, Egerben, Nagykanizsán, illetve Budapest három kerületében, és még öt új helyszínen alakul ebben az évben is.

Tudtok konkrét példát mondani arra, hogy milyen projekteket támogattok ebben a programban?

Simay Dóra: Ott van például a nyíregyházi Helyi Szálak Közösségi Alapítvány. Ők olyan helyi, kisebb szervezeteket támogatnak helyben gyűjtött pénzből, amelyek például a menekültek befogadásával és elszállásolásával foglalkoznak. Nagyon fontos munkát végeztek a háború kitörése óta.

A honlapotokon magánszemélyeket is bemutattok, kik ők, és miért fontos, hogy tudjunk a munkájukról?

Simay Dóra: Ők a Kisváros programhoz kapcsolódnak. Míg a közösségi alapítványok a nagyvárosokra vagy a budapesti kerületekre vonatkoznak, addig a Kisváros program olyan, kisvárosban élő, dolgozó magánembereket támogat, akik úgy döntöttek, hogy ott szeretnének valami fontos dolgot véghezvinni. A saját kisvárosukat szeretnék élhetőbbé varázsolni, és ebben támogatjuk őket. Ez egy hároméves program, a hat kisvárosban hét emberrel indult el, különböző ügyek mentén.

Simay Dóra

Fotó: Leéb Ádám

Nehéz lehet kiemelni egyvalakit, de mondjatok kérlek egy példát.

Simay Dóra: Az egyik támogatottunk Kiss-Bakucz Orsolya, aki fantasztikus közösségi megmozdulásokat szervez azért, hogy a diósdi embereket közelebb hozza egymáshoz. Ilyen például a Zebra kommandó, amelyet azért kezdtek el, hogy azok a gyerekek, akik reggel mennek a suliba, át tudjanak kelni biztonságosan a zebrán az iskola előtt, egy olyan forgalmas úton, ahol nincs lámpa. Minden reggel önkéntesek láthatósági mellényben odaállnak és segítik ezeket a gyerekeket átkelni az úton. Ezek hétköznapi dolgoknak tűnnek, mégis óriási kihatással vannak az adott közösségben az ott lakók mindennapjaira, közérzetére.

Mi az, amit szem előtt tartotok a támogatás során?

Scsaurszki Tamás: A munkánk során nem szólunk bele abba, hogy az adott közösségben mit kéne tenni, változtatni. Arra ott vannak a helyiek, akik ismerik a saját igényeiket, szükségleteiket, mi abban támogatjuk őket, hogy a terveiket minél hatékonyabban meg tudják valósítani.

Ők ismerik a legjobban azt a közeget, amiben dolgoznak és élnek, mi önismeretben, a saját vezetővé válásuk útján tudjuk őket segíteni, és abban, hogy a csapatuk, az eszköztáruk, a szervezetük fejlődni tudjon. 

Mi a helyzet azokkal az apró településekkel, ahol akkora a szegénység, hogy az emberek a mindennapok túlélésére koncentrálnak? 

Simay Dóra: Ezeken a településeken is vannak nagyon fontos kezdeményezések, csak máson van a fókusz, más típusú segítségekről, és más típus munkáról van szó. Tiszadobon például azért dolgoznak, hogy ott, ahol óriási a mélyszegénység, ahol a szülők gyermekfalvakban nőttek fel, biztos, családi háttér nélkül, ne ismétlődjön meg ugyanez. Az ő gyermekeik ne kerüljenek be a gyermekvédelem rendszerébe. Vagy dolgozunk Cigándon egy görögkatolikus pappal, Debreceni Zoltánnal a Kisváros program keretében, aki realizálta, hogy a fiatalok már elvándoroltak a településről, ő mégis a maradókat, akár a máshol élő fiatalok bevonásával igyekszik összefogni, és szellemi közeget teremteni. 

Dóri, te sokat önkénteskedtél külföldön. Mennyire elterjedt Magyarországon ez a fajta társadalmi szerepvállalás?

Simay Dóra: Szerencsére egyre nagyobb a támogatói, önkéntesekből álló kör, manapság egyre menőbb Magyarországon is, főként  a fiatalok körében.

A nők esetében ez sokszor sajnos nem választás kérdése, hiszen gyakran látjuk, hogy a nők ügyeiben fellépő nők erőn felül teljesítenek.

Nem ritka, hogy ők maguk az érintettek, akik a saját bőrükön tapasztalták meg a rendszer problémáit, hiányosságait, például a bántalmazott, hátrányos helyzetben élő nők, és egy ponton elkezdenek a témában felszólalni, cselekedni. Sok esetben így fejlődnek ki női szervezetek, női, aktivista közösségek.

Scsaurszki Tamás

Fotó: Leéb Ádám

A több női önkéntes munka lényegében tünete egy rendszerszintű problémának?

Igen, az, hogy ma Magyarországon rengeteg nő önkéntes munkát végez, vagy rengeteg segítő munkában dolgozó nő alulfizetett, pláne olyan területeken, ahol egyébként is hatalmas a munkaerőhiány, az a rendszer hiányossága. Mindez nyilván visszahat a nőkre, sokan közülük a saját egyéni életüket adják fel, amikor például a saját szüleiket vagy a saját sérült gyermekeiket ápolják, mindenféle anyagi, társadalmi megbecsültség nélkül.

Itt ugyancsak felmerül a kérdés, hogy központi törekvések nélkül van esély a rendszerszintű változásra?

Simay Dóra: A nők helyzete Magyarországon egy komplex probléma, és hasonlóképpen komplex megoldást kell rá találni. A megoldás összefogást és diskurzust igényel, ez egy hosszú folyamat. Mi többek között azt tudjuk tenni, hogy megmutatjuk, mindenki tehet a változásért. Az, hogy nyilvánosságra hozunk olyan ügyeket, amelyek fájdalmasak, amelyek nehezek, égetőek, azzal el tud kezdődni egy diskurzus. Ha ezekről a témákról lekerül a tabu címke, akkor sejlik fel a lehetőség arra, hogy valamit másképp,  jobban csináljunk. Ha pedig az általunk támogatott projektek fenn tudnak maradni, akkor az is egy válasz lehet arra, hogy hogyan lehet generációs változást beindítani a már meglévő tudás átadásával.

Scsaurszki Tamás: Valamikor 2018 őszén szerveztünk egy konferenciát, aminek az volt a címe, hogy Megérteni Magyarországot. Ennek az volt a célja, hogy megtudjuk, melyek azok az ügyek, amik társadalmilag fontosak, amikért az emberek hajlandóak lennének együtt dolgozni. Ebből kiderült, hogy alapvetően a társadalom látja, hogy a nők helyzetén változtatni kell.

Hiába nincs tehát központi akarat arra, hogy a nők hátrányos helyzete megoldódjon, a társadalomban megszületett az igény, hogy ezen változtatni kell, és a tapasztalat azt mutatja, hogy alulról szerveződve elindultak fontos törekvések.

Férfiként meglepett az eredmény? Főleg az, hogy a nők ügyét fel kéne emelni?

Bevallom őszintén, hogy 2018-ban, amikor már bőven túl voltam az életem felén, megdöbbentettek a számok. Például az, hogy a parlamenti képviselők között a nők aránya Magyarországon a legalacsonyabb az Európai Unióban. A felsővezetőknek is csak egy-két százaléka nő, miközben a diplomások több mint a felét ők teszik ki. Akkor gondolkoztam el azon, hogy ha Magyarországon előtérbe kerülnének a női gondolatok, narratívák, értékek, akkor mennyire élhetőbb hellyé válhatna.

A konferencia eredménye hogyan csapódott le a munkátokban?

Scsaurszki Tamás: 2020-ban a koronavírus-járvány idején kaptunk egy nagyobb anyagi támogatást, ennek egy részét kiosztottuk civil szervezeteknek, másik részét saját bevételeink csökkenésének kompenzálására fordítottuk. A harmadik részt pedig egy kutatásba invesztáltuk, mert szerettünk volna közelebb jutni ahhoz a kérdéshez, hogy mik azok az ügyek, amelyekkel a női szcénában foglalkoznunk kellene.

Simay Dóra és Scsaurszki Tamás

Simay Dóra és Scsaurszki Tamás (Fotó: Leéb Ádám)

Ez a kutatás belső használatra készült, elárulsz belőle olyan információkat, amelyek segítettek nektek abban, hogy milyen támogatásra, segítségre van a nőknek legnagyobb szükségük?

Scsaurszki Tamás: Az például tisztán látszódott, hogy a női civil szervezetek különösen nehéz helyzetben vannak a jelenlegi politikai klímában. Az önkizsákmányolás sokkal erősebben előfordul a női szervezeteknél: a család, a munka mellett még önkénteskednek is. Ahogy az is, hogy az alig-alig finanszírozott szervezetekben alulfizetett a munkájuk.

Simay Dóra: A leterheltség kiégéshez vezet, és emiatt nagy a fluktuáció a szektorban, ami nehezíti a szervezetek munkáját. Ezért is törekszünk arra, hogy azok a szervezetek, akiket támogatunk, lehetővé tudják tenni például a munkatársak fizetésemelését, hogy át tudják alakítani a belső struktúrát. Ha fenntarthatóan tudnak működni, nagyobb az esély a kiégés elkerülésére. 

Ha már a női szervezetekről beszélünk, mennyire születnek új szerveződések, mennyire aktívak a fiatalok?

Simay Dóra: A fiatalok proaktívak, csak nincsenek könnyű helyzetben a női ügyek mentén. A rendszerváltás után kialakultak ugyanis olyan nagy szervezetek, amik még a mai napig működnek. Ezek a szervezetek valamennyire leosztották maguk között a szektort, azokat a nőket érintő ügyeket, amiket a legégetőbbnek találtak. A probléma az, hogy ezek között a női szervezetek között, illetve a szervezetek generációi között nincsen tudásáramlás, információátadás. És ugyanez jellemző Budapest és vidék között, tehát nagyon sok vidéki szervezet küzd azzal, hogy az a tudás, amit már mondjuk valaki más megszerzett, azt ők nem kapják meg, és kezdhetik elölről.

Ti mit tudtok tenni ez ellen?

Simay Dóra: A női programmal az is a célunk, hogy mint hálózat tudjuk őket támogatni, és erősíteni, hogy a munkájuk ne verseny, ne rivalizálás legyen, hanem egymás támogatása, mert közös a cél.

A pályázati kiírásainknál szempont volt, hogy vidéki szervezetek is legyenek, olyan nők, akik teljesen más kontextusban dolgoznak és indítanak változást.

Scsaurszki Tamás: Támogatást nyújtunk azoknak, akik generációkon átnyúlva szeretnének beszélgetni, tanulni egymástól, tapasztalatot átadni, közösen ötletelni. Mi ahhoz tudunk pénzügyi és szakmai támogatást biztosítani, hogy ezek a platformok létrejöjjenek.

Tamás, te mit tartasz a legfontosabbnak a munkátokban?

Az Élő Adás során például nagyon fontos, hogy összehozzuk a csapatokat, megmutassuk azt a sokszínűséget, ami mondjuk a női szcénában van potenciális adományozóknak. Tulajdonképpen nagyon fontos a pénz, amit kapnak, de igazából az is sokat számít, hogy az a száz ember, aki ott van, eljön a rendezvényre, lelkesedik értük. Hogy érzik, jó amit csinálnak. Ez a magyar kontextusban, ahol inkább elbizonytalanodik az ember, hogy amit a közösségért csinál, az jó-e, sokat számít.  

És Dóri, téged mi tart ezen a területen?

Amikor megjelenik az emberek tekintetében, hogy igenis van értelme csinálni, igenis lehet változtatni és tudunk változtatni. Ez szerintem egy mágikus pillanat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top