A Covid óta a munkaerőpiac kétségtelenül hatalmas változásokon ment keresztül, globális és hazai szinten is sokat változott a munkavállalók és munkaadók viszonya, elég csak arra gondolni, hogy manapság ingyen kávéval, csocsóasztallal vagy jó fej csapattal már aligha lehet bevonzani bárkit, ellenben a home office-szal annál inkább.
A BBC rámutatott, hogy a brit munkavállalók közül sokan maguk mögött hagyták a munkájukat 2020 óta – akár szándékosan, akár nem –, ugyanakkor nem minden esetben léptek új munkakörbe, ez pedig váratlan helyzetet szült: megdöntötte a tabusítást, ami az önéletrajzokban felbukkanó szakadékokat jellemezte eddig. Hogy értsd, mire gondolunk, az, aki korábban valamilyen oknál fogva nem dolgozott egy ideig, és ezt feltüntette a CV-ben, rossz megítélés alá esett.
Az önéletrajzból kimaradt idő ma már általában nyitott kíváncsisággal jár, nem pedig egy személy gyenge teljesítményét vagy megbízhatatlanságát feltételezi
– nyilatkozta Jill Cotton, a londoni Glassdoor karriertanácsadója a lapnak. De vajon mi a helyzet itthon?
Tényleg új korszak nyílt a munkakeresők életében?
Képes Judit HR-szakértő szerint egyértelműen. „Már ez az új valóság. Egyfelől a cégek lazábbak lettek, de ennek az is az oka, hogy egyre nehezebb kvalifikált embereket találni a növekvő munkaerőhiány miatt. A munkaerőpiacon paradox jelenség uralkodik, egyszerre van túlkínálat nem megfelelő jelöltekből és óriási hiány kvalifikált munkaerőből. Másfelől pedig, az emberek elfáradtak, kiégtek és fontossá vált számukra a mentális és a fizikai egészségük, valamint a kapcsolatrendszereik. Ezért sem ragaszkodik ahhoz az álláskeresők nagy része, hogy váltás után azonnal munkába álljon.”
Azt mondja, hogy ami régen tabunak számított, az most teljesen természetes, gyakori, hogy a munkahelyváltás között akár hónapok is eltelnek – és ez nem ciki, sőt, inkább a jelölt tudatosságáról tanúskodik. Az illető mert azért tenni, hogy feltöltődjön, vagy egy, akár a szakmájától távol álló új ismeretet is elsajátítson, amivel még értékesebbé tette magát a piacon. „Személy szerint üdvözlöm az új trendet, mert sokkal egészségesebb. Minél boldogabb, egészségesebb, feltöltött és kiegyensúlyozottabb egy munkavállaló, annál hasznosabb a cégnek is, hatványozottan többet termel a vállalatnak, és tovább is marad.”
Sabbatical leave, avagy az alkotói szabadság
Ez a trend az Egyesült Államokból indult ki, kulturális okokból. Amerikában bevett szokás, hogy amikor a diákok elvégzik a középiskolát, nem mennek egyből egyetemre, hanem szünetet tartanak és nyakukba veszik a világot hátizsákos turistaként. Ott ez teljesen elfogadott, hiszen tudják hogy az egyetemi évek után jön a kemény munka világa, ahol nem lesz pihenő. Ez a trend terjedt át a munka világára – már nem csak előtte tartanak szünetet, hanem akár közben is, ez az úgynevezett sabbatical leave, amit alkotói szabadságnak is neveznek, és ami manapság világszinten is egyre elterjedtebb jelenség.
A Covid mellett az is kellett a szemléletváltáshoz – tudom meg a szakértőtől –, hogy egy új generáció került menedzseri pozícióba, mégpedig a milleniálok. Ők teljesen más szemlélettel vezetik a csapataikat, őszinteséggel, empátiával, nyitottsággal, együttműködéssel, minimálisra csökkentve az alá-fölérendeltséget és limitálva a nem produktív feladatokat. Ez egy teljes fordulat a X-generáció vezetési stílusához képest. Ebben nagyrészt az is szerepet játszik, hogy a milleniálokat traumatizálta az előző generáció vezetési stílusa, és nem szeretnék, hogy mások is ugyanezen menjenek keresztül, ezért előtérbe helyezik az élhetőbb munkahelyi környezet kialakítását, az emberséget és a coaching alapú vezetést.
Az igazat, csakis az igazat!
Képes Judit szerint régen az önéletrajz kozmetikázása egyenesen arányos volt a cégek sokszor félrevezető állásajánlataival. A munkakeresők ferdítettek a CV-ben, a munkaadók pedig az állás kiírásban, mindenki átverte kicsit a másikat. A végeredményt pedig ismerjük: elégedetlenség és boldogtalanság mindkét oldalon.
A Covid elindított egy őszinteségi hullámot és transzparencia igényt mindkét oldalon, ami sokat javított a munkaerőpiaci helyzeten. Ez az oka annak, hogy a fehér foltok az önéletrajban már más megítélés alá esnek, ugyanakkor fontos, hogy ezekre a lyukakra választ adjunk. „Ma már nem ciki a karrier gap, de szükséges hozzá, hogy a CV-ben röviden leírjuk, hogy mi volt az oka és mit csináltunk ez idő alatt. Ami a legfontosabb, hogy tényleg gondoljuk végig, hogy milyen új készségekre tettünk szert, mit tanultunk az elmúlt időszakból. Ha konkrétan nincs is egy hard skill, amit megtanultunk, akkor a soft skilleket listázzuk ki, például empátia, kreativitás, szervezőkészség, együttműködés, vagy hogy megtanultunk kiállni magunkért, így az interjún sokkal kevesebbet kell magyarázkodnunk. Másrészt az a HR-menedzser, aki kézbe veszi az önéletrajzunkat, láthat egy fejlődési idővonalat rólunk, honnan és hova jutottunk, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A cégek pedig előnyben részesítik a nyitott elmével rendelkező és tanulni szerető, fejlődő munkavállalókat.”
Fotó: Getty Images
2 év alatt 2 munka
A 32 éves Ágnes két év alatt két munkahelyet fogyasztott el, a második helyen éppen néhány nappal ezelőtt mondott fel. Nem szerette a munkáját, a kollégái és a főnöke hozzáállását, és a rengeteg túlórát, ennek ellenére most aggódva meséli, hogy esetleg furán veszi ki magát, hogy ilyen gyorsan tovább lépett. Akárcsak az önéletrajz-ugrásokban, úgy a gyakori állásváltoztatásokban sincs semmi, már nem ördögtől való továbblépni, senki nem várja el azt, hogy arról a munkahelyről menjünk nyugdíjba, ahol a karrierünket kezdtük.
Akik most 50 alattiak, már jellemzően több munkahelyváltáson túl vannak és nem veszik számításba ezt a forgatókönyvet. Ez is egy generációs kérdés, az új generáció már nem nyugdíjban gondolkodik, hanem az élethosszig tartó munkában, ami kiegyensúlyozott, és ami boldoggá teszi
– meséli Judit.
Az a sztereotípia sem kőbe vésett már, hogy ha 2-3 havonta vált valaki állást, akkor valami baj van vele. Egyre többen comingoutolnak a munkaerőpiacon és mesélik el a történetüket, növekszik az odafigyelés és a tudatosság az emberek körében, többen mondanak időben nemet egy mérgező menedzserre vagy környezetre. Emellett sokan keresik a saját útjukat, és még időben felismerik, hogy mégsem ez a pozíció, ami boldoggá teszi őket, vagy viszi őket előrébb az életben.
Már nem csak a pénzkeresés és a karrier-előmenetel lett szempont egy állásnál, hanem az egyensúly, a munkahelyi környezet, az egészség, a kapcsolatok kialakításának lehetősége és a személyes kiteljesedés elérése is.
„HR-szakértőként, ha meglátok egy önéletrajzot, ahol valaki csak pár hónapot dolgozott, az első gondolatom az, hogy ez most nem volt egy jó találkozás, és ez nem baj. Értékelni kell a bátorságot, hogy valaki nem ragad bele egy nem neki való munkába, hanem tovább keres, és tud nemet mondani, mert becsüli magát. Az álláskeresés pszichológiája hasonlít a párkeresés pszichológiájára, hiszen tele van aknákkal, akadályokkal, ismeretlen utakkal. Ahhoz, hogy egy találkozás elég legyen, sok feltételnek kell teljesülnie mindkét oldalról és bárki visszautasíthatja a másikat.”
Előny persze, ha valakinek egy területen sokéves tapasztalata van, ám az nem számít már, hogy ezt egy cégnél töltse el. Sőt, ez manapság inkább egy erős red flag, hiszen rengeteg kérdést felvet. Az internet és a lehetőségek korában miért nem lépett még előre? Miért ragadt be? Miért nem próbálta ki magát egy új területen? Miért nem fejlődik? Miért nem rugalmas? Azért nem váltott, mert már rég nem piacképes a tudása? Mert másnak már nem kell?
A színes önéletrajz nem biztos, hogy nagyobb tapasztalatról árulkodik, de rugalmas hozzáállásról és out of the box gondolkodásmódról mindenképp. Képes Judit azt mondja, aki sokat látott, az nyitottabban szemléli a világot, kreatívabban tudja megoldani a hirtelen felmerülő problémákat és feladatokat, szemben azzal, aki egy zárt csőben, egy cégnél húz le 20 évet. A változatlan szabályozási környezetben a gondolkodása, rizikóvállalása, problémamegoldása könnyen megrekedhet, és elveszítheti a kapcsolatát a külvilággal.
De milyen akkor most egy jó önéletrajz?
A szakértő hangsúlyozza, hogy a CV-k jellemzően egyre rövidebbek, de ez is az elvárt forma. A nagyon hosszú önéletrajzból a munkáltatók arra következtetnek, hogy a jelentkező nem gondolta át a karrierje pontjait, tanulságait és nem tette bele az energiát annak megírásába sem. A hosszabb önéletrajz nem jelenti ma már automatikusan azt, hogy nagyobb szakértelemmel rendelkezik valaki. Ennél egyszerűbben megfogalmazva: akkor jó egy önéletrajz, ha rövid, áttekinthető, lehetőleg egyoldalas, és elolvasása, értelmezése nem több mint két perc. Ugyanis egy átlagos vállalati HR-esnek ennyi idő áll rendelkezésére a kiválasztásra, a meglévő feladatai mellett, emeli ki Képes Judit.
A jó önéletrajz informatív és gyorsan képbe kerülhetünk vele. Érdemes adni arra is, hogy ne csak egy dokumentumként kezeljük, hiszen saját magunkat áruljuk a piacon. Egy jó önéletrajzzal erősíthetjük a saját személyes márkánkat, hiszen mi vagyunk saját magunk brandje, amit el kell adnunk egy cégnek. Ha van egy szépen felépített Instagram-, LinkedIn-oldalunk, azt nyugodtan linkeljük be. Ezzel időt nyerünk magunknak is az interjún, hogy jobban megismerhessenek minket. Manapság aki social felületeken nincs fent, az nem is létezik, vagy azt gondolhatják, hogy titkolni valója van.
A jó CV jól tagolt, szerepelnek benne a személyes céljaink, és már a fejléc átolvasásánál képbe hozza az olvasót, hogy mire számíthat. Érdemes kiírni egy külön részbe az elért eredményeinket, és számokkal alátámasztani, azt hogyan értük el, mikre vagyunk büszkék. Már nem menő hosszú bekezdéseken át, részletesen írni egy-egy munkakörünkről, hiszen pont erre való az interjú.
Emeljük ki külön erősségeinket és ne féljünk feltüntetni a soft skilljeinket. Akár lehet színes is, kiléphetünk a fekete fehér Word dokumentumok korából, ha pedig kreatív módon egy videós önéletrajzot küldünk, ahol mozgóképen mutatkozunk be, arra biztos, hogy felkapják a fejüket.
