A nők között egyetemes megegyezés van arról, hogy jó fodrászt találni olyan, mint jó nőgyógyászt. Nemcsak az ügyeskezűség döntő tényező, hanem a bizalmi kapcsolat is, amit nem mindenkivel lehet kiépíteni. Így amikor az egyik barátnőm elmesélte, hogy a fodrásza szülési szabadságra megy, és most kénytelen ideiglenesen újat keresni, átéreztem, hogy mi vár rá.
Egy héttel később boldogan hívott fel, hogy talált egy szalont, már be is jelentkezett. Nem olcsó, de nagyon szépen dolgoznak abból ítélve, amit az Instagramon látott. Balayage mellett döntött, korábban is az volt neki, csak a szín volt kérdéses, de a nagy napra már azt is sikerült kiválasztania. A feketeleves azonban ezután jött: a balayage és az egészségügyi vágás – ami tényleg éppen csak a végét érintette, mintha hozzá sem nyúltak volna a hajához – 40 ezer forintjába került. És még csak nem is tetszett neki igazán.
Fodrász = luxus?
Nem ő az egyetlen, akitől mostanában ugyanilyen történetet hallottam. Egy másik ismerősöm szintén így járt, mindezt úgy, hogy ő nem is a fővárosban csináltatta a haját, ahol tudjuk, hogy mindig drágábbak a szolgáltatások. Ekkor került szóba, hogy mikor lett a fodrász luxus?
Régen a nők még ebédidőben is kiugrottak egy gyors befésülésre. Az, hogy hogyan viselted a hajad, egyfajta presztízsnek számított. Most nemcsak, hogy heteket is kell adott esetben várni, olyan árak vannak, amiket az átlagember pénztárcája már nehezen bír el.
Fotó: Getty Images
Körbejártam néhány szalont, hogy az árjegyzékeket átböngésszem és a következőre jutottam:
- Egy hajvágás szárítással rövid haj esetén átlagban nyolcezer forintnál kezdődik. Hosszú hajnál már a 12-13 ezret is eléri.
- Ha valaki tőfestést választ, az nem áll meg 18-20 ezer forint alatt, amit ugye legalább négyhetente illik ismételni.
- A melír 16-20 ezer forint, nyilván itt a nagy különbség a hajhosszból és a csíkok számából adódik. A most divatos baby lights ennél picit drágább, átlagosan 20-23 ezer forintot kérnek érte.
- Az ombre és balayage szintén rövid haj mellett 22 ezer forintra becsülhető – ez csak a munkadíjat jelenti –, középhossz esetében 25-26 ezer forintot kérnek el átlagosan egy fővárosi szalonban, míg hosszú hajnál 29-31 ezer forint is lehet a végösszeg.
Ezek szigorúan az én tapasztalataim, nyilván lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, de alapvetően elmondható, hogy alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki többet szeretne egy sima mosás, vágás, szárításnál.
Így számolnak
Ezek után egyértelmű volt, hogy beszélnem kell egy fodrásszal, hogy kiderítsem, hogyan kalkulálnak, így egy fővárosi és vidéki szakembert is megkérdeztem a témában – válaszaikat név nélkül szerették volna elmondani.
„Igen, soknak tűnik. De számoljunk utána. Először is ott az anyagköltség. Sampon, balzsam, hővédő, festék, szőkítő és a többi, nyilván attól függően, hogy épp mit csinálunk a hajával. Erre jön rá a rezsi, amivel szintén kalkulálni kell, és a jelenlegi árak mellett nem tehetjük meg, hogy minimálban számolunk. Szeretne a vendég hideg szalonban ülni? Nem. Szeretné, ha hideg vízben mosnánk meg a haját? Nem. Itt egyébként lehetnek eltérések szalon és szalon között attól függően, hogy gázzal vagy árammal dolgoznak, de már egyik sem olcsó. Aztán van a bérleti díj. Elég, ha annyit mondok, hogy a jelenlegi albérletárakból kiindulva ez is hatalmas kiadás.
És akkor a munkadíjamat még nem számoltam. Ez az egyetlen, ahol tudok úgy kalkulálni, hogy végre nekem is megérje elvállalni valakit. Illetve a festék anyagköltsége, amit pici haszonnal adok tovább.
Bár a fodrászokat nem érintette a KATA-törvény változtatása, hiszen magánszemélyeket szolgálnak ki, ugyanúgy adóznak, tehát ez is hozzájön a költségekhez. Napról napra drágul minden, és ez nemcsak szolgáltatóként, hanem magánemberként is ugyanúgy érinti őket. Ahogyan a Redditen egy hozzászóló megfogalmazta:
„Neki se olcsóbb a ceres a boltban, mint neked. Meg a villany se. Gáz se. Telefon se. Infláció. A szó, amit keresel, infláció.”
A budapesti szakembertől azt is megtudom, hogy az órabérét annak alapján számolja, hogy az adott szolgáltatással mennyi munkája van két-három óra alatt. A 40 ezer forintos balayage szerinte teljesen reális ár, ha a fentieket figyelembe vesszük, sőt. Ha még prémium anyaggal dolgozik valaki, akkor ennél magasabbra is rúghat az összeg.
Hasonlóról számol be a vidéki szakember is, bár egy lényeges különbség azért adódik az árképzésükben. „Annyiban szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt, vidéken, a saját szalonomban dolgozom, enyém a helyiség, így legalább bérleti díj nincs rajta. Minden más ugyanúgy engem is érint. Rezsi, az anyagköltségek emelkedése…
Régen lehet, hogy a vidéki szolgáltatás olcsóbb volt, de ez már nem így van. Függetlenül attól, hogy az ország melyik részén dolgozol, ugyanúgy minőséget kell adnod. Nem számít, hogy azt a szomszéd Marika kéri. Ugyanúgy jár neki, hogy a legjobbat kapja, mint Budapesten. És el is várja.
Ő is azt emelte ki, hogy a munkadíj az, amivel lehet játszani, de itt is van egy határ, ami fölé nem mehet. „Egy fiatal vagy egy középkorú nő kifizeti a felmerülő költségeket, de rengeteg idős vendégem is van, rájuk nagy terhet ró az árak emelkedése, és azt vettem észre, hogy el-elmaradoznak. Próbálom a munkadíjamat úgy számolni, hogy megérje nekem, de emellett lehetőséget adjak nekik is, hogy megengedhessék maguknak ezt a kis szépítkezést. Ez azonban nem könnyű.”
Expressz szalonok
A fővárosban rengeteg olyan szalon található, ahová csak beül az ember és máris nekiesnek a hajának. Ezek olcsónak tűnnek, de a fővárosi szakember szerint már rég nem azok. Elmondása alapján kezdetben tényleg jó áron kínálták a szolgáltatásokat, viszont manapság ugyanúgy megkérik az árukat, hiszen a válság őket is érinti. Mivel azonban az alkalmi munkákból élnek, nem számolnak azzal, hogy visszamegy a vendég.
Mindenki a maga hajának kovácsa
Többek véleményét is igyekeztem kikérni a témában, hogy pontosabb képet kapjak, ki, hogyan oldja meg a fodrászt – vagy annak hiányát – és kiderült, hogy nagyon sokan házilag vagy mestertervvel próbálják lefaragni a költségeket.
„Én magamnak festem. Eléggé őszülök már, de azt nem engedhetem meg, hogy havonta elugorjak a fodrászomhoz. Lehet, hogy nem túl profi, de nekem bejött ez a megoldás, így csak a hajfestéket kell kifizetnem, ami 1500 forint, ha szerencsém van, akkor pont akciós és még olcsóbb. Kuponnapokon van, hogy többet is veszek, így spórolok rajta valamennyit” – meséli Lívia. Hasonló ügyeskedésről számol be Adrienn is. „Évek óta magamnak vágom a hajam. Kinézek egy frizurát, és nagyon kis lépésekben, hogy még javítható legyen, elkezdem levágni. Az egyetlen beruházásom egy olyan olló volt, amivel tudok dolgozni, de tizenéve ezt használom és eddig még nem érkezett panasz, hogy béna lennék. Bár lehet, hogy csak nem merik a szemembe mondani.”
Fotó: Getty Images
Más ugyan továbbra is a szakembert választja, de már nem úgy, mint korábban.
„A pandémia alatt a fodrászom nem tudott fogadni. A hajam elkezdett lenőni, de mivel úgyis otthon kellett maradni, nem volt annyira zavaró a dolog. Mire észbe kaptam, lenőtt annyira, hogy egy jó nevű szalonban vissza tudták az eredeti színére festeni. Azóta csak vágatom, néha egy kis melír. Ha őszülnék, azért más lenne a képlet, valószínűleg akkor otthon festeném” – meséli Niki.
És persze még mindig akadnak azok, akik inkább megoldják a havi látogatást.
„Úgy vagyok vele, hogy nem dohányzom, nem iszom, nem kávézom, nincsenek extra igényeim, nem csináltatom a körmöm, úgyhogy ennyi férjen már bele!” – teszi hozzá Zsuzsi, aki havonta beül a fodrászszékbe, hogy megújítsák a hajszínét.
Több hajszálra a megoldástól
Egyetemes megoldás nincs. Mindenki másképp csinálja, de egyre többen választják az otthoni kereteket, ezt a két cikkben megszólaló fodrász is megerősítette. A pandémia óta, ha nem is jelentősen, de érezhetően csökkent a vendégeik száma. Ha pedig ilyen ütemben növekszik az infláció, valószínűleg még többen fognak alternatívákat keresni és a fodrász tényleg luxusszolgáltatássá válik.
