Miért vállalkozik öngyilkos túrara egy milliárdos?

Az elmúlt héten az egész világsajtót a Titan nevű tengeralattjáró eltűnése tartotta lázban, aminek öt utasa – köztük két milliárdos üzletember – a tenger mélyén lelte halálát. A jármű a 400 méteres mélységben található Titanic roncsaihoz tartott, amikor a feltételezések szerint összeroppant a nyomás alatt és darabjaira szakadt. 

A dolog érdekessége, hogy az utasok turisták voltak: a tengeralattjárót vezérlő kapitányt leszámítva mind a négyen fejenként 250 000 dollárt, azaz 84 millió forintot költöttek arra, hogy részt vehessenek az expedíción.

Az átlagemberek számára megdöbbentő, hogy valaki képest ennyi pénzt kiadni a saját élete veszélyeztetésére, de a valóságban ez nem is olyan ritka: az úgynevezett kalandtúra-ipar éves szinten több, mint 300 milliárd dolláros forgalmat bonyolít.

Arról pedig, hogy mik a legőrültebb élmények, amiért az emberek fizetni hajlandóak, naphosszat lehetne mesélni: a tengeralattjárózás mellett az űrutazás vagy az Everest megmászása is népszerű a szupergazdagok körében.

Egy londoni extrém utazásokkal foglalkozó iroda alkalmazottja arról is mesélt a BBC-nek, hogy volt olyan kliensük, aki a szülinapja alkalmából a Számkivetett filmhez hasonló élményeket akart átélni, ezért megszervezett magának egy néhány napos kálváriát egy lakatlan szigeten. Egy milliárdos amerikai üzletember a New York Times riporterének büszkélkedett el azzal, hogy igazi különleges ügynökök bevonásával rendez élménylövészetet a barátainak – csak néhány azok közül a furcsa „élmények” közül, amivel a világ elitje szórakoztatja magát.

Érezni akarják, hogy élnek

Dr. Scott Lyons pszichológus, terapeuta szerint az andreanlinfüggő szupergazdagok lényegében csak érezni akarják, hogy élnek. A szakember a Daily Mail újságnak elmondta, hogy ezek az emberek általában anyagi és fizikai biztonságban töltik a mindennapjaikat, ezért a kockázatkeresésre és a felfedezésre irányuló emberi ösztönöket máshol élik ki.

„Az emberek hajlamosak unatkozni és az izgalmat keresni. Annyi a különbség, hogy azoknak, akiknek alapból extravagánsabb az élete, a hétköznapi dolgok nem nyújtanak elég izgalmat” – mesélte.

A pszichológiában szenzoros élménykeresésnek nevezett mechanizmus minden emberben megtalálható, de van, akinél erősebb, mint másoknál. Ennek a hátterében genetikai tényezők, de akár korábbi tapasztalatok is állhatnak.

Charles Simonyi magyar származású programozó, üzletember eddig kétszer járt az űrben turistaként.
fotó: Bill Ingalls/NASA via Getty Images

A pszichológus szerint az extrém helyzetekben olyan agyi folyamatok játszódnak le, amik fájdalomcsillapító hatásúak és a hatalom érzését adhajták.

„Az dolog gyökere az agy amygdala nevű részében keresendő, amely felméri az adott helyzetet, és szükség esetén hormonok, például dopamin, tesztoszteron, noradrenalin, adrenalin, szerotonin és endorfin koktélját szabadítja fel” – magyarázta Dr. Lyons.

„Az erős szenzációkereső magatartást tanusító emberek hajlamosak következetesen ezt a múló érzést keresni. Ez ugyanolyan, mint a drogfogyasztás; pozitív érzést ad, csakhogy magas árat kell érte fizetni” – tette hozzá.

Mint a kábítószerek, az adrenalinfüggőség  is létrehoz egy toleranciaszintet: egyre többre van szükségünk ahhoz, hogy ugyanazt érezzünk. Ahogy a drogfüggő egyre nagyobb és nagyobb adagot fog fogyasztani, úgy az andrenalin junkie is egyre nagyobb kockázatot vállalt – tette hozzá a szakember.

„Maga a mámor csak 60-90 másodpercig tart. Az utána következő lejövő elég súlyos és mindig megtörténik. Ahogy felszívódnak a hormonok, elmúlik a jó érzés és fáradtság marad helyette” – összegezte Dr. Lyons.

De miért van az, hogy a milliomosok között feltűnően sok ilyen ember van? Nos, több kutatás is arra jutott, hogy a sikeres üzletemberek hajlamosabbak a kockázatvállaló magatartásra, mint az átlag. Dr. Lyons szerint emellett a társas befolyásolás is szerepet játszik.

„Mint mindenhol, a szupergazdagok között is jelen van az összehasonlítgatás. A legtöbb milliomos barátai is milliomosok, tőlük is hasonló dolgokat lát és hall. Az ő köreikben ugyanúgy megvan a társadalmi nyomás arra, hogy valamit tegyünk vagy valahogy éljünk” – magyarázta.