Bécsben sincsenek könnyű helyzetben azok az egyetemisták, akik albérletet keresnek. A legtöbbjük havonta kevesebb mint 870 euróból él és kevés az olcsó szoba. Sok idős ember ugyanakkor egyedül lakik egy nagy lakásban. Nagyjából ez az alapötlete a bécsi Wohnbuddy üzleti modelljének, ami egyetemistákat közvetít ki házinénis (-bácsis) albérletekbe, illetve idősotthonokba immár 2015 óta. A fiatalok a lakhatásért cserébe vállalják, hogy segítenek a főbérlőiknek, így az egyetemisták jutányos áron jutnak szálláshoz, az idősek pedig segítséget és társaságot kapnak. Az együttélésüket szerződés szabályozza.
A szállásadók, illetve -keresők internetes platformon és személyes tanácsadás keretében is megadhatják, hogy mit kínálnak és mit keresnek, a Wohnbuddy algoritmusa, illetve munkatársai pedig segítenek megtalálni a tökéletes lakótársat.
Így történt, hogy a 31 éves Valentin, aki a Bécsi Agrártudományi Egyetem hallgatója már másfél éve albérlő a Vondrak házaspárnál. Mivel a feleség egy betegség miatt kerekesszékbe kényszerült, Valentin besegít az asszonynak és férjének a mindennapi teendőkben, a feleség pedig cserébe főz a fiatalemberre.
A 26 éves Ayman szíriából menekült két évvel ezelőtt és nemrég még anyagi okokból egy menekültszálláson lakott. Ayman a Bécsi Műszaki Egyetemen tanul és szeretne minél előbb megtanulni németül. Ezért boldogan költözött be a 3. kerületi idősotthonba, ahol egész nap németül beszélnek vele a lakók. Ráadásul egy nyugdíjas tanárnő a szárnyai alá vette és németül tanul vele.
A Wohnbuddyt bárki megkeresheti, aki szállást keres vagy kínál, nem számít a kor, a származás és a szakmai háttér sem. Ezeknek csak később, a megfelelő lakótárs kiválasztásakor van jelentősége. Fontos ugyanakkor, hogy a szállást kereső hajlandó legyen segíteni idős szállásadójának a mindennapokban és ne egy mogorva fráter legyen. A szállásadónak cserébe kulturált, megfizethető szállást kell biztosítania a bérlő számára, amelynek ára arányban van a szállás méretével és minőségével valamint a nyújtott segítség mértékével.
(via)