Néhány héttel ezelőtt írtunk arról, hogy készült egy ENSZ-jelentés, ami lesújtó képet festett a nők magyarországi helyzetéről, több olyan súlyos, rendszerszintű hiányosságra is rámutatott, amelyek a nemek közötti egyenlőtlenségeket fokozzák, a lányok és nők biztonságát veszélyeztetik, és számos ajánlást tettek arra, hogyan lehetne javítani a helyzeten. És tény, hogy Magyarországnak női köztársasági elnöke van, de nemrég például nagy hullámokat vetett, hogy Novák Katalint is meghívták egy ruandai nőjogi konferenciára, mert sokan úgy vélték, az alapján, amiket nyilatkozni szokott, amilyen politikát képvisel, nem volt helye ezen a rendezvényen.
Magyarország az EU-ban a 24. helyen áll a nemek közötti egyenlőségi indexen (Gender Equality Index), 100-ból 54,2 pontot értünk el, ami 14,4 ponttal alacsonyabb az uniós átlagnál. A nemek közötti egyenlőtlenségek a hatalommal kapcsolatos területen a leghangsúlyosabbak, ahol Magyarország 24,8 pontot ért el. Mindeközben az Eurobarometer felmérése szerint a magyarok 35 százaléka úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség a politikában megvalósult az országban.
A felmérésből az is kiderül:
- a magyar válaszadók 78 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a nő legfontosabb szerepe az otthonról és a családról való gondoskodás;
- 79 százalék szerint a férfi elsődleges szerepe az anyagi támogatás.
Ezek a sztereotípiák nemcsak a társadalmi szerepekre, hanem a hiedelmekre is hatással vannak:
- A magyarok 21 százaléka szerint például nem elfogadható, ha egy férfi sír;
- 87 százalékuk úgy vélte, hogy a nők inkább az érzelmeik alapján hoznak döntéseket, mint a férfiak.
Persze nemcsak Magyarországon érzékelhető ez,
az EU-ban a nemi sztereotípiák még mindig széles körben elterjedtek, például az emberek 44 százaléka gondolja úgy, hogy a nők legfontosabb szerepe az otthon és család gondozása.
Nem egyenlő a nem
António Guterres, az ENSZ főtitkára nemrég egy elég megdöbbentő kijelentést tett, szerint egyre távolodunk a nemek közötti egyenlőségtől, és ha a jelenlegi úton maradunk, legalább 300 évbe telik, mire elérjük azt. Vannak, akik azért nem látják ennyire sötéten a helyzetet, július elején az Európai Bizottság (EB) médiakampányt indított a nemi sztereotípiák leküzdéséért, és ennek kapcsán beszélgettünk Helena Dallival, az EB egyenlőségért felelős biztosával.
„Bár történt előrelépés, még hosszú út áll előttünk a nemek közötti egyenlőség eléréséig, hiszen a nemek közötti egyenlőségi indexet tekintve egyetlen tagállam sem érte el azt. Az EU esetében a 100-ból 68,6 pont, ami 0,6 pontos növekedést jelent a 2021-es index óta. Először fordult elő, hogy több területen csökkenés következett be, ami a COVID-19 világjárvány nőkre gyakorolt egyenlőtlen hatásának köszönhető” – nyilatkozta António Guterres kijelentésről.
Helena Dalli, az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa
Hozzátette, a 2021-es index szerint
az EU még legalább 60 évre van attól, hogy elérje a nemek közötti egyenlőséget.
Ezért eltökélt szándéka, biztosítsa a Bizottság nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájának végrehajtását, amely meghatározza az egyenlőség Uniójának jelenlegi kereteit.
Talán sokak számára nem meglepő, hogy nemi sztereotípiák és hiedelmek sokféleképpen befolyásolhatják mindennapi életünket. És sok olyan akadály van, amivel a nőkkel ellentétben nem sok férfi szembesül, jegyezte meg az Európai Bizottság egyenlőségért felelős biztosa.
„Az a hiedelem, hogy a tudomány és az üzleti élet a férfiaknak, míg a gondozói szakma a nőknek való, mind a férfiakat, mind a nőket megakadályozza abban, hogy bizonyos karrierutakat kövessenek. De még ha nem is létezik olyan, hogy férfi vagy női szakma, a gyakorlatban a nemi sztereotípiák torzítják a pályaválasztási törekvéseket. Ezért van az, hogy a digitális ágazatban a munkaerő 80 százalékát férfiak töltik be, és csak minden ötödik szakember nő az információ- és kommunikációtechnológiai szektorban”
A becslések szerint 7,7 millió nő nem vesz részt a munkaerőpiacon a gondozási feladatok egyenlőtlen elosztása és a gondozási lehetőségek hiánya miatt.
Hozzá kell tenni, hogy számos tényező vezethet egy személy elleni diszkriminációhoz, és a nemi hovatartozás az egyik ilyen tényező, a a bőrszín, az etnikai származás, a szexuális irányultság, a fogyatékosság, a társadalmi-gazdasági helyzet, az életkor, a vallás vagy meggyőződés, keresztezheti a nemen alapuló megkülönböztetést.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a nemi sztereotípiák férfiakra is hatással vannak, és vannak átfedések, esetükben is vannak például olyan viselkedésformák vagy karrierutak, amik miatt ők is szembesülhetnek hátrányos megkülönböztetéssel.
„Hasonlóképpen, a férfiak a sírást vagy az érzelmeik kifejezését nőiesnek tarthatják, és ezek a nemi sztereotípiák megakadályozhatják, hogy a férfiak mentális egészségügyi problémákkal szembesülve szakemberhez forduljanak, ami magyarázatot adhat arra, hogy a férfiak körében lényegesen magasabb az öngyilkosságok aránya, mint a nők körében. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint ugyanis az öngyilkosság áldozatai közül 5-ből majdnem 4 férfi. Következésképpen kulcsfontosságú, hogy a társadalom minden tagjának javára küzdjünk a nemi sztereotípiák ellen.”
Már gyerekkorban elkezdődik
Valószínűleg nem hat újdonságként senki számára az, hogy már kisgyermekkorban találkozunk a nemi sztereotípiákkal. Kutatások is bizonyították, gyermekek már fiatal korukban elkezdik társítani a különböző munkákat egy bizonyos nemhez. Az életük későbbi szakaszában a lányokat nagyobb valószínűséggel ösztönzik arra, hogy olyan tanulmányokat vagy szakképzéseket válasszanak, amelyek az oktatás, az egészségügy, a gondozás és a humán tudományok körébe tartoznak, miközben a fiúk nagyobb valószínűséggel választanak és folytatnak olyan tanulmányokat vagy szakképzéseket, amelyek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) körébe tartoznak.
Igaz, azt azért hozzá kell tenni, hogy számos tényező befolyásolhatja még azt, ki milyen utat választ, de az is igaz, hogy az oktatásban tapasztalt nemek közötti különbségek a munkaerőpiacon is tükröződnek. Ez hatással van a bevételekre és az emberek karrierjére. A segítői, gondozói munkáknál a fizetések például sokkal alacsonyabbak, mint az energia- vagy építőipari ágazatokban, amelyekben leginkább férfiak dolgoznak. Annak érdekében, hogy több nőt vonjanak be az alulreprezentált területekre, például a környezetvédelmi, energetikai és digitális ágazatokba, több intézkedés is született. Az ún. kvótarendszereknek és hasonló intézkedéseknek persze akadnak kritikusai és ellenzői is.
„Azok, akik a status quo-t akarják megőrizni, kritizálni fognak. A kvótarendszer sem kivétel. Amikor azonban nők szisztematikusan hátrányos helyzetbe kerülnek vagy figyelmen kívül hagyják őket pusztán azért, mert nők, a kvóták vagy célok szükségessé válnak az egyensúlytalanság korrigálására. Egy példa erre a nőknek a vállalati igazgatótanácsokba való bekerülését elősegítő irányelvünk” – válaszolta nekik Helena Dalli.
Hozzátette, az Európai Bizottság nemek közötti egyensúlyt biztosító igazgatótanácsokról szóló irányelve előírja a tőzsdén jegyzett vállalatok számára, hogy 2026 júniusára a nem ügyvezető igazgatótanácsok legalább 40 százalékát, az összes igazgatótanács tagjainak pedig legalább 33 százalékát nők képviseljék. „Ez az irányelv ugyan előír egy minimális számot, de inkább arról szól, hogy az igazgatósági tagok kiválasztásakor egyértelmű kritériumokat kell alkalmazni, például a teljesítményt és a hozzáértést.”
A férfiaknak is jó lehet, ha küzdünk a nemi sztereotípiák ellen
Megjegyezte, ugyanez a logika érvényes a politikai képviseletre is. „Valóban mondhatjuk, hogy jól működő demokráciánk és reprezentatív Európai Uniónk van a nemek közötti egyenlőség nélkül? Valódi demokrácia nem létezhet a nemek közötti egyenlőség nélkül a politikai vezetésben.”
A nemek közötti egyenlőség jobb politikát, kevesebb diszkriminációt és szexizmust eredményez, és erősebb demokráciákat, amelyek figyelembe veszik a társadalom minden tagjának – nem csak a férfiaknak – a különböző igényeit.
A nők hiánya a vezetői szerepekben negatív hatással van a társadalomra, mégis a nők továbbra is alulreprezentáltak minden területen a döntéshozatali pozíciókban. Ezzel pedig az a baj, hogy ez tovább erősíti azt a mítoszt, illetve azt az üzenetet erősíti, miszerint a férfiak alkalmasabbak a vezetői pozíciók betöltésére.
A kvótákhoz hasonlóan a bérszakadék is nagyon megosztó kérdés. Nagyon gyakran olvasni azt az érvet, hogy kevesebbet kellene fizetni nekik, akkor a vezetők csak költséghatékonysági okokból alkalmaznának nőket. De mi a valóság? A valóság az, hogy bérszakadék igenis van, és
a nemek közötti bérszakadék az EU-ban továbbra is 13 százalék körül mozog.
Ennek többek között az oka, nők továbbra is nagyobb mértékben vállalják a gyermekgondozással járó felelősségeket, az anyák nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidőben, hagyják félbe a karrierjüket vagy engednek a szakmai ambíciójukból, mint az apák. Ennek eredményeképpen a nők átlagban kevesebb fizetést kapnak óránként, mint a férfiak, ami negatív hatással van a nyugdíjazásukra, továbbá kiszolgáltatottabbá teszi őket a társadalmi kirekesztéssel és a szegénységgel szemben.
„Ez az oka annak, hogy bevezettük a bérek átláthatóságáról szóló irányelvet. A vállalatoknak mostantól meg kell osztaniuk az információkat arról, hogy mennyit fizetnek a férfiaknak és a nőknek ugyanazért vagy azonos értékű munkáért. Azok a munkavállalók, akiket a nemek közötti bérdiszkrimináció ért, kártérítést kaphatnak azokban az esetekben, amikor kevesebbet fizettek nekik” – tette hozzá.
Nemek egymással szemben
Ha a nemi sztereotípiákról van szó, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a közösségi média hatását, hiszen itt bőven akadnak olyan influenszerek, akik szélsőségeket képviselnek, gondoljunk csak Andrew Tate-re, aki leginkább nőgyűlölő tartalmai miatt lett ismert, nagyon sok fiatal férfi issza a szavait, valószínűleg még most is, annak ellenére, hogy éppen folytatólagosan elkövetett emberkereskedelemmel vádolják.
Helena Dalli szerint Tate és hasonszőrű társainak népszerűségére az lehet a magyarázat, hogy olyan korban élünk, amikor társadalmaink többszörös válsággal és bizonytalansággal néznek szembe a jövővel kapcsolatban, egyes influenszerek pedig elavult és nőgyűlölő hiedelmeket terjesztenek „megoldásként”.
A jelentős számú követővel rendelkező influenszereknek és tartalomkészítőknek felelősen kell használniuk a platformjukat, és fel kell lépniük a diszkrimináció, a nőgyűlölet és általában gyűlölet ellen.
Meglátása szerint nemek közötti egyenlőtlenségek elleni harcunk nem alapulhat pusztán a jogszabályokon, és olyan kultúra- és szemléletváltásra van szükség, amelyben a férfiak és fiúk szövetségesek. Ebben pedig az oktatás döntő szerepet játszik, támogatni kell az olyan programokat, amelyek hangsúlyozzák az egyenlőség és a különböző közösségek iránti tisztelet fontosságát.
Sajnos a társadalmi nemek és a szexualitás kérdését egyesek fegyverként használják a politikában a társadalom megosztására. Erre Magyarországon is van példa, emlékezhetünk még arra, amikor a magyar kormány elképzelhetetlennek tartotta isztambuli egyezmény ratifikálását, mert az egyezmény szövegében szerepel a gender kifejezés, de a sort nyilván tovább lehetne folytatni. A nők és férfiak közötti egyenlőség a polarizált politikai viták csatatérévé vált Európában és azon túl is. Ennek következtében a nemek közötti egyenlőség előmozdítása vitatott kérdéssé vált.
„Üzenetünk mindig is egyértelmű volt: nincs rejtett igazság. Az egyezmény alapvető eszközöket biztosít a nők és gyermekek erőszakmentes élethez való jogának védelméhez. Az isztambuli egyezmény értelmében a gender kifejezés használatának célja annak elismerése és magyarázata, hogy a káros feltételezések hogyan állandósítják a nők és lányok elleni erőszakot. Ez a terminológia nem helyettesíti a »nem«, a »nők« és a »férfiak« biológiai meghatározását. Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenségek, sztereotípiák és az erőszak inkább a társadalmi normákból, mint az eredendő biológiai különbségekből erednek. Így az egyezmény a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak felszámolását a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása felé tett lépésként fogalmazza meg.”
Ha nem értjük és nem ismerjük el a gender, vagyis a társadalmi nem fogalmát, a társadalom nem ismeri el a nők elleni erőszak diszkriminatív jellegét és alapvető okait sem.
Ugyan nagyon sok múlik a politikai döntéshozókon, az érdekvédelmi szervezetek pedig teszik a maguk dolgát, néha az árral szemben úszva, de reméljük, sokakban felmerül a kérdés, hogyan tudunk mi magunk segíteni a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben. Helena Dalli szerint mindannyiunknak megvan a lehetőségünk arra, hogy felhívjuk a problémára a figyelmet. Erre pedig szükség is van, mert ha a nemi sztereotípiákat erősítő emberek ezt anélkül tehetik meg, hogy szembesítenénk őket, akkor nem fognak megváltozni.
A változás csak akkor következhet be, ha a társadalmunkban az egyének közösen elkezdik felhívni a figyelmet az elfogadhatatlan viselkedésre, ha az emberek fellépnek a szexista beszéddel és viselkedéssel szemben.
Hogyan vonhatjuk be a párbeszédbe az LMBTIQ+ közösséget? Hogyan lehet az ő érdekeiket képviselni?
„Amikor az LMBTIQ-jogokkal kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásán dolgoztunk, prioritásként kezeltük az érintett civil társadalmi csoportokkal való konzultációt és együttműködést – válaszolta kérdésünkre Helen Dali. – Ez segített az EU első LMBTIQ+ egyenlőségi stratégiájának (2020-2025) kidolgozásában. Az EU Alapjogi Ügynöksége a közösségen belül is végez felméréseket. Emellett folytattuk az LMBTIQ-kérdésekkel foglalkozó és az LMBTIQ-jogokat támogató civil társadalmi szervezetekkel való együttműködést.”
