Nagyapám még a komolyzenét is fülhallgatóval hallgatta a szobájában, hogy ne zavarja a mamát, amíg az Ablakot nézte a tévében. Tudom, milyen öreges duma ez.
Egy okos ember, nevezetesen Nathaniel Baldwin, utahi otthonának konyhájában készítette el a világ első fülhallgatóját 1910-ben. Azóta volt nagyobb, kisebb, olyan, amin csak egy egyszerű szivacs van, és olyan is, aminek a zsinórja pár nap után megtört, aztán odalett a zenehallgatás élménye. Akárhogyan is: fülhallgatót használtuk a walkmanhez, a discmanhez, az mp3 lejátszóhoz és már az okostelefonokhoz is.
Fotó: Profimedia
Így megvan a lehetőség, hogy kihangosítás helyett, fülhallgatóval hallgassunk zenét, facetime-ozzunk a barátokkal, és annak a segítségével nézzük meg az unoka új videóját, ha nem otthon vagyunk.
Nem érdekel, hogy Tomika elhagyta a pelust
Amikor nyilvános helyen vagyunk, kicsit más társadalmi szabályok az érvényesek. Lehet szigorú vagyok – egyesek még azt is mondhatják, hogy boomer –, de nem akarom azt hallgatni, a buszon, a villamoson, vagy az orvosi rendelőben, hogy mi Nótár Mary új dala, vagy azt, hogy a kedvenc csapatod hogyan teljesített az utolsó meccsen. Nem érdekel, amit a TikTokon pörgetsz. Csak azért, mert nem használsz fülhallgatót, a zenei világomnak (és érdeklődésemnek) nem kell akaratom ellenére tágulnia. (Ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazta.)
És ha már itt tartunk: szokjunk már le arról, hogy kihangosítva telefonálgatunk a postán, a pékségben, az irodában(!). Bár ez még a jobbik eset, mert amikor ehhez videó is társul, akkor megnézhetem én is, hogyan énekli random néni cuki unokája a Kis kece lányomat az ovis ballagáson, vagy végighallgathatom, hogyan lett szobatiszta a kis Tomika.
Japánban, ha valaki ilyet csinál, az nagyjából felér azzal, mintha részegen randalírozna,
konkrétan kiutálják a buszról/akárhonnan, mert megzavarta a többiek nyugalmát.
Lássuk be, nem az a megoldás, hogy mindenki más befogja a fülét, akit zavar, hanem az, hogy használod a fülhallgatót, ha már 1910-ben egy okos ember feltalálta.
