A minap elvitelre kértem egy kávét az egyik étteremláncban. Több méret közül lehetett választani, én 3 decilitert kértem – gondoltam, ez pont egy közepes mennyiség, jó lesz. Mivel más is volt a csomagban, először nem is gyanakodtam, hogy esetleg valami nem stimmel, csak amikor már útközben voltam, és bele akartam inni, vettem észre, hogy a pohár gyanúsan könnyű. A vásárolt termék a következőképp nézett ki: 1 deci kávé, 2 deci tejhabbal. Kisebb fajta gutaütés kerülgetett, mikor megláttam, mire az egyik ismerősöm csak ennyit mondott: infláció van.
Valóban, az elmúlt másfél-két évben olyan mértékű emelkedést tapasztalhattunk meg a saját bőrünkön, amire korábban nem nagyon volt példa. Az élelmiszerárak az egekbe szöktek, egyes termékek akár 100 százalékos áremelést is elszenvedtek, ami a piac minden szereplőjét érzékenyen érintette. Amíg mi vásárlóként próbáltuk – illetve próbáljuk most is – a legtöbbet kihozni a helyzetből, addig a gyártók is próbálnak más gyakorlatokat bevezetni, hogy ne essenek el a pénzüktől, például úgy, hogy megszokott 100 grammos terméket hirtelen 90 grammosra csökkentik, a 2 deciliteres kiszerelésbe már csak 1,5 decilitert töltenek, a tíz kockából álló csoki helyett már csak nyolckockásat dobnak piacra.
A Toblerone-trükk
A régi ismerős beköszön
A zsugorinfláció nem új keletű dolog – hangsúlyozza Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének fogyasztóvédelmi szakértője.
A méretváltozás, illetve ez által a rejtett áremelés nem újdonság a magyar piacon. Ha megnézzük, akkor 10-15 évvel ezelőtt kezdődött, elsősorban a tejtermékek területén. A joghurtok, tejfölök esetében az egységcsomagolások szépen lassan eltűntek. Már nem fél literes a nagy tejföl, nem 2 deciliteres a kis joghurt, nem lehet mondani, hogy egyforma a csomagolás. Most úgy érezzük, hogy ilyen nem is volt soha, de ha belegondolunk, 10 évvel ezelőtt ezek – a kis pohár, nagy pohár, doboz – nagyjából egységes beltartalmat képviseltek, aztán ez szép lassan megváltozott.
A zsugorinfláció lényege, hogy látszatra ugyanazt kapjuk, ugyanazon az áron, de maga a töltősúly változik. A jelenség erősebben érezhető a recessziónak köszönhetően, és ezt nem csak én érzem, a Reddit felhasználói több ízben is szóvá tették sérelmeiket.
„A feleségem megbontja a sajtkrémet, amit vett aztán látom, hogy a doboz félig volt feltöltve. Tudom, hogy nem sok, de a kicsi is számít, főleg ipari mennyiségnél. Ha annyival kisebb lett volna a műanyagdoboz, akkor annyival kevesebb szemetet termelt volna az a cég”,
vagy,
„Egy körözött úgy van csomagolva, hogy a műanyag dobozka alján van még egy karton alátét kis emelvény és így körberagasztva a karton címke… Hát eléggé néztem, amikor elfogyott, hogy hát ez kívülről mélyebbnek tűnt. Megfordítom, és alapja van bakker a körözöttnek.”
Vagyis, lehet, hogy a körözöttnek a csomagolása ugyanakkora marad, mint volt, de a már említett trükkel kevesebb kerül bele, és ez már egyenlő az áremeléssel. Akárcsak az, amikor a WC-papír gurigája megnő, és a papírt sokkal lazábban tekerik fel…
A zsugorinfláció nem csak nálunk ismerős fogalom, a shrinkflation módszerével a külföldi élelmiszergyártók is élnek. A The Guardian arról számolt be, mekkora elégedetlenségi hullámot váltott ki Ausztráliában, amikor a Cottee’s és Rose’s márkák úgy döntöttek, hogy 500 grammos lekvárjaikat 375 grammra csökkentik, arányos árcsökkentés nélkül. Mindkét cég hosszú múltra tekint vissza, az egyik vásárló 50 éve vásárolja utóbbi termékeit. „Ugyanaz az ár, kevesebb termék – mondta az olvasó. – A férjemmel minden reggel dühöngünk emiatt. Becstelen és kiábrándító.” Az ausztrál statisztikai hivatal úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem állnak rendelkezésükre pontos adatok, de ők is érzékelik, hogy megnövekedett a hasonló esetek száma. Az alulméretezett termékeket az inflációs mutatók áremelkedéseként kezelik, mivel a végeredmény az, hogy a vásárlók vagy kevesebbet kapnak a pénzükért, vagy többet kell vásárolniuk a kompenzáció érdekében.
Cottee’s 500 grammos és 375 grammos lekvárja (Fotó: Reddit)
Működik a pszichológia
Valójában egy pszichológiai jelenségről beszélünk, ami az elégedettségre épít. Ebben a gondolatmenetben azt feltételezzük, hogy a drágulás nem számottevő, miközben ugyanúgy velünk, vásárlókkal fizettetik meg a növekedést, csak indirekt módon.
A Psychology Today szerzője szerint a legfőbb probléma az, hogy a fogyasztók hajlamosak a termék árára összpontosítani, akkor is, ha jelzik nekik, hogy az ár és a méret korábban eltérő volt, mert a zsugorodást még mindig vonzóbbnak tekintik, mint az áremelést.
A marketingstratégia mögött húzódó okfejtés sokaknál működik, akárcsak az a metódus, amikor például 4000 forint helyett 3999 van feltüntetve – hiszen az még inkább háromezer ugyebár.
Haraszti Anikó szerint abban nem lehet kivetnivalót találni, ha valami változik. „Normális kereskedelmi gyakorlat az, hogy a márkák folyamatosan újratervezik a termékeiket. Mennyire fogy, hogyan alakulnak az árak, mik a fogyasztók preferenciái, új terméktípusok jelennek meg, és tűnnek el régiek, tehát rutinból ma már nagyon kevés dolgot lehet vásárolni. Amit tapasztalnak a kereskedők is, illetve a fogyasztóvédelmi hatóságok, hogy ez talán most kicsit felgyorsult. Jelenleg gyakoribb ez a jelenség, mint korábban volt, de ha ez teljes mértékben megfelel a jogszabálynak, akkor nem lehet belekötni. Hogy ez etikus-e? Az azért nehéz kérdés, mert lehet, hogy a fogyasztók inkább választják, hogy ugyanannyit fizetnek, mint tegnap, kevesebbért, minthogy nőjön a termék ára.”
Ugyanazért az árért kevesebb (Fotó: Reddit)
A Tudatos Vásárlók Egyesületének szakértője szerint ugyanakkor az már problémás, ha a csomagolás változatlanul néz ki, viszont trükköznek a kialakításában, hogy kevesebb termék férjen bele. Például egy joghurtos pohár ugyanakkora marad, mint korábban volt, de a belsejét úgy változtatják, hogy a töltőtömeg csökkenjen. A polcon, a többi joghurt mellett nem látni változást, csak felbontás után válik egyértelművé a dolog.
Kisebb termék, több hulladék?
A jelenség nemcsak a reálbérek stagnálását és a kereskedelmi gyakorlatot vetíti le tűpontosan, de egy környezetvédelmi szempontot is felvet. Ha az egységnyi termékek csomagolására több csomagolóanyag kerül – lásd például a fogkrémeknél, ahol a doboz ugyanakkora maradt, viszont a tubus kisebb lett –, de mérete okán gyorsabban kell pótolni, akkor valószínűleg a termelt hulladékmennyiség is növekedésnek indul. Ez a fajta piaci gyakorlat többek között ezért is megkérdőjelezhető.
Amit eddig tudtunk, hagyjuk otthon
A szakértő azt mondja, manapság nem érdemes a percepciókra hagyatkozni. „Régen a nagyobb kiszerelés olcsóbbra jött ki, de már nem így van. Fontos megnézni a feltüntetett kisebb kiszerelés és nagyobb kiszerelés egységárát” – mondja. A kisebb egységre lebontott ár könnyen megzavarhatja az érzékelésünket, ezért az a biztos, ha mindig aktuálisan hasonlítjuk össze a látottakat, a rutinból összedobált bevásárlókosár nem jó döntés. Sőt, a legtudatosabb vásárlói mentalitás, ha mindig listával készülünk a bevásárlásra, és ezt naprakészen tartjuk.
Nagyobb guriga, kevesebb papír (Fotó: Reddit)
„Egyszerűen már arra kell rászokniuk a fogyasztóknak, hogy nincs egységcsomagolás szinte semmiben. Ezért mindenképp az irányadó, hogy az ár, ami fel van tüntetve polcokon, egységre vetítve mennyibe kerül, tehát akár grammra, dekára, kilóra. A fűszerek erre a legjobb példák. Ránézésre ugyanakkorák a csomagolások, de van, amelyik 9 és van amelyik 15 grammos. Abban már nem bízhatnak a fogyasztók, hogy szemmértékre összehasonlítható legyen a termék mennyisége és így az ára. A címkéken kötelezően fel kell tüntetni, mi az egységesített ár, azt kell figyelembe venni.”
Anikó egyébként azt mondja, hogy míg néhány éve a tejtermékek, majd a csokik voltak porondon (a 100 grammos kiszereléseket a 90 grammos táblák váltották), most a csipszek, tészták esetében érdemes résen lenni.
Emellett a GVH és a fogyasztóvédelem is nagy erőket fektet abba, hogy az összehasonlító oldalak jól működjenek, hogy a vásárlók a termékek közötti opciókról, ár-érték arányokról átláthatóbb képet kapjanak.
