A napokban több ismerőstől hallottam az ominózus mondatot: „annyira utálom a munkámat, nincs kedvem visszamenni dolgozni”. Az év végi hajtás, majd az azt követő pihenés kontrasztja miatt sokan érzik úgy, hogy semmi kedvük visszaállni a GDP-termelésbe, itt azonban különbséget kell tenni a kiégés és a kedvtelenség között, ugyanis nem minden kedvtelenség kiégés, de minden burnout mögött megtalálható a motiváció elvesztése. A kiégés lassan már népbetegségnek számít itthon a legfrissebb információk szerint, ami ellen muszáj tenni, ugyanis hosszú távon az egészséget is negatív irányban befolyásolja.
Azonban, mielőtt mindent felrúgnál az új év és az önmegvalósítás jegyében, érdemes egy próbát tenni, hátha még van mód visszatalálni a munkához. Gretchen Spreitzer, a Michigani Egyetem professzora szerint minden munkának van olyan része, amiről azt gondoljuk, hogy felőröl minket, ebben nincs kivétel. Ugyanakkor szerinte mindez orvosolható azáltal, ha megtaláljuk azokat a részeket, amik örömet okoznak, és ebből próbálunk többet belecsempészni a mindennapokba. A kérdés csak az, hogy ezt hogyan csináljuk? Gyakorlati tippek következnek, egyenesen a szakértőktől!
A nulladik lépés
A kilátástalanság gödrébe nagyon könnyű beleesni és ott ragadni, ezért a szakértők szerint a legelső – vagy ha jobban tetszik, nulladik lépés – hogy nem szabad karba tett kézzel hátra dőlni, hogy majd csak történik valami. Spoiler: nem fog. Ahhoz, hogy az ember érdemi változást tapasztaljon, muszáj valamit másképp csinálnia, Daniel Gulati üzletember szerint a kulcs az apró lépéseket jelenti. „Az emberek túlnyomó többségének hiányzik egy koherens, megvalósítható stratégiája ahhoz, hogy elégedetlenből elégedett, majd kielégült legyen – mondja Gulati. – De már az is pozitív hatású, ha összeállít néhány gondolatot arról, hogy mi javíthatná a munkáját.” Vagyis jó ötlet listába szedni, hogy mit szeretünk, mit nem, és utóbbin hogyan lehetne változtatni.
Scott Eblin vezetői coach és Overworked and Overwhelmed: The Mindfulness Alternative című könyv szerzője azonban figyelmeztet, senki ne gondolja, hogy egy nap alatt gyűlöletből – de legalábbis undorból – meg lehet szeretni a munkát. Ehhez is idő kell, és szerinte ott érdemes elkezdeni az önismeretet, hogy visszaemlékezzünk, miért vállaltuk el korábban az adott pozíciót és mit szerettünk benne, amikor elkezdtük. Szerinte, ha már 20-30%-ban tudunk olyan dolgokat mondani, amik elégedettséget keltenek, azon egyszerűbb dolgozni, mintha nem lenne egyetlen szerethető dolog sem a feladatkörünkben.
Mélységek és magasságok
Érdemes néhány napot annak szentelni, hogy megvizsgáljuk a munkahelyi rutinunkat. Hol vannak a nyilvánvaló mélypontok? És hol a csúcsok? Melyik napszakban vagyunk igazán proaktívak? Köthető ez feladathoz? Spreitzer professzor szerint ezek az információk azért hasznosak, mert az ember hajlamos csak a rosszra fókuszálni, ami még inkább visszahúzza. „Próbáld inkább megtalálni azokat a dolgokat, amelyek lelkessé és elköteleződötté tesznek.” Lehet ez ötletelés, ügyfelekkel való konzultáció, vagy bármi egyéb, amiben jónak érezzük magunkat.
„Valódi összefüggés van aközött, hogy miben vagy jó, mi tesz boldoggá, és mi az, amit mások kérnek tőled” – mondja Gulati. Ha nem érezzük jól magunkat a feladatkörükben, vagy nem tudjuk a saját értékünket megítélni, jó ötlet a levelezést segítségül hívni. Nézzük meg, hogy milyen szakértelmet, feladatokat és véleményt kérnek tőlünk a kollégák, vezetők, ügyfelek. Ez segíthet átértékelni azt, hogy miben vagyunk jók, és remek alapja lehet annak a 20-30%-nak, amit fentebb említettünk.
Fotó: Getty Images
Próbálkozások és lehetőségek
„Mit veszíthetsz, ha már utálod a munkát, amit csinálsz?” – kérdezi George Elfond, egy amerikai szoftvercég vezérigazgatója, aki cselekvésre ösztönöz. Ha felmerül az elégedetlenség, érdemes más feladatokat kipróbálni, akár cégen belül – ha van rá lehetőség –, ezt az elképzelést Spreitzer és Gulati is osztja. „Nagyon ritka, hogy az emberek elutasítják a szabad, dolgos kezeket” – tartja utóbbi, de szerinte nem rossz ötlet a főnökhöz fordulni, ha új kihívásra áhítozunk, mert lehet, hogy olyan lehetőséget tud ajánlani, amire nekünk nincs ráhatásunk, vagy amiről nem is gondolnánk, hogy testhezálló lenne nekünk.
Persze már az is segíthet átlendülni a holtponton, ha olyan emberekkel vesszük magunkat körbe, akik energikusak, élvezik azt, amit csinálnak, mert az ő példájuk ragadós lehet. Ha a pályafutásuk iránt elkötelezett emberekkel találkozunk, ők segíthetnek megújítani a küldetéstudatot, és a munkánk olyan aspektusaira is rábukkanhatunk, amelyeket korábban valószínűleg nem értékeltünk. Emellett a kapcsolati háló más szempontból is hasznos lehet, tehát nem érdemes lebecsülni a cégen belüli ismeretségeket.
Ünneplésből sosem elég
Ha mindennap úgy megyünk haza, hogy na, ezt a napot is letudtuk, az nem túlzottan kielégítő hozzáállás. Cserébe, ha végigvesszük, milyen apró sikerélményeink voltak, és ezeket akár meg is ünnepeljük, az érzelmileg egy új szintre emelheti a megelégedésünket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az is idesorolható, hogy egy tucat olyan e-mailt elintéztünk, amit korábban nem tudtunk, vagy akár az is, ha egy prezentáció jól sikerült. A pozitívra való összpontosítás egyenes arányban hat az érzelmeinkre, főleg a motiváció terén. Ráadásul az elért eredmények áttekintése segíthet abban is, hogy meghatározzuk, miből szeretnénk többet a munkakörünkben.
Anita Bowness – a kanadai Saba Software egyik vezetője – szerint van egy egyszerű megoldás mindenki számára, aki szeretné azt a munkát folytatni, amit esetleg megunt, megutált. Azt javasolja, gondoljunk a legjobb napunkra a munkahelyünkön, amikor a legboldogabbak voltunk, és aztán nézzük meg, hogyan tudnánk megismételni mindennap. Ő maga mindennap kéri a beosztottjaitól, hogy elemezzék a napjukat, mert korábban neki is ez segített túljutni egy mélyponton.
