Szilágyi Áron és a belső motiváció

Szilágyi Áron, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok kardvívó öt évre szóló együttműködési megállapodást írt alá a 4iG Csoporttal. A vállalatcsoport telekommunikációs, informatikai, valamint műsorsugárzó és műhold technológiai cégeket foglal magába. Olyan ismert márkanevekkel dolgoznak együtt, mint például az Antenna Hungária, Digi, Invitech, vagy a Vodafone. 

Az ötödik olimpiájára készülő Szilágyi Áron a 2024-es párizsi olimpiai játékokat megelőzően legközelebb most hétvégén, a budapesti világkupán méretteti meg magát, immár a 4iG Csoport nagyköveteként. Fekete Péter, a 4iG Csoport vezérigazgatója az együttműködést bejelentő sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a sportélet és egy telekommunikációs nagyvállalat működése számos területen mutat hasonlóságot. 

„Mindkét tevékenységben erős karakterre és kiváló felkészültségre van szükség, hiszen szoros nemzetközi versenyben kell helytállni. A nemzeti példaképeink jelentőségét nem hangsúlyozhatjuk eléggé, a 4iG csoport éppen ezért elkötelezett a magyar sportolók támogatása mellett” – nyilatkozta. 

Szilágyi Áron és Fekete Péter a 4iG Csoport sajtótájékoztatóján (Fotó: 4iG)

A sportoló hozzáfűzte, miszerint a nemzetközi mezőnyben helytállni és tartani a tempót embert próbáló feladat, azonban a támogatói háttér rengeteg terhet levesz egy élsportoló válláról. 

A vállalatcsoport az eseményen a 4iG Talent Program indítását is bejelentette, amelynek célja, hogy fiatal magyar sporttehetségeket karoljanak fel és támogassák a felkészülésüket. A Csoport 2024-ben három tehetséget, a brit Formula–4-be igazoló autóversenyzőt, Molnár Martint, az IQ Foil olimpiai hajóosztályában szörföző és kvóta esélyes Szentiványi Sárát, továbbá Bicsák Bence triatlonistát támogatja, aki a tokiói nyári olimpián minden idők legjobb magyar triatlonos helyezését érte el. 

„A Talent Program tagjai talán most tapasztalják meg először, hogy az eredményesség és a felelősségvállalás ettől a ponttól nemcsak önmaguk felé elvárás, hanem a belénk fektetett bizalmat is szükséges meghálálni” – tette hozzá a háromszoros olimpiai bajnok. 

„Bár én adom az utolsó tust az olimpián, ami az aranyérmet éri, nagyon komoly stáb áll mögöttem”

Szilágyi Áron hangsúlyozta, miszerint annak ellenére, hogy ő lép pástra és adja meg az aranyérmet érő tust, mögötte is egy nagyon komoly stáb áll, akiknek segítsége, szakmai támogatása és munkája nélkül valószínűleg nem lennének olimpiai aranyérmei. Arra a kérdésre, hogy hány ember munkája van ezekben az aranyérmekben, Áron a következőt felelte: 

„Ha nagyon tágan értelmezem a kérdést, akkor az egész országé, kezdve azokkal a szurkolókkal, akik eljönnek és jegyet váltanak egy versenyre azért, hogy megnézzenek engem. De ha szűken értelmezem, akkor is rengetegen tartoznak bele ebbe a körbe. Ide tartozik például az is, aki a kardot legyártotta. Ma például a sportkórházban kezdtem a reggelem, így az ápolók is. Nyilvánvalóan a családom, a barátaim, a felkészítőim, az egyesületem, a szponzoraim. Egy olimpiai aranyérem tulajdonképpen egy össztársadalmi siker is.”

Szilágyi Áron a 4iG Csoport sajtótájékoztatóján (Fotó: 4iG)

„A legerősebb belső motivációm az, hogy nagyon szeretek versenyezni”

Egy olimpiai aranyérem, vagy egy kitűzött cél elérése után számos sportoló számolt be arról, hogy már nem érezte magában azt a kellő motivációt és tüzet, ami szükséges ahhoz, hogy újra megmérettesse magát egy versenyen. Éppen ezért voltak, akik nem sokkal később abba is hagyták sportolói pályafutásukat. Szilágyi Áron jelenleg az ötödik olimpiájára készül, éppen ezért arról kérdeztük a sportolót, hogy ő hogyan tudta megtartani ezt a lendületet három olimpiai aranyérem után.

„Ezen sokat gondolkoztam. Alapvetően nagyon szerettem volna és szeretnék is olimpiai bajnok lenni, de sosem ez volt a legfontosabb. A legerősebb belső motivációm az, hogy nagyon szeretek versenyezni és vívni. Szeretem megmérettetni magam egy téthelyzetben” – mesélte Áron az nlc-nek, majd azt is hozzátette, hogy persze az olimpia minden verseny felett áll, hiszen ez az, amelyre minden versenyző készül, azonban egy világkupa esetében – pláne a közelgő hazai rendezésű világkupa esetében – szintén nagyon motivált tud lenni. 

A vívó azt is hangsúlyozta, hogy mindemellett persze az is nagyon fontos, hogy az ember megtalálja az egyensúlyt. 

„Ha valakit túlterhelnek és már iszonyatosan fájdalmas a felkészülés, továbbá csak arra tud gondolni, hogy még ezt az utolsó hosszt leúszom, vagy még lefutom az utolsó kilométert és végre vége, akkor valószínűsíthető, hogy ezt kiégés fogja követni.”

Elmondása szerint a csapat törekszik arra, hogy minél több munkát rakjon bele a felkészülésbe, ennek ellenére az minél változatosabb legyen. Igyekeznek minél több helyszínnel és ellenféllel végigcsinálni egy-egy felkészülési időszakot azért, hogy megóvják a sportolót a kiégéstől.

„Mindegy, hogy 34 éves vagyok, élményben ugyanaz, mint amikor 11 évesen koptattam a pástot”

A háromszoros címvédőt arról is kérdeztük, hogy ekkora tapasztalattal a háta mögött hogyan készül fel mentálisan egy közelgő versenyre, vagyis jelen esetben a világkupára. 

„Hát a rutin sokat segített”– kezdi, majd folytatta: „Természetesen valamennyi versenydrukk még mindig bennem van, tehát azért nem 40-es pulzussal érkezem a világkupa versenyre. Már előző este érzem, hogy közeleg a versenyszituáció, ilyenkor pedig a szervezetem picit másképp is dolgozik. Szerencsére nem vagyok egy lámpalázas alkat, úgyhogy ezek az érzések inkább motiválnak.”

Szilágyi Áron (Fotó: Getty Images)

Áron azt is hozzátette, hogy ilyenkor mindig eszébe jut, és átéli azt az érzést, amikor először állt pástra. 

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a sportok közül a küzdősport az, amely szinte teljesen kiszámíthatatlan, hiszen az eredmény tekintetében lehetetlen bármit is megjósolni. Szilágyi Áronnak ennek ellenére magával szemben a legmagasabb elvárásokat támasztotta fel.

„A legmagasabb szinten van a motivációm és a saját magammal szemben támasztott elvárás is. Háromszoros címvédőként nem is tudok mást mondani, de ahogy te is mondtad, a mi sportágunkban lehetetlen megjósolni, hogy kik lesznek az érmesek. A pontszerző helyek valamelyikére van  húsz vívó, akik nem okoznának meglepetést azzal, ha megnyernék az olimpiát. Úgy gondolom, hogy én is közéjük tartozom. Felveszem a kesztyűt, versenyzem, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle.”