Panelban felnőve az ember megszokja, hogy a készülő pörkölt illatát együtt lélegzi be a szomszédokkal, hogy az alatta lakók karácsonyi zene-összeállítását viszonylag hamar már ő is fejből fújja, és hogy a lakók egyezményes morze-jeladása a radiátor ütögetése, amikor már végképp nagyon elég a vasárnap déli felújításból. Régi, gangos házakban a parketta vezeti a lépések és széktologatások hangját kiválóan, az új építésű lakásoknál gyakran egy nagyobb tüsszentésre három falon keresztül érkezik a válasz, kertes házban pedig ugat a kutya, berreg a fűnyíró, közös a kerítés. Ha nem élünk remeteként, akkor elsajátítjuk az egymás mellett élés alapvető szabályait, megszokjuk, hogy bizonyos adagot biztosan kapni fogunk a körülöttünk lakókból, mi pedig igyekszünk lehetőleg jó szomszédok lenni. De ez azért nem mindig túl egyszerű.
Gustafson (Jack Lemmon) és Goldman (Walter Matthau) A szomszéd nője mindig zöldebb című moziban (Fotó: Getty Images)
Hobbi vagy munka a fúrás?
Szerencsés ember, aki még nem érezte úgy, hogy túlságosan hangos a szomszédja. És valóban beárnyékolja a mindennapokat, ha valaki rendszeresen a zajoktól szenved. Nem mindegy, hogy birtok- vagy szabálysértésről van szó. Előbbi esetben lényegében a másik ember tesz olyasmit, ami ugyan jogszerű, de zavar vagy akadályoz engem az otthonom birtoklásában. Utóbbi kategória pedig már a rendőrség dolga. “Természetesen vannak olyan jelenségek, amelyekkel együtt kell tudnunk élni” – mondja dr. Schiffer Zsolt jogász, akit arról kérdezünk, van-e különbség zaj és zaj között, illetve mik a lehetőségeink. Ha például a felettünk lakó felújítást végez, ezért néhány napon át többször is hallunk fúrást, akkor nincs más mód, mint kivárni, hogy befejezze a munkálatokat.
Ha hajnali 5-kor kezd neki a fúrásnak, akkor csendháborítást követ el, mellyel a rendőrség foglalkozik. Ha pedig rendszeresen és hosszan fúr, mert például ez lett az új hobbija, akkor könnyen meglehet, hogy egy idő után a jegyzőhöz érdemes fordulnunk, hiszen a körülmény megakadályoz bennünket abban, hogy zavartalanul éljünk saját otthonunkban.
Nem tilos a kismotor
A szakértő szerint gyakran nehéz megállapítani, mekkora az a mértékű zavarás, amivel még együtt kell tudnunk élni. “A szomszédjogi jogvitákban pont az a nehézség, hogy gyakran más szemében a szálkát, sajátunkban pedig a gerendát sem vesszük észre. Az emberi együttélésben fontos, hogy próbáljunk a környezetünkkel is belátók, empatikusak lenni. Az is próbáljon, akit zavarnak és az is, aki zavar – magyarázza dr. Schiffer. – A másik fél mindennapos életvitelével kapcsolatos zajokat tűrnöm kell. Ha a felettem lévő emeleten a lakó járkál, becsapja az ajtót vagy engedi, hogy a gyereke a kismotorját a nappaliban használja, akkor meg lehet vizsgálni, hogy megfelelő-e a szigetelés, de alapvetően inkább kommunikálni érdemes egymással. Lehet, hogy ő nem is tud róla, hogy nehézséget okoz nekünk.”
Jack Lemmon és Walter Matthau mindörökre a mozivászon leghíresebb zsörtölődő szomszédai maradnak (Fotó: Getty Images)
Notórius bejelentgetők
Bár az esetek nagy százalékában tényleg csodákat érhetünk el, ha megpróbáljuk megbeszélni a problémát, van persze olyan helyzet, amikor ez már nem lehet megoldás. Elsősorban olyankor, ha kifejezetten szabálysértést követ el a másik. Ilyen például, ha éjjel zajong. Ilyenkor amellett, hogy rendőrt hívunk, aki akár még bírságot is kiszabhat, érdemes felvételt készíteni arról, amit tapasztalunk, hogy maradjon bizonyíték a kezünkben. Arra viszont fel kell készülnünk, hogy ami ezután jön, az nehézkes és lassú. Jó hír, hogy ez a lassúság más helyzetekben akár bennünket is védhet. A mániákus jelentgetőknek ugyanis szintén lassítja a lépéseit és tempóját.
Van rá példa, hogy valaki azért hívja fel hajnali 4-kor a rendőrséget, mert egy mentőautó szirénája felébresztette őt”
– meséli a jogász. Egyesek kipécéznek egy konkrét családot, akiket egzecíroztatnak, mások pedig megszállottan mindenkit támadnak, beleértve például egy esethez siető mentőautót is. A notórius bejelentgetők talán a legnehezebb szomszédok. És nehéz ellenük bármit is tenni, hiszen idejük és türelmük végtelen. „Amíg nem követ el semmilyen bűncselekményt, nem tudunk eljárást kezdeményezni. Szinte lehetetlen fellépni ellenük, mert minden hatóságot felkeresnek, akiknek sokáig gyakran fel sem tűnhet, hogy összefutnak a szálak” – magyarázza dr. Schiffer, hozzátéve, hogy akkor tudunk mégis lépni, ha már zaklatásig fajul a helyzet, esetleg félrevezeti az illető a hatóságokat. Tehát olyasmit állít a bejelentésében, ami hazugság, és amiről ő maga is tudja, hogy az.
Levágható, de nem kivágható
A bosszantó vagy éppen felháborító zajok mellett persze számtalan más gonddal is találkozhatunk. Kertes házak esetében tipikusan visszatérő vita a telekhatár környéke, legyen szó akár a kerítésről, akár kertünket árnyékoló, átlógó faágakról. Mivel családi házas övezettel természetes módon együtt jár olykor a kutyaugatás vagy a fűnyíró zaja, ezért ezekkel nem is nagyon érdemes vagy lehet mit kezdeni (kivéve persze, ha szabálysértésről van szó, például éjjel kezd fűkaszálni a család, vagy nem megfelelő módon tartják az állatot). Azzal már annál inkább, ha például átlóg az említett fa vastag ága, ez pedig zavar bennünket.
Először természetesen fel kell szólítani a tulajdonost arra, hogy a fa kérdéses részét vágja le. De ha ezt nem teszi meg, akkor minden további nélkül megtehetjük helyette mi. Persze nem mehetünk vagy nyúlhatunk át, nem vághatjuk ki az egész fát és így tovább. De a területünkön lévő részét eltávolíthatjuk
– mondja a szakértő.
Látássérült is perelhet panorámáért
Egy fa ágát persze viszonylag könnyű levágni. És még a kerítés kapcsán sem lehetetlen megállapodni vagy kompromisszumokat kötni. Az viszont már merőben más kérdés, mi a helyzet akkor, ha valaki építkezni kezd a környékünkön. Rossz hírünk van: ha erre a környék adottságai miatt lehetett számítani, akkor le kell nyelnünk a békát.
Ha például megvettünk egy lakást egy társasházi övezetben egy ház 2. emeletén egy üres, beépítetlen telek mellett, akkor az valószínűsíthető volt, hogy előbb vagy utóbb arra a telekre szintén egy ház fog majd épülni. Itt bizony nincs mit tenni.
De ha az új épület csökkenti a saját lakásunk értékét, akkor viszont kérhetünk sérelemdíjat. Egészen meglepőnek tűnő precedens is akad már erre. „Nem számítanánk rá, hogy egy vak tulajdonos sérelemdíjat kap azért, mert egy új épület megfosztotta a panorámától. Pedig az eset megtörtént, az illető megnyerte a pert. Abszurdumnak hat, pedig teljesen jogos: csökkent az ingatlanának értéke, tehát kevesebbet kapna érte, ha eladná így, hogy megváltozott az ingatlan környezete” – meséli a jogász.
Igenis jár az intimitás
Szintén nem kell beletörődnünk abba, ha kertesházi szomszédunk úgy építi teraszát, hogy onnan tökéletesen rálát a kertünkre. Két nagyon fontos szempont is van, amelyre valóban igényünk lehet: az intimitás és a napfény megőrzése. „Lehet, hogy a másik mindent szabályosan csinál, mégis sérelemdíjjal élhetek, mert úgy alakította az épületet, hogy az eltakarja tőlem a napot vagy túlságosan veszélyezteti a privát szférámat – mondja dr. Schiffer. – Érdemes megkeresni ilyenkor az építkezőt, kikérni a terveket és megkérdeni tőle, hogyan fogja megakadályozni, hogy ezek a problémák ne következzenek be.” Persze ő dönthet úgy, hogy nem kíván ezzel foglalkozni. Mi viszont dönthetünk úgy, hogy ezért értékcsökkenési- és sérelemdíjat is kérünk tőle. Igaz, kérdés, hogy 2-3 millió forint valóban kárpótol-e bennünket az örök árnyék vagy vizslató szemek miatt.
