Csang és Eng Bunker 1811. május 11-én, Sziámban – a mai Thaiföldön – látta meg a napvilágot. Az ikrek a szegycsontjuknál voltak összenőve és közös májon osztoztak, minden egyéb tekintetben azonban teljesen kifejlett testük és önálló személyiségük volt.
A Mekong folyó mentén nőttek fel, napjaikat pedig kacsatojások árusításával töltötték. Tizenévesek voltak, amikor egy Robert Hunter nevű skót kereskedő felfigyelt rájuk és meglátta bennük az üzleti lehetőséget. Pénzt ajánlott a családjuknak, ha magával viheti őket, ám Sziám királya megtagadta, hogy a fiúk elhagyják az országot. Hunternek öt évébe telt meggyőzni őt, az uralkodó végül 1829-ben engedte el őket egy ötéves körútra. Hajóra szálltak Boston felé és soha többé nem tértek vissza Sziámba, nem látták viszont a családjukat.
Csang és Eng Bunker (Forrás: Sepia Times/Universal Images Group via Getty Images)
Noha Sziámban „kínai ikrekként” emlegették őket – mivel apjuk kínai, anyjuk kínai-sziámi származású volt–, a tengerentúlon már sziámi ikrekként híresültek el. Az ezt követő években Amerikában, Kanadában, majd Európában turnéztak: műsorukban különféle attrakciókat mutattak be, de beszélgettek, illetve a közönség kérdéseire is válaszoltak. Mindemellett orvosok is rendszeresen vizsgálgatták őket.
A fiúk azonban időközben rájöttek, hogy kizsákmányoló szerződést írattak velük alá és elhatározták, hogy függetlenednek Robert Huntertől, illetve Abel Coffin kapitánytól, aki segített megszervezni a Sziámból való távozásokat. Előbb Hunter adta el az üzletrészét Coffinnak, majd 1832-ben, amikor az ikrek 21 évesek lettek, kikiáltották a függetlenségüket.
Csang és Eng egy általuk felbérelt menedzser, Charles Harris segítségével turnézott 1839-ig. Elég pénzt kerestek, hogy ingatlant vegyenek, és úgy döntöttek, az észak-karolinai Traphillben telepednek le. Földet vásároltak és házat építettek. Honosított amerikai állampolgárok lettek, és felvették a Bunker vezetéknevet.
1843-ban kettős esküvőn vettek feleségül egy testvérpárt, Adelaide és Sarah „Sally” Yatest. A házasság heves ellenérzéseket váltott ki a közvéleményből. A újságok is beszámoltak a frigyről, jellemzően gúnyos, negatív felhanggal.
Csang és Eng családjuk körében (Fotó: Pictures from History/Universal Images Group via Getty Images)
Annak érdekében, hogy családjaik önálló életet élhessenek, két házat építettek: egyet Mount Airyben és egyet Traphillben. A sziámi ikrek három napot Csang feleségével töltöttek az ő otthonában, majd három napot Eng feleségével töltöttek a másik házban. Csangnak és Adelaide-nek 10 gyermeke született, Engnek és Sallynek pedig 11.
Amikor a polgárháború kitört, Csang és Eng Bunker teljes mellszélességgel támogatta a Konföderációt. Pénzt fektettek a Konföderáció ügyébe, és két fiuk is konföderációs katonának állt. Mire azonban a háború véget ért, a Bunker család anyagilag tönkrement. Nemcsak anyagi forrásaik nagy részét fordították a konfliktusra, de már nem támaszkodhattak rabszolgamunkára sem a farmjuk működtetésében. Csang és Eng ekkor – más választás híján – újra turnézni indult.
A sziámi ikrek 1865-ben (Fotó: Pictures from History/Universal Images Group via Getty Images)
Beutazták az Egyesült Államokat, majd Nagy-Britanniába, Németországba és Oroszországba is ellátogattak. Miután 1870-ben visszatértek Európából, Csang agyvérzést kapott. Testének jobb oldala lebénult, ami korlátozta a mobilitásukat, mivel Csangnak mankót kellett használnia, de a karrierjük végét is jelentette.
Csang inni kezdett, és az egészsége még inkább megromlott. Az ikrek életükben először kezdtek gondolkodni a sebészeti elváláson, ez azonban soha nem valósulhatott meg. 1874. január 17-én Csang álmában halt meg az agyában kialakult vérrög következtében. Eng arra ébredt, hogy testvérét holtan találta. Bár korábban azt tervezték, hogy ha egyikük meghal, leválasztják a még élő testvérről, az orvosi segítség azonban nem érkezett meg időben. Néhány órával később Eng is elhunyt.
