1995. május 31-én egy fiatal nő jelentkezett be az elegáns oslói szállodába, a Plaza Hotelbe. A szeme kék volt, fekete haja pixie stílusúra volt vágva, a hotel űrlapjára pedig azt írta, hogy a neve Jennifer Fairgate és 21 éves. A kártyás beléptető rendszer adatai szerint a nő 22:44-kor nyitott be a 2805-ös szobába, és úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. Három nappal később azonban holtan találtak rá.
Lövés a 2805-ös szobában
Június 3-án az ötcsillagos szálloda egyik alkalmazottjának feltűnt, hogy a nő hitelkártya nélkül csekkolt be, és nem is fizetett előre, ami meglehetősen szokatlan volt a főként nemzetközi sztárokat, milliomosokat, és politikusokat vendégül látó, 673 szobás, 37 emeletes norvégiai hotelben. Így egy biztonsági őr nem sokkal este nyolc óra előtt felment, és bekopogtatott a 2805-ös szoba ajtaján, hogy beszéljen a fizetésről a nővel. Az ajtó előtt állva azonban pisztolylövést hallott. Segítségért sietett, majd a biztonsági főnökkel tért vissza. Az ajtó belülről volt bezárva, ezért egy speciális kártyával jutottak be a szobába, ahol holtan találtak egy nőt az ágyban. Azonnal értesítették a rendőrséget.
A pisztolylövés eldördülése után 45 perccel léptek be a rendőrök a szobába. Jennifer Fairgate holttestét a hátán fekve találták meg, lába lelógott az ágyról, fekete ruhát, fekete harisnyát és fekete magas sarkú cipőt viselt, homlokán golyó ütötte seb látszott, kezében egy pisztoly. Minden jel szerint a nő egyedül volt a szobában, dulakodásra, erőszakra semmi nem utalt, így a rendőrség szerint 99,9 százalék, hogy öngyilkosság történt. Elméletük szerint egy kétségbeesett, mentális problémákkal küzdő nő vetett véget az életének. Ám számos gyanús körülmény övezte az esetet, emiatt többen azt feltételezik, hogy Fairgate gyilkosság áldozata lett.
Hiányzó vérnyomok
Az egyik ilyen tényező, hogy amikor a hotel alkalmazottja a lövés hallatán segítséget hívott, 15 perc telt el, mire visszaért a kollégájával. Ez idő alatt nem tudni, hogy bárki kijött-e a szobából. Aztán ott van a gyilkos fegyver is. A nő kezében egy 9 milliméteres Browning pisztoly volt, egy meglehetősen erős fegyver, lövés után nagyot rúg vissza; valószínűtlen, hogy maga felé fordítva – amikor kicsavarodott kéztartásban, a mutatóujja helyett hüvelykujjával húzza meg a ravaszt – a nő kezében maradjon elsütés után a pisztoly.
De még különösebb, hogy Fairgate kezén nem találtak vérnyomokat, miközben a párna, az ágy melletti éjjeliszekrény, a fal és még a plafon is véres lett.
„Az áldozat hüvelykujja még mindig a ravaszon volt, a többi ujja pedig a markolat körül. Ezért furcsa, hogy nincs vérnyom a kezén”
– mondta Torleiv Ole Rognum norvég igazságügyi orvosszakértő.
Hozzátette, hogy hasonló öngyilkosságoknál az áldozat ujjain lehetnek karcolások is a fegyver visszarúgása miatt, és gyakori, hogy lőpornyomok maradnak a kézen. A Hotel Plazában meghalt nő kezén viszont semmi ilyesmit nem találtak. A pisztolynak sem volt sorozatszáma, pontosabban profi módon, savval tüntették el, így nem lehetett lenyomozni az eredetét. Ágy mellett volt egy táska, benne 25 lőszerrel, ami meglehetős túlzásnak tűnik, ha valaki a saját életét akarja kioltani.
Nem létező cím, kamu telefonszám
Miután a titokzatos haláleset után a rendőrök értesíteni szerették volna a hozzátartozókat, újabb különös dologra derült fény: a belgiumi cím, amit Fairgate bejelentkezéskor megadott a hotelben, nem létezik. Bár Belgiumban valóban van egy Verlaine nevű falu, ami akkoriban háromezer fős lehetett, a Rue de Stehde utcában nem volt 148-as házszám. Az irányítószám és a telefonszám sem stimmelt, igaz, megfelelt a helyi formátumnak. Azt nem lehet kizárni, hogy járt a településen, viszont a helyiek közül senki sem ismerte fel a fényképe alapján.
A nőt Jennifer Fairgate néven regisztrálták a hotelben, de a belga rendőrség adatai szerint ilyen személy nem létezik, csak egy álnév volt. Sem hitelkártyát, sem más, személyazonosságot igazoló dokumentumot nem mutatott be. Érdekesség, hogy a bejelentkezéskor kitöltött űrlapra a nő kétszer is azt írta: Fergate – mintha rosszul írta volna a saját nevét. A nyomozóknak igazából két rejtélyt kellett megoldaniuk: ki ez a nő és hogyan halt meg?
A nővel együtt egyébként egy Lois Fairgate nevű férfi is bejelentkezett a szobába. Ezt egy szemtanú, a hotel alkalmazottja is megerősítette, aki szerint a férfi furcsán viselkedett a recepciónál. Ezt leszámítva róla még annyit sem tudni, mint a nőről, nem meglepő módon ő sem igazolta magát semmivel. A visszaemlékezések alapján valószínű, hogy a becsekkolást követően eltűnt, és nem is tért vissza a hotelbe. Ezt persze nem tudni biztosan, mert hiába volt már akkoriban is kamerarendszer a szállodában, a haláleset után a felvételeket nem ellenőrizték a rendőrök.
Címke nélküli ruhák
Amikor átvizsgálták a 2805-ös szobát, több furcsa dolgot is találtak. A nő összes ruhájából ki voltak vágva a címkék, egy kivételével, egy René Lezard kabátban ott maradt a márkajelzés, de bizonyára csak azért, mert a bélés megsértése nélkül nem lehetett eltávolítani. Persze, sok embert zavarnak a ruhacímkék, de itt inkább úgy tűnt, hogy tudatos munkáról volt szó, még a cipő belsejéből is hiányzott a márkajelzés.
Az is furcsa, hogy csak a felsőtestre való ruhák hevertek a bőröndjében. Se nadrág, se szoknya vagy ruha, miközben felsőből több darabot is bepakolt, például négy kabátot. A fürdőszobában nem találtak tisztálkodószereket vagy sminket, pedig az elhunyt egy fiatal, a megjelenésére odafigyelő, elegáns nő volt, szép fogsorral, de még fogkefe sem volt nála. Mindemellett egy földre dobott nedves törülköző utalt arra, hogy valaki zuhanyozott, és egy férfi parfüm is előkerült.
A nőnél nem volt útlevél, pénztárca, pénz vagy hitelkártya, de még lakáskulcs sem – semmi, ami segített volna a személyazonosságát kideríteni. Mintha szisztematikusan eltüntették volna az összes dolgot, ami nyomra vezethetne.
A pénz hiánya azért is felettébb különös, mert egy nappal azelőtt, hogy holtan találtak rá, a szokásos borravaló ötszörösét, 50 koronát adott a szálloda egyik alkalmazottjának, amikor vacsorát rendelt a szobájába. Az ételt Kristin Andersen vitte fel neki. „Az volt a benyomásom, hogy nemrégiben jelentkezett be a hotelbe – mondta Andersen, aki azt hitte, hogy a nő légiutas-kísérő. – A szoba szinte érintetlennek tűnt” – tette hozzá, miközben ekkor Fairgate már harmadik napja volt a hotel vendége.
Majdnem egy teljes nap a hotelen kívül
Érdekes adatokkal szolgált a hotel biztonsági rendszere is, amely rögzítette az összes időpontot, amikor valaki belépett a 2805-ös szobába (a kilépéseket nem). Június 1-jén, csütörtökön délután egy óra körül takarították ki a szobát, ami akkor üres volt. A szobalány azt mondta, úgy tűnt, az ágyat nem használták. Fairgate csak másnap, pénteken reggel 8:50-kor lépett be ismét a szobába, vagyis legalább 20 órán keresztül nem tartózkodott bent. Vajon mit csinált Oslóban majdnem egy napon és egy éjszakán keresztül? Egyedül kószált a városban? Vagy találkozott valakivel?
De az is kérdés, hogy milyen cipő volt a lábán, amikor nem tartózkodott a hotelben. Vigdis Valø, aki kollégájával a takarítást végezte a 2805-ös szobában, elmondta, hogy látott egy pár cipőt. Ez azért érdekes, mert
amikor szombaton rátaláltak a halott Fairgate-re, egy pár fekete olasz cipőt viselt, és más lábbeli nem volt a szobában. Vagyis korábban a nő vagy mezítláb hagyta el a hotelt, vagy volt nála még egy pár cipő, ami később eltűnt.
De legalább ilyen különös részlet Fairgate órája. A Citizen Aqualand egy kimondottan víz alatti használtra tervezett, mélységmérővel felszerelt robosztus búváróra, ami egyáltalán nem illett egy hozzá hasonló elegáns nőhöz, viszont annak idején népszerű volt több ország haditengerészeti alakulatainál, és természetesen a búvároknál.
A kém, akit eltettek láb alól?
Az egyik népszerű teória szerint a furcsa körülmények arra utalnak, hogy Jennifer Fairgate-et egy titkosszolgálati akció során megölték, és öngyilkosságnak állították be az esetet.
„Az én szemszögemből ez egy nagyon jól végrehajtott hírszerzési művelet volt – mondta Ola Kaldager, aki korábban a norvég titkosszolgálat egyik csoportvezetője volt. – Hogy valójában mi történt ott, azt nagyon nehéz megmondani, de az az érzésem, hogy kivégezték.”
Szerinte a ruhacímkék eltávolítása – és a személyes tárgyak minimalizása – bevett gyakorlat az inkognitóban dolgozó ügynököknél, továbbá a fegyver sorozatszámának eltüntetése is rájuk vall. Lehetséges, hogy a nő kém vagy ügynök volt, esetleg valakinek a likvidálásával bízták meg, de végül őt ölték meg.
Mindenesetre akár ő, akár más tüntette el a kilétéről árulkodó bizonyítékokat, az illető nagyon jó munkát végzett, mert csaknem 30 év elteltével sem derült fény arra, hogy ki ő valójában.
Oké, de ha valaki megölte, hogyan tudott az 28. emeleten lévő, erkély nélküli szobából eltűnni úgy, hogy belülről bezárta az ajtót? Nos, Kaldager szerint ez egyáltalán nem lehetetlen. A volt titkosszolgálati vezető szerint minden ilyen rendszerben van egy kis áramkör, ennélfogva manipulálható.
Akkoriban Norvégia, Svédország és Ausztria biztonságos menedéknek számított, ahová a hírszerző szolgálatok nyugodtan szervezhettek találkozókat. „Nyitott, jóindulatú és naiv országok voltak, ahová könnyű volt beutazni, de jó infrastruktúrával rendelkeztek, és kevés volt a rendőri ellenőrzés – mondta Kaldager. – Valószínűleg sok minden történt, amiről a nyilvánosság soha nem hallott.”
További adalék, hogy az oslói Plaza Hotel volt az egyik helyszíne 1992-ben és 1993-ban az Izrael és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet közötti titkos tárgyalásoknak, amelynek eredményeképp megkötötték az 1993-as oslói egyezményt, majd 1995-ben a másodikat. Bár nincs erre utaló bizonyíték, a meredekebb elképzelések azt sem zárják ki, hogy Fairgate izraeli ügynök volt, vagy éppen a Moszad, az izraeli titkosszolgálat célpontja.
Hogy ez mennyire nem lehetetlen, arra jó példa egy későbbi merénylet. 2010 januárjában Moszad-ügynökök egy csoportja meggyilkolta Mahmúd al-Mabhúh Hamász-parancsnokot a dubaji szállodai szobájában. Többen közülük hamis európai dokumentumokat használtak, a gyilkosságot pedig egy olyan injekcióval hajtották végre, amellyel természetes fulladásnak állították be a halálesetet. A szobát belülről bezárták, és a holttestet csak másnap fedezték fel.
Exhumálás és DNS-minta 20 évvel később
Fairgate-et 1996-ban temették el egy jelöletlen sírba az oslói Vestre Gravlund temetőben, és a nyomozást lezárták. Húsz évvel később, 2016-ban aztán újra elővették az ügyet, és abban bízva, hogy sikerül DNS-mintákat kinyerni, exhumálták a holttestet. Szerencséjük volt, mert majdnem egy teljes DNS-profilt tudtak készíteni. De önmagában ez nem sokat ért, hiszen nem volt mivel összehasonlítani, a rokonai ugyanis két évtized alatt sem jelentkeztek.
Pedig az utóbbi években Lars Christian Wegner norvég újságíró az ügy minden apró mozzanatának próbált utánajárni, szinte komolyabb nyomozást végzett, mint a rendőrök. Hírek jelentek meg a fejleményekről, és még a Netflix Megoldatlan rejtélyek című sorozatában is kapott egy epizódot a Plaza Hotelben történt haláleset. A titkosszolgálati teória szerint a nőt azért nem jelentették eltűntként, és a hozzátartozók azért nem kerültek elő, mert egy ügynök halála esetén bizonyos szolgálatok nem jelentik a halott személyt. Esetleg értesítik a családot, és szép kártérítést fizetnek nekik azért cserébe, hogy soha nem beszéljenek a történtekről.
Így a DNS-elemzés után annyit sikerült kideríteni, hogy Fairgate halála idején 24 éves volt, és európai származású, talán német gyökerekkel rendelkezik. Ebbe az elméletbe beleillik, hogy a hotel személyzete szerint keletnémet akcentussal beszélt, valamint valószínűleg az óráját Németországban vásárolták, és ott cseréltek benne elemet.
Bár azt nem lehet kijelenteni, hogy a Jennifer Fairgate néven ismert nő titkosszolgálati akció áldozata lett, számos körülmény alátámasztja ezt az elméletet. Az sem zárható ki, hogy más, illegális tevékenységben vett részt, esetleg prostituált volt. Ahogy az is elképzelhető, hogy tényleg egy elkeseredett ember volt, aki nyom nélkül akart távozni ebből a világból. Csaknem harminc évvel a halála után szinte csak kérdések vannak, válaszok nélkül, és úgy tűnik, amíg nem jelentkezik valaki, aki ismerte a rejtélyes nőt, addig ez így is marad.
(Források: VG.no, Refinery29, Watches of Espionage, Netflix)
Van segítség!
Ha neked vagy valakinek a környezetedben segítségre van szüksége, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!