Mark Wahlberg nemhogy hajnalban, de az éjszaka közepén, fél háromkor ébred. A TikTokot meghódította a hajnal 5 és délelőtt 9 (azaz a munkaidő előtti időszakot) kimaxoló felhasználók trendje. A „Ki korán kel, aranyat lel” pedig az egyik első közmondás, amit a gyerekek megtanulnak. Ezek mind-mind azt sulykolják az emberbe, hogy csak az ér valamit, csak az lehet produktív és hasznos tagja a társadalomnak, aki a kakassal együtt kukorékol már kora reggel.
Az emberiség úgy 50 százalékát egyébként nem igazán foglalkoztatja ez a kérdéskör, ők ugyanis a tanulmányok szerint se nem reggeli pacsirták, se nem éjjeli baglyok – valahol a kettő között helyezkednek el. Nem véletlenül alakítottak ki további kronotípusokat (ami a biológiai óráink különféle működéseit kategorizálják) a téma szakértői.
A társadalom másik felénél azonban már más a helyzet. Körülbelül négyből egy ember kifejezetten őszintén tudja „Madárcsicsergős jó reggelt!”-tel köszönteni a reggelt. Míg egy a négyből legszívesebben délig aludna, hiszen reggel 7-kor még a Nap is rossz helyen áll. Ez a felosztás pedig pont úgy osztja csoportokra az embereket, mint mikor arról van szó, hogy a bal vagy a jobb agyféltekéd dominánsabb-e.
A pacsirtákról szántalan kutatás kimutatta, hogy akadémiailag jobban teljesítenek, kitartóbbak, magasabb célokat tűznek ki maguk elé. Az éjjeli baglyok azonban jobb memóriával rendelkeznek, gyorsabban dolgoznak fel információt, kreatívabbak és nyitottabbak.
Érdemes korán kelővé válni?
Hiába rendezkedett be a világ a korán kelők biológiai órájához, nem vagyunk egyformák, a kronotípusaink pedig egy tanulmány szerint velünk született tulajdonságok. Tehát genetikailag belénk van kódolva, hogy milyen cirkadián ritmussal rendelkezünk, és mikor vagyunk produktívak. A korán kelők dél előtt tudnak a leghatékonyabban dolgozni, míg az éjszakai típusok inkább délután és este a legfókuszáltabbak. Ezt pedig – ha van rá lehetőségünk – nem érdemes megváltoztatni.
Fotó: Artis777/Getty Images
„Ha az embereket hagyjuk, hogy a természetes ritmusukban érvényesüljenek, sokkal jobban érzik magukat. Ilyenkor sokkal produktívabbak, szélesebb a mentális kapacitásuk” – magyarázta Katharina Wulff, az Oxfordi Egyetem kronobiológiával és alvással foglalkozó biológusa. Hozzátette, hogy ha túlságosan kizökkentjük az embereket a természetes bioritmusukból, az kifejezetten káros is lehet.
Amikor számukra korán kelnek például az éjjeli baglyok, olyankor ők még mindig melatonint termelnek.
„Ezt ilyenkor megzavarjuk, és arra kényszerítjük a testet, hogy nappali üzemmódba kapcsoljon. Ennek rengeteg negatív fiziológiai következménye lehet”
– mondta a szakértő. Ilyen esetben a test másképp reagál, érzékenyebb lehet az inzulinra és a glükózra, ami hízást okozhat. Illetve azon éjszakai baglyoknak, akiknek gyakran kell a hajnali, reggeli órákban funkcionálnia – amikor a testük ez ellen aktívan küzd –, sokkal rosszabb a hangulatuk és alacsonyabb az élettel való megelégedésük is. Azoknak viszont, akiknek lehetőségük van rá, hogy a bioritmusuk szerint éljenek, sokkal hatékonyabb, elégedettebb életük van.
