Boldogság az, amit mindannyian kissé másképpen értelmezünk, de mindannyian vágyunk rá. Egyesek az általános jóllét érzését kötik ehhez a fogalomhoz, mások valamilyen euforikus, emelkedett állapotban látják megvalósulni, az azonban az eltérő értelmezések mellett is közös, hogy az embereket évezredek óta próbálják elérni vagy éppen utolérni a boldogságot, és keresik ehhez a leginkább megfelelő módszert. Nehezíti a helyzetet, hogy a szakértők szerint olyasmiről van szó, aminek nincs evolúciós háttere, vagyis igazán bevált vagy zsigeri tippek sem árasztanak el bennünket.
Felejtsd el az elégedettséget
„A természetes szelekció nem igazán törődik a boldogságunkkal. A természetes szelekció feladata csupán az, hogy életben tartson minket és segítsen bennünket a szaporodásban, ezt pedig nem azzal éri el, hogy elégedett pillanatokkal tölti meg az életünket, talán inkább épp az ellenkezőjével” – mondja dr. Laurie Santos viselkedéskutató.
Vagyis meglehetősen nehéz a dolgunk, mert az életben maradáshoz lényegében egy beépített, negatív radarral rendelkezünk, ami miatt mindig kicsit aggódunk, hogy esetleg jön egy tigris a következő fa mögül, vagy elveszítjük a számunkra fontos közösségünket. Ez tart bennünket állandó készenlétben, ez az, ami segít minket a túlélésben – egyúttal ez az, ami kiváló akadályozója annak, hogy megérkezzünk abba a vágyott állapotba, amit pedig folyton keresünk.
A szakértő szerint éppen ezért érdemes kicsit másképp megközelítenünk a boldogságot. Valahogy úgy kellene felfognunk, mintha az lenne a tételmondatunk, hogy „Boldog vagyok, de »konstruktívan elégedetlen«”.
Ha így állunk hozzá saját boldogságunkhoz, akkor elfogadjuk, hogy a teljes elégedettség valójában aláásná a saját boldogságunkat, mert stagnáláshoz vezetne, ami tétlenséget okozna, és már rövidebb távon is csak csökkentené az energiát és a lelkesedést is.
Bevált módszerek
A viselkedéskutató szerint egyéni adottság, hogy kinek mekkora a meghatározott boldogságszintje. Igen, lényegében azt állítja, hogy ez valamiféle egyéni adottság, bőven elképzelhető például, hogy két azonos neveltetésű és hasonló természetű testvér közül például az egyiküknek magasabban van, mint a másiknak, így ő nyitottabb és vidámabb karakter. Ennek pedig azért van jelentősége, mert egyes események bizonyos ideig megemelik a boldogságszintünket, mások pedig csökkentik azt, de alapvetően a legtöbb ember egy idő után visszatér saját alapállapotához. És valójában ez az alapállapot az, amin dolgozni tudunk.
Ez az, ami mindennél többet ér
A stratégia legfontosabb pontjai között szerepel, hogy figyeljünk oda egészségünkre, például az elegendő és megfelelő alvásra, a testmozgásra, a helyes táplálkozásra. Szintén fontos, hogy törekedjünk kifejleszteni és gyakorolni a hálát és együttérzés képességét. Ami pedig a szakértők szerint szinte minden másnál fontosabb, az nem más, mint társas kapcsolataink ápolása.
A leghosszabb, több mint 85 éven át tartó tanulmány, mely az emberi életet és érzéseket vizsgálta, azt állítja, hogy a boldogság és egészség titka a jó kapcsolatokban rejlik. Az aktív és bensőséges kapcsolatok ugyanis erősebbé teszik az ember testét, élesebbé az elmét, ennek oka pedig valószínűleg az, hogy segítenek megvédeni bennünket az élet viszontagságaitól, csökkentik a stresszhormonok hatását, mérséklik az öregedéssel járó betegségek veszélyét. Ehhez pedig nem kell extrovertáltnak lenni, vagy folyton bulikba járni, akár már egyetlen valódi kapcsolat is képes mindezt megadni számunkra.
