Ha valaki olyan hangzatos néven válik ismertté, mint a Hercegnő, akkor elkerülhetetlen, hogy az alakját a későbbiekben mitizáljak. Még úgy is (vagy talán épp azért), ha az illető egy pszichopata gengszter, bandavezér, és az első nő, akit kivégeztek a San Quentin Börtönben. Ő volt Juanita Spinelli.
Spinelli azután érkezett San Franciscóba, hogy otthagyta Detroit hírhedt, alkoholtilalom idején működő bandáját, a Purple Ganget. Míg a gengszterekkel töltött évei során ragadt rá a Hercegnő becenév – hogy bámulat vagy irónia motiválta-e a névadóit, nem derül ki, de az tény, hogy bűnözői körökben számtalan csodálatra méltó jellemvonást tulajdonítottak neki.
Állítólag profi birkózó volt, madám és képzett nővér, a férjét pedig egy korábbi mexikói csempészmeló során vesztette el. Sőt, kiemelkedő tehetsége volt a késdobáláshoz is, amit végre a történelem is alátámaszt: 1940 áprilisában ugyanis a San Francisco-i rendőrség házkutatást tartott a gengszterképzőként is működő otthonában, ahol rengeteg házi készítésű kést és tőrt találtak, valamint egy fa pisztolyt.
Spinelli ugyanis számos fiatal fiút fogadott be, hogy profi bűnözőket neveljen belőlük. Az egykori FBI profilozó, Candice DeLong szerint Juanita „hidegvérű pszichopata volt, aki csak kihasználta az embereket”, éppen ezért hiába tekintettek a fiúk egyfajta anyafiguraként a nőre, ő csak a dollárjeleket látta bennük. Így hát a Hercegnő a tekintély és a színlelt gyengédség keverékével uralkodott, és egyetlen szabálya volt: semmi komoly bűncselekmény.
Úgy gondolta, hogy – Paul Drexler, a Notorious San Francisco című könyv szerzője szavaival élve – „ha nem követsz el fajsúlyos bűntetteket, akkor nem kerülsz fel a rendőrség radarjára.” Így megélhetési bűnözőként kizárólag a pénzkereseti lehetőségekre koncentráltak: benzinkutakat raboltak ki, autókat loptak el, kirabolták az utcán a járókelőket.
Nagy sláger volt köreikben az a mutatvány, aminek főszereplője – és a banda kulcsfigurája – Juanita lánya, Lorrain (becenevén Gypsy) volt. A fiatal nő részeg férfiakat csábított el, és vezette őket ki a kocsmából egy sikátorba vagy egyenesen az otthonukba, ahol a geng többi tagja várt rájuk: kisemmizték a szerencsétlen balekokat. A bandatagok kockáztattak, Juanita pedig learatta a piszkos, de kemény munka gyümölcsét. A megszerzett szajrét át kellett adniuk a Hercegnőnek, heti 10 dollár zsebpénzért cserébe.
Egy végzetes rablás
1940 áprilisában a Hercegnő udvartartását a lányán kívül a 23 éves Albert Ives, a 21 éves Gordon Hawkins és a 19 éves Robert Sherrod alkotta. Mindhárman ott voltak április 8-án, amikor Leland Casht vették célba, aki épp akkor zárta be a hamburgerezőjét. A gengszterek körbevették az idős férfit, Ives fegyvert fogott rá, minden a terv szerint haladt Cash kirablásában.
Az öregúr azonban nem hallotta rendesen a fiúk követeléseit, ezért a rendőrség szerint ekkor a zsebébe nyúlt, hogy elővegye a hallókészülékét. Ives azt gondolhatta, hogy Cash pisztolyért nyúl, ezért azonnal lelőtte. Ezzel megszegve a Spinelli aranyszabályát.
„Úristen, Beatrice, meglőttek!” – kiáltotta Cash a feleségének, aki ekkor a hamburgerező hátsó ajtaját zárta. Beatrice Cash ugyan odarohant a vértócsában fekvő férjéhez, de az elkövetőket már nem látta. A Hercegnő bandája akár még meg is úszhatta volna a gyilkosságot. Ám Sherrodot annyira megrázta a váratlan emberölés, hogy napokig másról sem tudott beszélni. Olyannyira, hogy Spinelli és a geng attól tartott, eljár a fiú szája. Ami pedig nem lehetett opció.
Juanita tehát, attól tartva, hogy Bobby beszélni fog a rendőrséggel, egy Mickey Finn fantázianevű koktéllal kínálta meg a srácot. Ezt az italt azonban ne keresd egyetlen koktélbár menüjén sem – ez nem az a pia, amiből bárki is önszántából akarna inni. A San Franciscóban feltalált Mickey Finn ugyanis whiskybe kevert klorálhidrát, melyet arra használtak, hogy kiüssék a kikötőbe érkező matrózokat, elrabolják és munkára kényszerítsék őket. Túladagolva a Mickey Finn gyilkos koktél is lehet.
Bobby szinte azonnal érezhette a klorálhidrátos whisky hatásait, és perceken belül eszméletét vesztve esett össze. A banda halálra verte az ájult Sherrodot. A holttestét úszónadrágba öltöztették, és a Sacramento folyóba dobták egy hídról, abban a reményben, hogy fulladásos balesetnek találják majd a fiú halálát. A rendőrség azonban – miután nem volt víz Bobby tüdejében – gyilkosságnak ítélte az esetet. És ekkor Alberten volt a sor, hogy elveszítse a hidegvérét.
A kártyavár összedől
Albert Ives tehát Bobby megölése után menekülőre fogta. Rettegett ugyanis, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint az ifjú bandatársa. Egy órával később a geng maradék tagjai egy kocsiban igyekeztek olajra lépni, mikor rendőrök félreállították őket. A Hercegnő ugyan igyekezett hozni a bájos nagymamát, de nem sikerült megvezetni a tiszteket – miután Albert ekkora már mindent megosztott a rendőrséggel.
Ives ugyanis betelefonált az őrsre, hogy közölje: rossz embert tartóztattak le Cash meggyilkolásáért.
Beküldjük a golyót a pisztolyból bizonyítékként
– mondta a nyomozóknak, akik ballisztikai teszttel igazolták Albert állításait. A srác mindent bevallott, és elmondta, hogy Spinellitől kapta a gyilkos fegyvert.
Juanita Spinelli bandáját egytől egyig lecsukták és halálra ítélték, Ives kivételével, aki elmegyógyintézetbe került. Illetve Lorraine Spinelli is megúszta: őt le sem tartóztatták, hiába igyekezett az anyja ráfogni Sherrod meggyilkolását. (Mivel végül Bobby haláláért ítélték el a Hercegnőt és a gengjét, nem Cash megöléséért.)
1941 júniusa és novembere között Spinellit háromszor szállították át a San Quentin Börtön gázkamrájába, ám mind a háromszor haladékot kapott. Mégpedig azért, mert a kormányzó, Culbert Olson nem tudta, mi a teendő egy női bűnöző esetében. Hiába volt már 1851 óta legális a halálbüntetés Kalifornia államban, azelőtt soha, egyetlen nőt sem végeztek ki. Olson több, mint 300 halálsoron lévő elítélttől kapott petíciót, melyben arra kérték, kímélje meg Juanita életét.
Végül 1941 november 21-én, miután Spinelli elfogyasztotta a hálaadás napi pulykavacsoráját, negyedjére is átvitték a gázkamrába. Majd 65 újságíró és 23 őr előtt kivégezték a Hercegnőt. „Spinelli volt a legridegebb, legkeményebb karakter minden férfi és nő közül, akit valaha ismertem – emlékezett vissza a Hercegnőre Clinton Duffy, a San Quentin igazgatója. – Egy vén banya volt, gonosz, szörnyű volt ránézni és lehetetlen kedvelni. De mégis nő volt, ezért rettegtem a gondolattól, hogy el kellett rendelnem a kivégzését.”
(Forrás: SFGate, Deadly Women)