A büntetőeljárás egyik jelentős mozzanata közé tartozik a tanúk kihallgatása, amely során nemcsak a kérdésnek van óriási jelentősége, hanem annak is, hogy mennyi idő telik el az eset és a kihallgatás között. A tanúvallomás, mint bizonyíték pedig kiváltképp jelentős a büntetőeljárásokban – ahogyan a polgári és közigazgatási perben is – hiszen eldöntheti az ítélet irányát. A tudósok szerint azonban az emberi memória néhány másodperc alatt is megbízhatatlanná válhat, ráadásul az emlékeink pontatlanok. Az elménk hajlamos arra, hogy az eseményeknek csak bizonyos aspektusaira emlékezzen, majd a maradékot tudat alatt is hihető részletekkel tölti meg. Ez megmagyarázza, hogy két ember – aki ugyanannak az eseménynek a szemtanúja – miért alkot mégis egészen más véleményt, emléket a történtekről. De mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik csak szavakkal tudják felvenni a harcot zaklatóik ellen? Ran D. Anbar gyermekorvos a PsichologyToday-nek elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt beidézték az esküdtszék zsűritagjai közé. Az ügy egy 5 éves kislányt érintett, akit állítólag bántalmaztak. A tárgyalás első szakaszában kihallgatták a zsűriket, hogy megállapítsák tisztességesek és pártatlanok-e. A kérdés így szólt: „Úgy gondolja, hogy tud hinni egy 5 éves gyermeknek abban az esetben is, ha ő az egyetlen tanúja a bűncselekménynek?”
A gyermekorvos azonban a válasza előtt azt felelte, hogy szeretne előzetes információkat kapni arról, hogy hogyan, és milyen körülmények között hallgatták ki a kislányt. Ran D. Anbar ugyanis már több tanulmányt is áttekintett, amelyek arra utalnak, hogy egy gyermek megváltoztathatja a válaszát az alapján, amit a felnőtt hallani szeretne.
Azt is tudom, hogy egyes gyerekek a válaszaik megváltoztatásával elhiszik, hogy a ezek a válaszok igazak, ráadásul ennek köszönhetően olyan események részleteire is “visszaemlékeznek”, amelyek valójában meg sem történtek
– mondta.
A McMartin óvodai eset
A McMartin óvodai eset volt az első, amely a nemzetközi média figyelmét is felkeltette. 1983-ban hét tanárt, köztük az óvoda tulajdonosát Peggy McMartin Buckey-t és fiát vádolták meg gyermekbántalmazással és sátáni rituális bántalmazással, amely több száz gyermeket érintett. Az óvoda falain belül történt bántalmazások közel 10 éven át zajlottak. A tanárokat azzal vádolták, hogy gyerekeket raboltak el, majd egy elszigetelt farmra vitték őket, ahol megkínozták az állatokat és csoportos szexre kényszerítették őket. Az egyetlen bizonyíték a gyerekek vallomása volt. A nyomozás 1983-ban kezdődött és az 1990-es évek elején ért véget.
Végül minden vádat ejtettek az öt tanár ellen anélkül, hogy bíróság elé álltak volna. Peggy Buckey-t és fiát, Raymond-ot bíróság elé állították, de később felmentették őket, majd minden vádat ejtettek.
Peggy McMartin Buckey és fia Raymond Buckey a bíróságon (Fotó: Ken Lubas/Los Angeles Times via Getty Images)
A törvényhozás lépést tud tartani a tudománnyal?
A tudományos vizsgálatok azt mutatják, miszerint rengeteg tényező határozhatja meg azt, hogy mit “húzunk elő” a memóriánk különböző zugaiból. Az, hogy egy konkrét élményünkről mit mesélünk el, és azt milyen részletességgel tesszük, befolyásolhatja, hogy kivel beszélünk és mi a célja a visszaemlékezésnek. A hibás emlékeknek köszönhetően pedig nemcsak az eredeti élmény részletességére van hatással, ugyanis kialakulhatnak úgynevezett emlékezési illúziók is. Rengeteg kérdés merül fel az emlékezetek természetével kapcsolatban, pláne akkor, ha egy traumatikus élményről van szó. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az igazságügyi környezetben dolgozó szakemberek mennyire értenek az elme, illetve a memória működéséhez. Már számos kutatás kimutatta, hogy a rendőrség, a bírák, az esküdtek és a jogrendszerben részt vevők számos tévhittel rendelkeznek, amelyek bizony ellentmondanak a tudományos kutatásoknak. Ilyen például az is, miszerint, ha minél több részletre emlékszik egy alany, annál pontosabb az emlékezete.
A tanulmányok ma már szerencsére azt mutatják, hogy az “emlékezetkutatás” sikeresen integrálják a tárgyalótermi eljárások során, éppen ezért a törvényhozást kezd lépést tartani a tudománnyal. Ez azonban nem mindig volt így, és akadtak elkövetők, akik éppen ezért úszták meg büntetés nélkül a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyeiket. A huszadik század fordulója óta a tudósok elkezdték vizsgálni, hogy a szuggesztibilitás milyen mértékben befolyásolhatja azt, hogy a gyerekek pontos beszámolót adjanak arról, amelynek szemtanúi voltak. Ezek a kérdések azonban különösen fontossá váltak – legalábbis az Egyesült Államokban biztosan – az 1980-as és 1990-es években, mivel a szexuális zaklatás miatti jogi eljárásokban résztvevő gyermekek száma drasztikusan megnövekedett. A szexuális bántalmazás azonban jellemzően a négy fal között történik, és általában két embert érint: az áldozatot és az elkövetőt. A szexuális zaklatás természetéből fakadóan a bántalmazásnak ugyan lehetnek fizikai jelei, viszont az esetek többségében nem utalnak jelek az attrocitásra. Egy nyom van csupán: a gyermek szava.
Ma már szerencsére a szakértők különböző ajánlásokat tettek a gyerekekkel folytatott törvényszéki vagy nyomozati interjúk lefolytatásának hatékony módjaival kapcsolatban. Az ilyen ajánlások mindegyike kimondja, hogy az interjút az esemény után a lehető leghamarabb meg kell ejteni és egy olyan kérdezőbiztosnak kell lefolytatnia, aki a lehető legkevesebb háttérinformációval rendelkezik.
Vannak speciálisan elfojtott emlékek
Kutatások kimutatták, hogy minden emlék – függetlenül attól, hogy gyermekkorban, serdülőkorban vagy felnőttkorban bekövetkezett traumatikus vagy hétköznapi eseményekre vonatkozik –, hanyatlásnak, felejtésnek és egyéb memóriamechanizmusoknak van kitéve. Például a gyermekkori szexuális zaklatás elfojtott és visszanyert emlékeivel kapcsolatos állítások során az ember elnyomja magában a fájdalmas emlékeket, ennek köszönhetően pedig hozzáférhetetlenné válik az “anyag” a tudat számára.
The New and Improved Carl Morrissey (Fotó: Alan Zenuk/USA Network/NBCU Photo Bank via Getty Images)
Miért vannak hibás emlékeink?
A hibás emlékek egyik oka nem más, mint az, hogy az agyunk megalapozott sejtéseket iktathat be az emlékeinkbe, azonban a részletek pontos felidézése túl sok agyi területet foglalna el. A mindennapi életben a memória pontossága, a részletek pontos felidézése nem kulcsfontosságú.
„Még a legrövidebb távon is előfordulhat, hogy a memóriánk nem teljesen megbízható. Különösen akkor, ha erős elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kellene lennie a világnak. Amikor az emlékezetünk egy kicsit halványulni kezd – akár másfél másodperc, két másodperc, három másodperc alatt –, akkor elkezdjük kitölteni az elvárásaink alapján” – mondta a Guardiannek Dr. Marte Otten.
A Harvard kutatóinak kísérlete
Néha annyira másra koncentrálunk, hogy sok esetben nem tudjuk felidézni egy történet igazi részleteit. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a Harvard kutatóinak kísérlete, amelyet még 1999-ben végeztek. A kutatásban résztvevők egy videót néztek meg olyan emberekről, akik fekete vagy fehér ruhába öltöztek. Egy kosárlabda pálya mellett haladtak el, a résztvevőknek pedig azt mondták, hogy ez idő alatt számolják meg a fehér színű játékosok passzainak számát.
A teszt során egy gorillaruhába öltözött nő sétált el a játékosok között. A kutatók megállapították, hogy a tesztet elvégző embereknek körülbelül fele nem vette észre az elhaladó nőt. A múlt szerkesztése anélkül történik, hogy az ember észrevenné. A bíróságon a tanúkat arra kérik, hogy mondják el az igazat, ők pedig sokszor azt hiszik, hogy ténylegesen azt mondják. Legyen szó tárgyalóteremről, vagy pusztán egy vacsoraasztalnál elmesélt történetről, az elme néha hajlamos elmosni a határt a valóság és a fantázia között.
