Senki sem számít arra, hogy 40 éves kor alatt szembesül ezzel az állapottal, mégis megtörténhet. És nem attól lesz könnyebb, ha homokba dugjuk a fejünket, hanem attól, ha tudjuk, mire figyeljünk, kitől kérhetünk segítséget, és hogyan támogathatjuk a testünket és a lelkünket ebben az érzékeny időszakban. Nemrég Naomi Watts is tabudöntögető könyvben mesélte el saját történetét. A kétszeres Oscar-jelölt színésznőnél már 36 évesen kezdődtek a menopauzális tünetek, és éveken át nem kapta meg azt a támogatást, amire szüksége lett volna. Ez is jól mutatja, mennyire fontos, hogy nyíltan beszéljünk erről.
Az alábbi interjúban Koch Máriával, a helloklimax teljes körű menopauzatámogató program alapítójával beszélgetünk. Mária évek óta segíti a nőket abban, hogy megértsék a hormonális változásokat, tájékozott döntéseket hozzanak, és magabiztosan, önmaguk mellé állva lépjenek át ezen az életszakaszon. Akkor is, ha váratlanul érkezik, vagy éppen túl korán.
Mit értünk korai menopauza alatt? Miben különbözik a természetes, vagy a szokásos időben bekövetkező menopauzától?
Mária: A természetes menopauza azt jelenti, hogy a menstruáció végleg elmarad, és ezt az utolsó vérzés után 12 hónappal mondhatjuk ki. Ilyenkor a hormontermelés fokozatosan változik, csökken, majd leáll. Ez általában 45 és 55 éves kor között történik, és ez számít a biológiailag normális folyamatnak. Ettől különböztetjük meg a korai menopauzát és az úgynevezett idő előtti petefészek-elégtelenséget. Ha „korai” vagy „idő előtti menopauzát” mondunk, akkor valójában két kategóriáról beszélünk. Magyarul a legpontosabb úgy fogalmazni, hogy korai menopauza és idő előtti petefészek-elégtelenség, amit szaknyelven gyakran POI-nak nevezünk.
Koch Mária
Tehát akkor a korai menopauzán belül megkülönböztetünk idő előtti menopauzát és petefészek-elégtelenséget. Mi a különbség?
Mária: Igen, ezt érdemes szétválasztani, mert így lesz igazán pontos. Mind az idő előtti menopauza, mind a petefészek-elégtelenség 40 éves kor előtt jelentkezik, de nem ugyanazt jelenti a két fogalom. Az idő előtti petefészek-elégtelenség, vagyis a POI, egy orvosi diagnózissal igazolható állapot. Ez egy funkcionális működészavar, amit leginkább laboreredményekkel lehet megerősíteni. Lényegében azt jelenti, hogy a petefészek hormontermelése nagyon lecsökken vagy átmenetileg leáll. Fontos, hogy ez nem feltétlenül végleges állapot: időnként visszatérhet a petefészek működése, spontán peteérés is előfordulhat. Emiatt ritkán, de akár spontán terhesség is létrejöhet, ezért a diagnózist követően továbbra is érdemes odafigyelni erre.
A diagnózis feltétele, hogy a nő 40 év alatti legyen, legalább 4 hónapja elmaradjon a menstruációja, vagy nagyon rendszertelenné váljon, és két, egymást követő laborvizsgálat is igazolja az eltérést, amelyben az FSH érték kifejezetten magas, míg az ösztradiol szint alacsony. Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy ez egy reverzibilis állapot, vagyis visszatérhet a működés. Éppen ezért ma inkább petefészek-elégtelenségnek, és nem „kimerülésnek” nevezzük. A „kimerülés” ugyanis azt sugallná, hogy végleges, „vége, ennyi volt”, és ez nem minden esetben igaz.
Ezzel szemben a korai menopauza végleges állapot. A POI-hoz képest ez azt jelenti, hogy 40 éves kor előtt végleg megszűnik a menstruáció, és a petefészek már nem tér vissza a működéséhez, tehát ez a hormonhiány tartós marad. Ez az aprónak tűnő, de nagyon fontos különbség a kettő között.
A korai menopauzáról akkor ugye 40 éves kor előtt beszélhetünk, a menopauza pedig normális esetben 45-55 között zajlik le. Mi történik a kettő között, 40-45 éves korban?
Mária: Ez gyakorlatilag a premenopauzális időszak, vagyis a menopauzát megelőző szakasz. Egyre gyakrabban látjuk, hogy életmódbeli és egyéb tényezők miatt ez az időszak kitolódik, és korábban kezdődik. Most például van egy 37 éves páciensünk, akinél diagnózis alapján nagyon úgy tűnik, hogy már premenopauzális állapotban van. A lényeg, hogy amikor valaki már túl van a 40-en, de még nem állt be a menopauza, és a ciklusában, hormontermelésében már látszanak a változások, akkor ezt a megelőző, átmeneti időszakba soroljuk.
A statisztikák is azt mutatják, hogy egyre gyakoribb jelenség a korai menopauza. Mi ennek az oka?
Mária: Az okokat nagyon nehéz egyértelműen feltárni, sokszor nem is tudjuk pontosan megmondani, mi áll a háttérben. A kutatások alapján több tényező is szerepet játszhat: lehet genetikai hajlam, megfigyelhető bizonyos autoimmun betegségeknél is, például pajzsmirigyproblémáknál vagy lupusz esetén, és előfordulhat, hogy onkológiai kezelések után jelentkezik, hiszen akár egy petefészek-eltávolító műtét, akár kemoterápia vagy sugárkezelés is leállíthatja a hormontermelést. Emellett ismert, hogy egyes környezeti hatások, a hosszan tartó vegyszerekkel való érintkezés vagy a tartós, nagy mennyiségű dohányzás is növelheti a kockázatot, és vannak olyan esetek is, ahol kromoszóma-eltérés vagy egy korábbi súlyos fertőzés áll a háttérben.
Említetted a genetikai hajlamot, mint lehetséges okot. Ha például valakinél megtörténik a korai menopauza, akkor jó eséllyel a gyereke is számíthat arra, hogy ő is korábban fog átesni a klimaxon?
Mária: Ennek nincsenek igazán konkrétan mérhető előrejelző értékei. Előfordulhatnak jelek, de önmagában erre építeni egy elvárást, vagy csak emiatt felépíteni egy teljes életmódot nem lenne reális. Életmód szinten persze érdemes tenni magunkért, mert minél többet teszünk, annál inkább elkerülhetünk bizonyos állapotokat. Viszont a menopauzával kapcsolatban azt tudjuk, hogy bármit teszünk is, egy idő után be fog következni. Ebben nagyon sok tényező játszik szerepet – az élettani folyamatoktól kezdve a hozott biológiai adottságokig –, ezeket szétszálazni nagyon nehéz.
Ma a tudomány azt mondja, hogy az egészségi állapotunkat sokkal inkább az életmódunk, és kevésbé a genetikai tényezők határozzák meg. Szoktak is százalékokat emlegetni, bár én kevésbé szeretem ezeket, mert ha valaki pont kilóg a mintából, az rögtön megkérdőjelezi a számokat. De egymás között szólva,
ma már inkább 90-95%-ra teszik az életmód szerepét, és csak a maradékot tulajdonítják a genetikának. És ez nem csak a menopauzára értendő, hanem arra is, hogy 40–50–60 éves korunkra milyen egészségi kilátásaink lesznek. A kutatók egyre kevésbé tekintenek a genetikára fő felelősként.
Fotó: Getty Images
Azt tudjuk, hogy a havi vérzés elmaradása az egyik legkorábbi, egyben legismertebb tünete a menopauzának. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a havi vérzés még rendszeres, de a korai menopauza például már elindult?
Mária: Nem igazán, a legkorábbi jel általában a menstruáció változása. Nem nagyon látjuk azt, hogy valakinek teljesen rendszeres a ciklusa, miközben a korai menopauza már elindult a háttérben. Ennek az az oka, hogy a petefészek működése elkezd csökkenni, a hormontermelés visszaesik, és ez nagyon hamar megjelenik a menstruációban is rendszertelenség, kimaradozás formájában. Ez szokott lenni az első figyelemfelhívó jel.
És ilyenkor tényleg nem érdemes hezitálni. Minimum nőgyógyászhoz kell menni, aztán jellemzően vannak további vizsgálatok is. Mert a rendszertelenné váló ciklusnak sok oka lehet, nem csak ez, akár daganatos betegségeknek is lehet tünete, vagy a stressznek és számos más tényezőnek is. De ha ez fennáll, akkor érdemes kivizsgálni, és az eredmények fogják megmutatni, hogy tényleg erről van-e szó.
Hogyan diagnosztizálhatók ezek az állapotok? Említettél FSH- és ösztradiolszintet, ezek mit jelentenek?
Mária: Ez azt jelenti, hogy ha az FSH érték a menopauzás tartományban van, és ehhez alacsony ösztradiol szint társul, plusz teljesülnek azok a feltételek, amikről korábban beszéltünk, akkor gyakorlatilag már mondhatjuk, hogy korai menopauzáról van szó.
Ugye az ösztradiol egy úgynevezett szteroidhormon, amelyet az ösztrogének csoportjába sorolunk, az FSH pedig a tüszőérlelő hormon. Ez serkenti a petefészek működését, hogy a tüszők ki tudjanak fejlődni és ösztrogént termeljenek. Ha túl magas az FSH, akkor az már a petefészek kimerülésére utal, és ez okozza azt is, hogy rendszertelenné válik a menstruáció.
A korai menopauza ugyanúgy zajlik le, mint a szokásos menopauza? Figyeltek meg különbséget például az időtartamban, vagy a tünetek erősségében?
Mária: A korai menopauza ugyanúgy zajlik le, mint a „szokásos” menopauza, de változhat attól függően, hogy mi a kiváltó ok. Daganatos betegnél például, vagy petefészek eltávolító műtét után sokkal hirtelenebb és durvább lehet, míg másoknál fokozatos.
Ha egy nő már túl van a gyerekvállaláson, és nem szeretne több gyereket, vagy egyáltalán nem is szeretett volna gyereket, akkor miért lehet problémás a korai menopauza?
Mária: Ha a nő már túl van a gyerekvállaláson, és nem szeretne több gyereket, akkor arra kell figyelnie, amit korábban említettünk: a POI esetében visszatérhet a petefészek működése, és még lehet terhesség, ezért a védekezésre nagyon figyelni kell.
Az állapot maga leginkább az okozott tüneteken keresztül hat az életminőségre, más módon nincs közvetlen egészségügyi következménye. Viszont a diagnózis felállítása, a kivizsgálás, és annak tudata, hogy korábban került valaki ebbe a helyzetbe, lelki terhet jelent. Különösen, ha nem egy más betegséggel összefüggő folyamat miatt következett be, hanem magától állt elő:
ez az előrehozott változás lelki megterhelést jelenthet. És ez tényleg nem egyszerű, hiszen a nőnek ezzel szembe kell néznie, és meg kell emésztenie, hogy a teste hamarabb változik, mint ahogy azt várta volna.
Magáról a menopauzáról szerencsére egyre több szó esik, arról viszont kevésbé, hogy mi történik utána. Elmúlnak a kellemetlen tünetek, a nő végre fellélegezhet, vagy újabb kényelmetlenségekre kell számítania?
Mária: Igazán akkor fogalmazunk korrektül, ha azt mondjuk, hogy a menopauzának valójában nincs vége, mert előtte van a menopauzát megelőző állapot, a perimenopauza. Maga a menopauza az a nap, amikor már 12 hónapja nem volt menstruáció, és utána belépünk a posztmenopauzába, ami az élet hátralévő részében tart. Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan vannak is tünetek, ezt gyakran összekeverik.
A lényeg, hogy
a szervezet soha nem áll vissza arra az állapotra, ami a menopauza előtt volt. Ezért fontos a felvilágosítás, és az, hogy tudatosan készüljünk fel, megfelelő életmóddal támogassuk a szervezetünket, lehetőleg még fiatalkorban, vagy legalább akkor, amikor az első jeleket észleljük. A tünetek elmúlhatnak, de nagyon kevés nő mondhatja el, hogy teljesen tünetmentes.
A statisztikák szerint a nők 80%-ának van legalább valamilyen tünete, a mi kutatásaink alapján átlagosan 6 féle. Ezek leggyakrabban a hőhullámok, alvásproblémák és a hormonális változások indukálta számos egyéb tünet. Egyébként ma már több mint 60 tünetet tudunk beazonosítani. A posztmenopauza azt jelenti, hogy a szervezetnek egy megváltozott hormonális állapothoz kell alkalmazkodnia, ami korábban nem volt jelen, és már nem is fog visszaállni.
A tünetek hossza változó: van, akinél 10–12 évig is fennállhatnak, de lehet, hogy nagyon gyengék. Például beszéltem már olyan 70 éves nővel, akinek csak 2–3 enyhe tünete maradt, az alvásban vagy hőhullámokban. Velem, a 9. posztmenopauzális évemben, még mindig előfordulnak gyenge hajnali verejtékezések, és a pulzusom is gyakran felmegy. Tehát a tünetek nagyon egyéniek, és mindenkire máshogy hatnak.
Fotó: Getty Images
Nektek mi a tapasztalatotok, melyek azok a tünetek, amelyektől a nők legjobban szenvednek?
Mária: A hőhullámokat szinte minden nő jelöli a tünetek között. Hozzájuk társulnak az idegrendszeri változások, például ingerlékenység, a megnövekedett stressz, ezek kombinációját szinte mindenki tapasztalja. Az alvás minőségének romlása szintén általános, és gyakran a súlygyarapodás is. Tehát a leggyakoribb tünetek: izzadás, feledékenység, hőhullámok, éjszakai felébredések, rossz alvás, fokozott stressz, súlygyarapodás. Ezek nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is megterhelők:
az önbizalom, az énkép megváltozik, és gyakran felmerül a kérdés, hogy ki vagyok én, mi a helyem, és még nő vagyok-e egyáltalán.
Mi segíthet megküzdeni ezekkel a nőiséggel kapcsolatos dilemmákkal, adott esetben veszteségérzettel?
Mária: A tudatos felkészülés nagyon fontos, főleg mert mi, magyarok, sajnos nem vagyunk jók a preventív szemléletben. Egyáltalán nem jó, ha a menopauzára mumusként tekintünk, mert ez csak félelmet generál, és beindít egy rossz spirált: az idegrendszer feszültté válik, a kortizol- és adrenalin-szint átmenetileg megemelkedik, ami nem segíti a közérzetet. Ha viszont átgondoljuk, hogyan tudunk az életmódunkon változtatni, hogy a lehető legkevesebb tünet érjen, az elképesztően fontos. Érdemes tisztában lenni a szervezet működésével, az életkorral járó változásokkal, és ezekhez igazítani a mindennapokat. Például az emésztés lelassulása miatt másképp kell étkezni: könnyebben feldolgozható, rostban gazdag, növényi fehérjéket tartalmazó ételeket érdemes választani, csökkentve a nehéz, zsíros ételek mennyiségét. Ezek a kis lépések, az öngondoskodás nagyon fontosak.
Én klimax coaching keretében dolgozom nőkkel, speciális, évek alatt kidolgozott módszerrel, ami a nemzetközi szakirodalmon és a saját coaching tapasztalataimon alapul. Fontos a megértés:
ha a nő tudja, mi történik vele, jobban tud tenni azok ellen a dolgok ellen, amik zavarják, vagy amik megtorpanásra késztetik. A tudatosítás, a felelős gondolkodás sokat számít. Ez nem teszi rózsaszínné az életet, a változások így is lezajlanak, de már van egy mankónk.
A természetes hatóanyagok hatása vitatott, de a saját tapasztalat és kísérletezés segít megtalálni, mi működik, mert mindenki szervezete egyéni, és fontos, hogy ne a szomszédasszony tapasztalata alapján próbálkozzunk.
Sok szó esett arról, hogyan enyhíthetünk a tüneteken az életmóddal, a tudatossággal. Ugyanakkor ott van a hormonterápia lehetősége is. Vannak olyan esetek, ahol ez valóban indokolt? milyen kockázatokkal érdemes számolni?
Mária: Ha visszatérünk a 40 év alatti korai menopauzához, a hormonpótló terápia nemcsak tüneti kezelést adhat, hanem megelőző célból is alkalmazható. Tulajdonképpen egy kezelési metódusról van szó, amit érdemes az átlagos menopauza életkoráig, a fiatal 50-es évekig folytatni. Segít helyreállítani az életminőséget, megelőzni a csontritkulást, ami különösen fontos, mert a korai menopauza drasztikusan csökkentheti a csontsűrűséget. Emellett a szív- és érrendszeri problémák kialakulását is késleltetheti. A szakirodalom szerint a fiatalabb korban elkezdett hormonpótlás nem feltétlenül hordozza ugyanazokat a kockázatokat, mint a későbbi életkorban alkalmazott terápia. Mindig fontos hangsúlyozni, hogy minden eset egyéni: a kezelésnek személyre szabottan kell történnie, alapos kivizsgálással és kockázatelemzéssel, például az emlőrák vagy trombózis szempontjából.
Manapság többféle lehetőség van: tabletta, tapasz, gél, spirál, ösztrogénnel kombinált készítmények. A legfontosabb, hogy az orvos felállítsa a diagnózist, és felmérje a kockázatokat. Kulcsfontosságú a korai felismerés, az esetleges hormonpótlás, az életmódbeli támogatás és a pszichés kísérés. Ha mindez megvan, és a nő kap megfelelő orvosi és mentális támogatást, akkor aktív, egészséges életet élhet, elfogadva a helyzetet, és közben jól tudja kezelni a változásokat. Csak így lehet igazán jól élni ezzel az állapottal.
Végül még annyit kérdeznék, hogy mit üzennél azoknak, akik most lépnek a menopauza időszakába?
Mária: Ismét csak a tudatosságot tudom kihangsúlyozni: próbáljuk összerendezni magunkat, és megtartani azt a rugalmasságot, amit az életkor előrehaladtával könnyen elveszítünk. Fontos, hogy ne csak másokra hagyjuk a megoldást: papolás, beszélgetés önmagában nem segít, ha az érintett nő nincs partnerként jelen. Ha belemerülünk a sajnálatba, semmi nem változik.
Különösen, ha orvosilag diagnosztizálható probléma is fennáll, még fontosabb, hogy tudatosan cselekedjünk, és szakemberhez forduljunk. Nem késő soha, de az érintett nőnek fel kell ismernie a test jelzéseit, hallgatnia kell a megérzéseire, és ki kell állnia magáért. Ha például a menstruáció már négy hónapja rendszertelen, és egyéb jeleket is észlel, akkor nem elég a „talán a stressz miatt lehet” diagnózis, hanem laborvizsgálatra, hormonmérésekre van szükség. Egyszerűen szólva: be kell rúgni az ajtót a saját egészségünk érdekében, és világosan kommunikálni az orvossal, hogy valami történik. Csak így tudunk valódi megoldást találni.
