A svéd Királyi Akadémia még október 9-én jelentette be, hogy Krasznahorkai László kapja a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat. A gyulai születésű író Kertész Imre 2002-es elismerése után már a második magyar díjazott. Az indoklás Krasznahorkai látnoki életművének jelentőségét méltatja, ami az apokaliptikus terror közepette is megmutatja a művészet erejét.
Anders Olsson, a Svéd Akadémia tagja
és az Irodalmi Nobel-bizottság elnöke az ünnepélyes díjátadón méltatásában elmondta:
„a Krasznahorkai László magyar írónak ítélt irodalmi Nobel-díj egy ritka erőt ismer el a kortárs irodalomban. 1985-ös debütáló műve, a Sátántangó, szenzációt keltett. Mindent nyomorúság és tétlenség jellemez, mígnem két kopottas alak váratlanul megjelenik, mint a remény vagy az utolsó ítélet hírnökei; lehetetlen tudni, melyik. Csalárd színleléseik szinte mindenkit teljesen becsapnak.”
Krasznahorkai későbbi művei közül
többek között
Az ellenállás melankóliáját, vagy a Herscht 07769-t említve arról beszélt, hogy „egzisztenciálisan átható írásai a sötét abszurd és a burleszk humor Kafkától Thomas Bernhardig húzódó közép-európai hagyományában gyökereznek.
„Krasznahorkai László írói nagyságát az adja, hogy sikerült ötvöznie az illúzióktól teljesen mentes, az ember által teremtett rendíthetetlenségen átlátó művészi tekintetet az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel. Kedves Krasznahorkai László! A Svéd Akadémia nevében megtiszteltetés számomra, hogy tolmácsolhatom Önnek őszinte gratulációinkat a 2025-ös irodalmi Nobel-díj odaítéléséhez”
– összegzett végül Olsson.
Krasznahorkai vasárnap, a Svéd Királyi Akadémia ülésén mondta el ünnepi beszédét reményről és reménytelenségről, az új, szárny nélküli angyalokról és a válaszok hiányáról értekezve.
Kép:
