Még a főállású édesanyák sem tudnak minden pillanatban a gyermekük mellett lenni, hát még azok a busy momok, akik a gyermeknevelés és a háztartás teendői mellett munkahelyi feladatokat is ellátnak – például home office-ban. Emiatt persze gyakran éreznek lelkiismeret furdalást, pedig lehet, hogy éppen jót tesznek a gyermekkel, amikor egy kicsit elküldik egyedül játszani.
Meg kell tanulni egyedül is játszani
Egyes gyerekek állandó figyelmet követelnek maguknak. „Ilyen típus” – mondják ki az egyszerű bölcsességet a rokonok és barátok, és ezzel nem csak magukat nyugtatják meg, de még az anyával is elhitetik, hogy ez a helyzet normális. Pedig cseppet sem az, hiszen egyrészt az anya energiái végesek, és szüksége van néha egyedüllétre és feltöltődésre, másrészt pedig a gyermeknek is fontos megszerezni a gyakorlatot abban, hogyan foglalja el magát egyedül.
Ez egy fontos és kihagyhatatlan fejlődési lépcső, amely során megtanulja, hogy önmagát is képes elszórakoztatni, és nincs feltétlenül szükség ehhez egy másik személyre is – például anyára. Az ilyen tapasztalat önbizalmat ad a gyermeknek, felszabadítja a kreativitását, és nem mellesleg kitűnő gyakorlási lehetőséget is kínál arra, hogy önállóan dolgozza fel az érzelmeit, és kezelje a benne felgyűlt feszültségeket. Az a gyermek, aki ezt a képességet nem sajátítja el, felnőttként sem tud majd az egyedülléttel megküzdeni, nehezen talál magának elfoglaltságot, ha unatkozik, és a kisebb lelki megrázkódtatásokat sem lesz képes külső támasz nélkül átvészelni. Egyszóval egy pillanatig se érezd magad rosszul, ha időnként ez csúszik ki a szádon: „most menj, és egy kicsit játssz egyedül!”. Az ilyen mondat ugyanis mindkettőtök érdekét szolgálja.
„Szeretném, ha okos dologgal foglalná el magát”
Az nem árt persze – és nyilván téged is nagyon megnyugtat –, ha jó és okos játékkal bíbelődik a gyermek, amíg nem vagy mellette. Olyannal, ami nem csak biztonságos, hanem fejlesztő is. Sőt, olyannal, amibe alkalomadtán te is szívesen beszállsz, ha már elintézted a teendőid. A modern, digitális játékok ebből a szempontból jó választásnak számítanak, de ezenfelül még több egyéb indok is mellettük szól. Egyrészt mivel valamilyen rejtélyes oknál fogva szinte minden gyermek rendkívül vonzódik a kütyükhöz, még azoknak a gyerekeknek a figyelmét is lekötik, akik amúgy csak szülői felügyelettel hajlandók játszani, és az egyedüllétet nem viselik jól. Másrészt a cyber játékok bizonyítottan sok területen pozitív hatásúak: fejlesztik például a szem-kéz koordinációt, a reflexeket, és a reakcióidőt.
Digitális és analóg is – ilyen egy jó játék ma a 4-9 éveseknek
Persze nem lehet és nem is jó örökké csak a kijelzőn „lógni”, ezért az olyan játékok, amik kombinálják a digitális és az analóg eszközöket, még inkább praktikusak. Már nálunk is akadnak ilyenek – például a közkedvelt meglepetés-csokitojás gyártója a kézzelfogható játékok mellé egy, Oxfordi egyetemmel közösen kifejlesztett digitális, virtuális játékot is mellékel újabban a kis sárga kapszulában. A két játék szorosan kapcsolódik egymáshoz, de külön-külön is életre kelthetőek, ráadásul egyedül és többen is lehet velük játszani. A kreatív készségeket remekül fejlesztő és egyúttal szórakoztató applikációval a mesékre és fantáziavilágra leginkább érzékeny 4-9 éves korosztályt lehet a legjobban elszórakoztatni, de a digitális részében rejlő különleges lehetőségek (amilyen például a vizuális alkotóeszköz, az ügyességi- és memória játékok, vagy a meseszerkesztő) és a biztonságos használhatóság miatt a felnőttek is garantáltan lelkesedni fognak érte.