Jövõlátók, sarlatánok?

Legelső utam egy asztrológushoz vezetett a belvárosba. Előzetes telefonos egyeztetés alapján beszéltük meg az időpontot, és azt, hogy a saját, illetve a plátóian imádott férfi horoszkópjára vagyok kíváncsi. Elmentem hozzá, hosszasan fejtegette, milyen fényszögeink és bolygóink vannak, milyen erős a karmánk, és biztos benne, hogy ez a férfi lesz a férjem, gyerekeket is fogok szülni neki, boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Az idő ennek pontosan az ellenkezőjét igazolta.

Nem jött be. Így hát meglátogattam Vecsésen egy javasasszonyt, aki cigány kártyából jósolt. Rengeteg mindent lehetett kérdezni tőle, ő pedig készségesen pakolta elém egyik lapot a másik után. Állítása szerint hatalmas karrierem lesz, sikeres leszek a munkámban (évek óta munka-, illetve szakma nélküli vagyok), ami pedig szívem választottját illeti, őt rendelte nekem a sors, és rengeteget fog segíteni szakmai előmenetelemben. Kétkedve hallgattam, majd miután kifizettem neki egy igen tetemes összeget, bánatosan távoztam. Talán azt mondta, amit hallani akartam, de én pontosan azért kerestem fel spiritisztákat, hogy ne azt mondják, ami kedves lenne a szívemnek, hanem az igazat.





Harmadik utam egy indiai jóshoz vezetett, aki tenyérből, kártyából mondta meg a jövendőt, valamint a születési dátumból jósolt. Hitetlenül, elcsigázottan állítottam be hozzá, de olyan pozitív kisugárzása volt a harmincas évei vége felé járó férfinak, hogy valamiképp oldottabban, vidámabban tudtam viselkedni nála. Neki is elmondtam a bánatomat, megkértem, segítsen, mert nagyon szerelmes vagyok, és tudom, hogy reménytelen, de mondja meg, ha akár évek múlva is, de lesz ebből a kapcsolatból valami. Megnézte a tenyeremet, azt mondta, szép hosszú életem lesz, de olyan élet, amit saját magamnak teszek nehezebbé, mint amennyire önmagában véve nehéz lenne. Egyetlen házasságom lesz, egy nálam idősebb férfival, de rengeteg konfliktussal jár majd, és sokat fogok szenvedni.

Ezután hét Tarot lapot kellett húznom, amelyekből inkább a gyermekkori problémáim jöttek elő, és az, hogy elég későn érő típus vagyok, valószínűleg azért nem lehetek még együtt ezzel a férfival, mert nem készültem fel lelkileg egy ilyen horderejű, komoly kapcsolatra. Ezután le kellett diktálnom neki a saját, illetve a hőn áhított férfi születési dátumát, majd hosszas számolgatás után rám nézett és a következőt mondta: hát, ebben az életben ebből semmi sem lesz. Felejtsd el. Megdöbbenve ültem, és próbáltam elmagyarázni, hogy ez lehetetlen, én ezt az embert szeretem, közöm van hozzá,



ha később is, de kell, hogy legyen köztünk valami. Elnézően rám mosolygott, és azt tanácsolta, felejtsem el, mert egészen biztos, hogy ez a szerelem nem fog beteljesedni.

Azóta eltelt 3 év, már rég nem vagyok szerelmes az illetőbe, igaza lett a jósnak. Mégis úgy gondolom, vannak bizonyos dolgok, amiket jobb, ha nem tud előre az ember.