Igazából szerelem – decemberi szerelmi előrejelzés

Megnéztem a WikiSzótárban, hogy mi pontosan a csapda szó jelentése, és ezeket találtam:

1. Rabul ejtő eszköz. Fából, vasból vagy más anyagból készült eszköz vagy verem állatok megfogására.
2. Veszélyes hely, esetleg helyiség, ahová az adott személyt becsalják, hogy elfogják.
3. Átvitt értelemben: Ravasz cselfogás, amellyel az adott személyt lépre csalják.

A sejtésem így beigazolódott: csupa olyasmit értünk ez alatt, ami valami kívülről érkező szándékból vagy cselekvésből fakad. Olyan, mintha csapdába csak és kizárólag valaki más csalhatna vagy ejthetne minket. Ez a kártya viszont ennek épp az ellenkezőjéről mesél: azokról a csapdákról, amelyekbe mi zárjuk saját magunkat.

Ha megnézed a képet, láthatod is, hogy egy olyan vasrácsba illesztett, bezárt kapuról van szó, amelynek a kulcsa valóban elérhetetlennek tűnik, ám maga a rács nem sokkal a kapun túl véget ér. A kulcsra nincs is szükség: nem kellene mást tennünk, mint megkerülni a rácsot, és már szabadok is vagyunk. Ám ahhoz, hogy ezt megtehessük, le kellene vennünk a tekintetünket a kulcsról, el kellene engednünk a rácsot, és el kellene indulnunk jobbra vagy balra.

A saját magunk felállította csapdáknak ugyanígy nem vagyunk tudatában, ezért a szabadulás módját sem találjuk. Sem a csapdát, sem a kijáratot nem látjuk addig, amíg a figyelmünket kívül, valaki máson tartjuk, aki látszólag a rossz érzéseink okozója.

A legkönnyebben azzal csalod csapdába magadat, ha megharagszol valakire, aztán pedig hosszan őrizgeted ezt a sérelmet. Mindaddig, amíg magadban őt szapulod és őt hibáztatod, benned egyre csak halmozódik a méreg. Nem ő érzi rosszul magát (bár tudom, hogy ezt szeretnéd), hanem te. Azt hiszed, a megoldást az jelenti, ha ő megfelel az elvárásaidnak, és azt teszi, amit te akarsz. Mivel erre és csak erre figyelsz, nem látod meg az igazi kijáratot: azt, ami önmagadban rejlik.

Decemberben a karácsonyi és a szilveszteri ünnepségsorozat arra is remek alkalmat nyújt, hogy ugyanezt a haragot saját magad ellen fordítsd. Ilyenkor nagyon könnyű önmagad felé is olyan elvárásokat támasztani, amelyeknek gyakran képtelenség és szinte mindig fölösleges is megfelelni. A csapdát azzal állítod magadnak, ha engeded, hogy mindez olyan mértékű feszültséget okozzon benned, hogy végül egyáltalán nem tudod megtapasztalni annak az örömét, hogy együtt lehetsz a számodra legfontosabb emberekkel.

Akár valaki másra haragszol, akár saját magadra, a csapdából a megbocsátáson és az elengedésen keresztül tudsz megmenekülni. Ezt találod akkor, ha jobbra vagy balra nézel, és észreveszed, hogy a rácsot csak te látod magad előtt: valójában szabadon elsétálhatsz bármelyik irányba.

A megbocsátásban az segít, ha tudatosítod magadban, hogy mindenki a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtja az adott pillanatban. Egyszerűen nem képes másra. Te is mindig a tőled telhető legtöbbet és legjobbat nyújtod az adott pillanatban. Egyszerűen nem vagy képes másra. Utólag bizonyára azt gondolod, hogy “de igen, lehetett volna másképp”. Ha lehetett volna, másképp lett volna. Muszáj abbahagynod a ragaszkodást ahhoz, hogy valaminek így vagy úgy kellett volna vagy kellene történnie. Amíg úgy érzed, hogy

• a dolgok csak egyféleképpen történhetnek (és te vagy az, aki tudja, hogyan);
• az emberek csak egyféleképpen viselkedhetnek (és te vagy az, aki tudja, hogyan); és
• neked is egy bizonyos módon kell mindig működnöd (és te pontosan tudod, hogyan); addig a csalódás, a feszültség és a fájdalom csapdájában tartod magad.

Ez a második kártya most arra kér, hogy decemberben engedd el az elvárásokat, és hagyd, hogy mindenki önmaga lehessen. Mérd fel, hogy mi az, amit te örömmel és könnyedén tudsz adni magadból – aztán add ezt, és csak ezt. Amikor ezen a módon adsz, még az is teljesen mindegy lesz, hogy a másik tudja-e fogadni, vagy örül-e annak, amit adsz. Valódi örömet okoz az, hogy adhatsz, ezért nem vársz cserébe semmit: sem elismerést, sem hálát, sem viszontajándékot.

Lehet, hogy egy csomó elvárást, programot és régi mintát őrzöl az elmédben arról, hogy a karácsonyt vagy a szilvesztert hogyan kellene eltölteni. Engedd most el ezeket, és vizsgáld meg, mi az, ami neked a legnagyobb örömet okozza. Aztán kérdezd meg a kedvesedet, a családodat, ők hogyan érzik magukat a legjobban. Majd üljetek össze egy kreatív beszélgetésre, és találjátok ki, hogyan lehet mindezt megvalósítani úgy, hogy mindenki valóban szeretetteljes csodának élje meg …

Amikor a lapokat kihúztam, volt egy olyan titkos vágyam, hogy bárcsak olyanok jönnének, amelyek most nemcsak a párkapcsolatok terén nyújtanak útmutatást, hanem egy kicsit abban is segítenek, hogyan tudjuk a karácsonyt valóban a szeretet ünnepeként megélni, valamint az év végét és az új év kezdetét méltó módon emlékezetessé tenni. Ahogy eddig olvashattad, ez sikerült is, ráadásul ez az utolsó lap megkoronázta az egészet.

Ez a lap ugyanis arról szól, hogy ez az időszak valóban alkalmas lesz arra, hogy az igazi szeretetet megtapasztaljuk. Ehhez az lesz szükséges, hogy elengedd az összes arra vonatkozó feltételedet, hogy önmagadat vagy másokat mikor szeretsz, és mikor nem. A feltétel nélküli szeretet (aminek Jézus a hírhozója volt, és amiért ez az ünnep az ő nevéhez kapcsolódik) ugyanis mindig szeret: nem csak akkor, ha az elvárások szerint gondolkodunk, szólunk vagy cselekszünk.

Sokan berzenkednek ettől az időszaktól, mert azt mondják, ők nem fognak vezényszóra szeretetet érezni. Ez így is van: ha nem szeretsz valakit, akkor nem biztos, hogy erre a néhány napra képes vagy ezt megváltoztatni. Ráadásul az sem működik, ha az áldozat szerepét veszed magadra, és megpróbálsz jó képet vágni a dolgokhoz. Amikor ugyanis egy szerep csapdájában vagy, akkor te sem tudod befogadni a feléd áramló szeretetet.

Mi hát a teendő? Mindössze annyi, hogy decemberben minden reggel szánj néhány percet arra, hogy elcsendesedj és befelé figyelj. Hunyd be a szemed, lélegezz mélyeket, és kérdezd meg magadtól:

• Milyen lenne a mai napom, ha minden pillanatát áthatná a feltétlen szeretet?
• Mit csinálnék?
• Hogyan érezném magam?

Aztán csak engedd, hogy megjelenjenek azok a képek, gondolatok és érzések, amelyek ebbe az irányba visznek. Majd tedd meg, amit az intuíciód ezen a módon súg neked, és figyeld a kiteljesedő csodákat!

Szeretettel átitatott karácsonyt és szerelemben bővelkedő új esztendőt kívánok neked!

Sarkadi Kriszta