Áldozathozatal

A csont végül ott állt gondosan letisztítva. Leült, nézte egy darabig, aztán kétségbeesetten kutatott valami újabb tennivaló után. Az előbb mentek el a mentők. Megmondták, Madaras Vincével nekik már nincs dolguk.


Az öreg ház, ahová ezerkilencszáznyolcvanhat júniusában költöztek, tele volt titokkal. A nagy kertben, mint egy dzsungelben, iszalaggal összenőve a fák, a folyondár közül kibukkant egy régi virággrupp téglája, körben a bokrok nyíratlan gubancok. A kerítés egyik oldalában fölhúzott, roskatag sufnik, a ház alatt agyaggal betöltött, hatalmas boltíves pince. A lépcsőház elegánsan kiugró ablakait valamikor befalazták, párkánya korhadt, a faragott téglák foghíjasak. Végig a házon sűrű borostyán nyoma, nemrég szedhették le, a száraz kapaszkodógyökerek ott meredeztek a téglafalon. A szobákban megsüllyedt, szétkorhadt mozaikparketta volt, és hatalmas ablakok. Úgy áradt be rajtuk a fény és a zöld, hogy hónapokig azzal keltek, azzal feküdtek, elvarázsolt kastélyban élnek. Az emberek is titokzatosak voltak a házban. Az idős bácsi a földszinten, a sufnik közt három hallgatag tyúkjával. Néha kiengedte őket a gyepre, nézte csöndesen, hogy csipkedik a füvet. Az öreg hölgynek a ház északi frontján, nem voltak állatai, ő etette a környék macskáit. Hat-nyolc kosztosa volt, egy lusta fekete kandúr el se igen ment, ott napozott az ablakában.

A padlástérben lakó férfit az első hetekben nem is látták. Az eldugott lakás, amit valaha a tulajdonos legényfia használt, igazi búvóhelynek számított. Mostani gazdájáról nem tudtak meg sok jót. Mogorva, ivós ember, megveszekedett nehéz természettel. Ivott a felesége is, mondta valaki, ették egymás életét, míg néhány éve a nagydarab ember el nem temette. Azóta a férfi egyedül él. Nem jár hozzá senki.
Egy éjszaka hangos csetepatéra ébredtek. Egy hosszú léccel nyúlt ki az ablakon a padlástér lakója, azzal verte a falat, kiabálva követelte a csöndet a lenti lakás mulató szomszédaitól. Egyszer meg a sufnik felől hallották a férfi rekedt hangját, mit képzelnek, kik maguk! kiabált valakivel.

Lent az udvaron találkoztak először. Madaras Vince, nyújtott kezet a férfi. Addig nem is látták. Drapp dzsekiben volt, kockás ingben, zárt bőrszandálban. Újságok voltak a hóna alatt, Élet és Tudomány meg német nyelvű hetilapok. A köszönésen kívül nemigen váltottak szót. Néha ráérősen mondott jónapotot, mintha szívesen beszélgetne még, máskor csak odavakkantott egyet, s ment föl a lépcsőn.
Ez a lépcső, annak is az utolsó foka okozta a tragédiát. Nyolcvankilencet irtunk ekkor, talán október volt. Aznap este – soha nem látták addig autóban –, taxi hozta haza egy borozóból, ahol minden hónap első szerdáján régi ismerősökkel találkozott. Akkor este kapatos volt, ezért küldték haza taxival. Ahogy megérkeztek, fölment a lakásba pénzért, de nem jött vissza. A taxis egy ideig várt, aztán utánament. Ott találta összegörnyedve a földön, a lépcső alján.
A sofőrtől tudták meg, mi történt. Kifizették a viteldíjat, szaladtak föl Madaras Vincéhez.

Elestem, mondta alig hallhatóan. Emelni akarták, följajdult. Hagyjanak itt, mondta csukott szemmel, pihenek kicsit. Éjjel valahogyan mégis bevitték a lakásba. Lábra állni nem tudott. Lefektették. Nem engedett orvost hívni. Reggelre kialszom magam, suttogta. Reggel korán fölmentek hozzá. Ivott egy korty teát, fájdalmai voltak, a hideg rázta. Már nem tiltakozott, hogy mentőt hívjanak…

A temetés után lassan, félszavakból összerakva tudták meg, ki is volt Madaras Vince. Fiatalon, a Csallóközből, Dunaszerdahelyről jött Pestre, szakmát tanulni. Öntő lett. A váci úti gyáróriás legjobb öntőjének tartották. Csöndes, sokat olvasó ember volt, pontos, szigorú mércével élő. Ötvenhat őszén talán ezért is választották be a Nagybudapesti Munkástanácsba. Akkor sem beszélt sokat, a törvényes rendben bízott…
Amikor ötvenhét tavaszától Madaras Vince rendőri felügyelet alá került, még szótlanabb lett. Bezárkózott. Csak elmenni meg megjönni látták. Az igazságtalanság fájt neki, mondta a macskás hölgy a földszintről, attól szenvedett a legjobban. Mogorva lett, kötekedő. Nem bírta a hangosságot. Hogy gyerekük nem született, keserű lett a felesége is… Így éltek.

Az esés következtében szilánkokra tört az utolsó csigolyája. Madaras Vince halálának okát így határozta meg a boncolási jegyzőkönyv.