Csak annyit dolgozz, amennyi jólesik! – II. rész

Koppanás az üvegplafonon

– A második akadályt a „férfivilág” állítja a nők elé – magyarázza Kiss István. – Sokszoros nyomás alatt áll egy karrierjét építő nő, hiszen egészen más mércével mérik őt, mint a férfikollégáit, többet kell bizonyítania ahhoz, hogy úgy (vagy legalább úgy) elismerjék, mint az azonos végzettségű férfiakat. Ráadásul sok tehetséges nőnek szépen ível fölfelé a karrierje, de egy idő után beleütközik az úgynevezett üvegplafonba, amely fölé ritkán juthat nő. Hiszen a legfelső vezetők – a cégek többségében – még ma is férfiak. És arról még nem beszéltünk, hogy minden sikeres férfi mögött van egy nő… De ez fordítva nem igaz! Egyelőre elég kevés férfi teremt biztos hátteret a párjának, nemigen elfogadott az a felállás, miszerint nő rengeteget dolgozik, közben férfi törődik a gyerekekkel.

– Ennyi akadály törvényszerűen vált ki testi-lelki tüneteket?

– Ha a nők nem védekeznek tudatosan, akkor igen. Sorolom: a húszas éveik végén, a harmincas éveik elején meghatározhatatlan eredetű rossz hangulatok kaphatják el a túlhajtott nőket – gyakran érzik magukat „csak úgy” rosszul –, előfordulhatnak gyomortájéki, bélműködési panaszok, a klasszikus fejfájást időnként fullasztó, szorító érzés kísérheti. Negyven felé (sokaknál már a harmadik iksz környékén!) csatlakozik mindehhez a vérnyomás növekedése, és a nők egy részénél a hízás is. Ez akkor válhat ijesztővé, ha nyolc-tíz órai ülőmunka mellett nem teremt lehetőséget arra, hogy törődjön a testével. Szóval, ma jóval korábban kezdődik a túlterhelésből fakadó elhasználódási folyamat. Ám amíg a nők benne vannak a mókuskerékben, általában azt mondják, semmi probléma. Az is előfordul, hogy feszültségoldó szerek segítségével (cigaretta, alkohol, gyógyszerek, egyéb narkotikumok) évekig tartja magát valaki egyenesben, közben a környezete semmit sem vesz észre…

– De a szervezetét nem tudja becsapni.

– A szervezet tiltakozik. „Jön” az álmatlanság, az alvászavar, a fáradt ébredés, a vérnyomás-problémák állandósulnak, nem ritka a cukorbetegség, egyre többször kell orvoshoz menni, mert itt fáj, ott fáj. Mindennek ellenére sok túlhajtott nő még ilyenkor sem kapcsolja össze a tüneteket az életmódjával. Azt már mondják, hogy túl sokat dolgozom, de azt még nem, hogy másképp kellene élnem.

– Eszerint tanácsoljuk azt a nőknek, hogy hátra arc, vissza a fakanálhoz?

– A folyamatokat nem lehet visszafordítani. De nagyon gyakran kell beszélni, írni arról, hogy csak a tudatos életszervezés adhat védelmet!


Jóga és torna

Szabó Eszter, a General Electric regionális, kommunikációs igazgatója:
– Tudatosan kell élni ahhoz, hogy egy felső vezetésben dolgozó nő bírja a tempót. Nekem meggyőződésem, hogy ha betartjuk a legfontosabb szabályokat – ne dohányozz, ne igyál, sportolj, táplálkozz egészségesen, pihenj eleget a szabadidődben! –, akkor rengeteg örömet találhatunk a munkánkban. Én tizenhárom éve vagyok felső vezető e hatalmas cégnél, van két fiam, férjem. Hetente kétszer tornázom, jógázom is, a párom teniszezik. Jelzem, a cég főnöke minden áldott reggel fut, akkor is, ha külföldön van. És remekül bírja a hajtást! Én azt hiszem, hogy mind a férfiak, mind a nők uralhatják az életüket, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a sokat dolgozók idő előtt kidőljenek a sorból.

Tippek – agyonhajszoltaknak

1. Úgy kell szervezni a munkát, hogy kevesebb teher nehezedjen a menedzserre! Konkrétan: legyen olyan titkárnőjük, aki képes ésszel-szívvel megszervezni a programjaikat, és tanulják meg (ha kell, tudatos önneveléssel) átadni a teendőket! Elsősorban a női vezetőkre jellemző, hogy szívük szerint maguk intéznének mindent.

2. Mindenkinek jót tesz, ha tisztázza magában – még a tünetek megjelenése előtt, akár pszichológus segítségével –, meddig akar eljutni? Miért fontos számára a karrier? Az önismeret, a célok meghatározása tudatosabbá tesz! (Ezerféle motiváció eredménye lehet az úgynevezett munkaalkoholizmus, sok női vezető bizonyítási vágyát már gyerekkorban kiváltja egy kevéssé szerető apa. „Megmutatom apámnak, hogy sikerülni fog!” Néha az édesanya sikertelenségét ellensúlyozza a lány a kiugró karrierjével.)

3. A teljesítményközpontú ember pihenése is lehet fárasztó! Nem azért, mert kimerül a konditeremben, hanem azért, mert ott is teljesíteni, bizonyítani akar. A pihenés (akár aktív, akár passzív) csak akkor hoz „hasznot”, ha valóban kikapcsol, és nem válik feladattá.

4. Gyakran halljuk (olvassuk), hogy a mozgás, az egészséges táplálkozás, a feszültségoldók elhagyása javítja közérzetet, meghosszabbítja az életet. Azt azonban ritkábban halljuk, hogy minden embernek szüksége van naponta legalább fél órára, amikor csak önmagával foglalkozik. Mindegy, mit csinál: csöndben nézheti, hogyan nő a fű… De a fél óra kötelező!

A döntés terhe

„A menedzser-stressz egyik legfontosabb tényezője a döntés. A döntésnek következményei vannak, azaz a menedzser nemcsak önmagáért, hanem másokért is felel. És ez a döntéskényszer a nők számára különösképpen megterhelő, hiszen a nők több kérdést tesznek fel a döntés meghozatala előtt, több tényezőt vesznek figyelembe, többet „rágódnak”. A döntésnek nemcsak a gazdasági, hanem a személyes emberi sorsokra gyakorolt hatása is érdekli őket.”

(Részlet dr. Valló Ágnes – dr. Bárány János – dr. Nemes János: Menedzsernők, menedzserfeleségek című könyvéből.)

EPILÓGUS: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológusa kikísér a Múzeum körúti épületből, útközben jut eszembe a valamennyiünket érintő kérdés:

– Mondja, mennyit bír egy ember? Mennyit szabad dolgozni?
A válasz rövid: – Mindenki dolgozzon annyit, amennyi jólesik! Hiszen a munka nemcsak a pénzszerzés, a karrierépítés eszköze, hanem önkiteljesítés is. Nyolc óra? Tíz? Tizenkettő? Mindegy. De essen jól, szerezzen örömet!