Ó, Rómeó, hova tûntél Rómeó?

Szentgyörgyi Rómeó

– Az nem létezik! – kiált fel a hír hallatán a nők egyik kedvenc fitnesz oktatója, Szentgyörgyi Rómeó. A Júliák társadalmának felvetése először sokként éri, de egy pillanatnyi – alig észrevehető – elgyengülés után úgy dönt, felveszi a kesztyűt az Y-kromoszómákért folytatott utópisztikus küzdelemben. A hatszoros aerobic világbajnok az „az év legszexisebb pasija” címéhez méltón csábító hunyorba „vágja” szemeit, kissé felemeli az állát, és immár teljes nyugalommal közli:

– Kizárt dolog, hogy működjön egy férfiak nélküli világ, és nem csupán a biológiai tényezők miatt. Ugyanis az emberi kommunikáció ez esetben valószínűleg a nulla felé tendálna, e nélkül pedig nem sok esélye maradna az életnek. Bizonyítékként elég csak belehallgatni egy hétköznapi beszélgetésbe a férfiöltözőben, majd kivonni belőle a nőkről szóló fejezeteket, és fordítva. Ha viszont valami borzalom folytán kihalna a magunkfajta, akkor miről csámcsognának a hölgyek? – az utolsó szót megnyomja és a közelben ácsorgó leányzókra sandít. A válaszul érkező félig szégyenlős, félig kacér mosolyok pedig mintha azt mondanák: „úgy kellenek nekünk a Józsik, Bélák, Rómeók, mint egy falat kenyér”.

– Nem is beszélve az élet egyéb területeiről – folytatja –, ahol legtöbb esetben a férfiak működnek jobban, például a vezetésben. Most még itt vagyunk, hogy óvjuk és védjük a nőket, de mi lesz akkor? Aztán ha belegondolok abba, hogy már két lány is milyen veszekedést képes produkálni, nem is merem elképzelni, mit csinálna több millió, ha a férfiak békítő szerepe nem érvényesülne többé. Ha nem akarnának tetszeni senkinek – mert kinek akarnának, ha mi nem lennénk –, valószínűleg leomlana minden pszichológiai gát a dionüszoszi lakomák elől, amelyek masszív alapját nagy mennyiségű csoki és süti képezné. És mi lenne az edzéssel? Ha egyáltalán beleférne a sport fogalmába egy kis konditerem is a vásárlás mellett… Nap, mint nap beigazolódik, hogy kell a lányoknak egy hímnemű „hajcsár”, hogy rendesen csinálják a gyakorlatokat.
Azt hiszem, nekünk minden nő kuriózum, ezért tudjuk imádni őket. Egy nő soha nem lesz képes úgy csodálni egy másik nőt, ahogy azt egy férfi teszi a maga örök kívülállóságából adódóan. Én pedig úgy vettem észre, hogy a hölgyeknek ez a fajta rajongás lételemük. És ha rajtam múlik, nem fognak benne hiányt szenvedni.