Oroszlán, árral szemben – II. rész

– Szerinted mitől sikeres ez a műsor?

– Az emberek kiéheztek arra, hogy ne csak valóságshow-kat mutassanak nekik. A magyarok nyitottak az értékekre.

– Presser Gábor szerint “leéneklitek” a honi hivatásos mezőnyt.

– Nem az a lényeg, hogy a magyar mezőnyhöz hasonlítgassuk magunkat. Az emberek lépten-nyomon a Megasztárról beszélnek. Mert nem arról szól a műsor, hogy bejön egy stúdióba a legény, és elmeséli a nyilvánosság előtt, hogyan csalja meg a barátnőjét. Mindenki néz a tévét, olvassa az újságot. Kell ez is, de az is, hogy teljesítményt közvetítsen egy műsor!

– Csodálom, hogy milyen jól bírtátok ezt a négy hónapja tartó folyamatos menetelést, de tudod, hogy ezután sem lassulhat az iram? Sőt, ahhoz, hogy az élen maradjon valaki, legalább ilyen kitartóan és folyamatosan kell dolgoznia, ráadásul sokkal kisebb közönség előtt, szerényebb külsőségek közepette…

– Mindenki azt hiszi, hogy a döntő után nyugi lesz. Egy frászt. Nem csak nekünk nincs pihi, akik végigcsináltuk a döntőig, de a többieknek sem lesz lazsálgatás.

– Nem félsz attól, hogy deformál a siker?

– Szerencsére nem vagyok elszállós típus.

– Mások szerint sem?

– Akik ismernek, azok tudják, hogy nem változom. Igaz, nemrég felhívott egy srác, akivel már egy éve nem találkoztam, és a fejemre olvasta, hogy nagyképű lettem. Borzasztóan kiborított. Utálom az irigységet, féltékenységet.

– Milyen jövőt látsz magad előtt?

– Az biztos, hogy több lehetőségem lesz, mint korábban. Jó sok fellépés, saját lemez, felléphetünk Sting előtt Ibolyával.

– Mire vágysz?

– Tanulni akarok. Olyan zenészekkel szeretnék együtt játszani, akiknél már nemcsak az számít, hogy mennyire vagy tehetséges – mert ez természetes –, hanem az is, hogy tudsz-e arról, amit csinálsz. Hogy elég alázatos vagy-e a zene, a produkció iránt, tudod-e kezelni az egészet.

– Ehhez rengeteg türelem, kitartás, elszántság kell, plusz acélos idegrendszer, és bombabiztos önfegyelem.

– Nyilván. Nekem van egy óriási segítségem, menedzsernek is hívhatnám, de pontosabb, ha második apukámnak nevezem. Nagyon kicsi korom óta ismerem. Ő intézi az ügyeimet, mindent tud rólam. Sokan megkeresték már, de egyelőre csak tervek vannak.

– Milyen lemezt szeretnél?

– Nem adok ki egy lemezt csak azért, hogy nekem is legyen. Tudom, hogy az emberek igénylik a minőséget.

– Nem könnyű hosszú távon árral szembe úszni, hiszen azt azért lehet tudni, hogy a magyar popszakma válságban van. Legalábbis az igényes része.

– Talán külföld felé kéne próbálkoznom.

– Nyugaton élnek egy páran, akik elég jól énekelnek, angolul meg az anyukájuk tanította meg őket.

– Ha már ennyien vannak, talán én is odaférek. Valaki majd csak azt mondja: kellesz nekem. Annyira nem lehetek rossz. Egy picit bízom magamban.

– Félős embernek tartod magad, vagy bátornak?

– Is-is. Határozatlannak. Néha nem tudom, mi van. Elgondolkodom a nagy dolgokon, elhatározom, hogy leülök, és eltervezem a jövőt, aztán néhány cigi után még mindig nem jutottam semmire. Nem bolondulok bele a tervezgetésbe. Valami majd jön. Érzem, hogy jönni fog.

– A többiekkel tényleg jó barátok vagytok?

– Jóban vagyunk, de az igazi barátság Mujahid Zolival alakult ki.

– Csak barátság?

– Több mint barátság, de kevesebb, mint szerelem. Még soha nem lett senkiből fél év alatt a barátom, ehhez eddig évek kellettek. Zolival tiszteljük egymást, nem tudunk egymásnak hazudni, bármikor, akár éjjel kettőkor is számíthatok rá, ahogy ő is énrám. Ezt nem hiszik el az emberek, pedig olyanok vagyunk, mint két barátnő vagy testvér. Még azt is megbeszéljük, ki tetszik nekünk, vagy ki nem.

– Mi borított ki legjobban a verseny négy hónapja alatt?

– Vidéken megszoktam a pörgést, a pesti embereknek viszont – tisztelet a kivételnek – megalszik a tej a szájukban. Órákig filozofálnak, miközben már a legelején is ott volt a megoldás a fejükben. Az anyám olyan, mint egy Duracell-nyuszi, én is átvettem tőle a pörgést.

– Ki volt a kedvenc zsűritagod?

– Mindegyiktől tanultam, de a legkedvesebb Bakács Tibor.

– Miért?

– Nekem nagyon bejönnek az ilyen IQ-harcosok. Mindenre tud válaszolni, és nem használ sablonokat. Csalafinta a gondolkodása. Azt hiszed, csak poénkodik, aztán rájössz, hogy jól beszél, csak nagyon laza.

– Volt olyan bírálat, amelyik nagyon szíven talált?

– A második elődöntőn nagyon igazságtalannak éreztem, amikor a Soma szerint nem volt elég érzelem a Hamu és gyémántban.

– Ilyenkor mit gondolsz?

– Azt úgyse írhatod le. De nem akarom bántani a Somát, mert nagyon megszerettem.

– Ha zsűritag lettél volna, akkor is így nézett volna ki az élmezőny?

– Nem teljesen. Minden elfogultság nélkül…

– A Zoli döntős lett volna.

– Tényleg, de ezt már akkor is így éreztem, amikor még nem is ismertem. Az első háromban nálam is benne lett volna Ibolya és Gáspár Laci.

– Ha a teljes magyar popzenei mezőny szerepelt volna a versenyben, kinek adsz esélyt?

– Itt lenne Emilio, őt nagyon szeretem, az Emil.Rulez! formáció, és ha élne, Cserháti Zsuzsa.

– Nem zavar, hogy hozzá hasonlítanak?

– De. Én Tóth Veronika vagyok, akkor is, ha Cserháti-számot énekelek.

– Kitől szeretnél dalokat?

– Attól, aki Cserhátinak, vagy Charlie-nak írt, de főleg Presser Gábortól.

– A saját jövődet kizárólag szólóénekesként képzeled el, vagy a zenés színházi vonalról is marad?

– Semmiképp se mondtam le a színházról. Ez az egyik álmom.

– Miről álmodsz még?

– Amit már elmeséltem, továbbá, hogy Aretha Franklinnel énekelhessek.

– Szakmán kívüli álmok?

– Átlagos álmok. Család. Egyelőre barátom sincs, úgyhogy nem tudom, hogy fogom megvalósítani.

– Mi lesz jövő ilyenkor, amikor már az új Megasztár-döntősökről beszélnek az emberek?

– Ez benne van a pakliban. Mindenkivel megtörténik egyszer, kétszer, háromszor, hogy nem körülötte forog a világ. Szerintem aki okos, az mindig vissza tud térni. Csak nem szabad feladni. Mitől szorongjak tizenkilenc éves koromban?

– Sokáig szeretnél élni?

– Naná.

– Hogy állsz a fitneszprogrammal?

– A speciális étrend kicsit most szünetel, de folytatni fogom, ugyanúgy, ahogy a mozgást. Tatarek Rezső mester “kínoz”, aki Király Lindát is lefogyasztotta. Kardiofitnesz, kick-boksz, meg ilyenek. Fő, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

– Nagyon erősnek tűnsz, “vagány” lánynak, közben világosan érzem, hogy az átlagnál érzékenyebb ember vagy.

– Mind a kettő stimmel. A Halak jegyében születtem, Oroszlán aszcendenssel.

– Melyik az erősebb?

– Az oroszlánság jellemzőbb rám, de a Halak felől “úszik belém” az érzékenység.

– Oroszlán a vízben?

– Olyasféle.