Szerelem és bukás a rulettasztalnál – II. rész

A vendégnek bukás, a krupiénak fizetésemelés

– A kezdet egyébként is idegőrlő volt, főleg azért, mert a kaszinó tulajdonosa egyáltalán nem értett a játékhoz, és számára az volt a legjobb krupié, aki nyert a kaszinónak. Nem fogta fel, hogy csak a filmekben tudják manipulálni a rulettet, de mi erre nem voltunk képesek. Törvényszerű, hogy hosszú távon az ügyfél veszít, és a kaszinó nyer, de egyébként nem tudjuk befolyásolni a szerencsét. Mégis, az elején Fortuna a kezemre játszott. Egy ukrán házaspár rendszeresen járt hozzánk, és mindig a kedvenc két-három számukat tették meg ruletten. Nálam nagyon nagyot buktak (ha jól emlékszem, húszezer márkát). A főnök, amikor ezt megtudta, lejött hozzám, gratulált, és rögtön fizetésemelést adott. Egyszerűen nem értette meg, hogy nem direkt csináltam.

„Velem reggelizik?”

A férfiak mindig csodálkoztak, ugyanakkor lázba is jöttek, amikor megtudták, hogy mivel foglalkozom. Eleinte általában izgalmas volt számukra, hogy krupié vagyok, aztán egyre jobban zavarta őket, hogy velem nem lehet túl gyakran esti programot szervezni, hogy az éjszakáim nagy részét a kaszinóban töltöm, és hajnalban cigarettaszagúan, fáradtan, sápadtan érek haza. Úgyhogy évekig csak alkalmi kapcsolataim voltak, időnként a kaszinóból, ami persze tilos, de ha ügyes az ember, nem derül rá fény. Azért tiltják az ilyen kapcsolatokat, mert elméletileg összejátszhatna a szerelmével a krupié – a gyakorlatban ezt nemigen tudom elképzelni, mivel figyel a kamera, a séf, a pittboss és a többi vendég is.

Egyetlen nagy szerelmem volt, akivel a kaszinóban ismerkedtem meg. Helyes, magas, sármos, olasz fickó volt, és – a vendégek többségével ellentétben – szívesen beszélgetett (angolul) a krupiékkal, közben teleszórta az asztalt százdolláros zsetonokkal. Sokáig csak az időjárás volt köztünk a téma, talán mert tetszett, és zavarba jöttem a jelenlététől. Aztán egy hajnalban, amikor már elvesztett vagy nyolcezer dollárt, megkérdezte:

– Velem reggelizik?

Olyan volt ez, mint a filmeken. Reggeli az egyik menő hotelben, majd déli ébredés a rózsadombi villában, amelyet bérelt. Délutánonként dolgozott, este pedig lejött a kaszinóba. Amikor belépett, rám kacsintott, én pedig egy félmosollyal nyugtáztam a jelenlétét. Mindig figyeltem, hol játszik. Csak néha jött ahhoz az asztalhoz, ahol én voltam, tudtuk, hogy az állásom bánja, ha rájönnek a kaszinóban, mi van köztünk. Kicsit bántott, hogy akkor is lejárt játszani, amikor szabadnapos voltam, és egymásnak szentelhettük volna az időt, de elhessegettem a rossz érzést, arra gondoltam, biztosan szüksége van a lazításra a munka után.

Érkezés Mercedesszel, távozás gyalog

– Hónapokig gyönyörű volt minden, már a jövőnket tervezgettük. Kissé ugyan aggasztott, hogy szinte minden éjjel játszott, és törvényszerűen vesztett, ráadásul nagyon sokat. Ám akkor még semmit sem tudtam a játékszenvedélyről, csak azt láttam, hogy vannak emberek, akik nem tudják abbahagyni a játékot, még ha sorozatban vesztenek is.
A szembesülés igen kemény volt. Ez nyolc éve történt. Rengeteg arab járt a kaszinókba, akik nem nagyon játszottak, inkább azért voltak ott, hogy kamatra adjanak kölcsönt a rászoruló játékosoknak, vagy fillérekért megvegyék a vesztők ékszereit, márkás óráit. Az volt a lelepleződés pillanata, amikor megláttam, hogy a szerelmem ott, a kaszinóban, egy vesztő rulettszériában, elenyésző összegről szóló adásvételi szerződést kötött az orrom előtt az egyik arabbal – a kétéves, full extrás, bőrüléses Mercedesére. Kellett neki a pénz, hogy tovább játszhasson. Akkor kiborultam. Nem szólhattam rá, de extra pihenőt kértem, és a mosdóban sírtam. Nem értettem, mi ez.
Aznap hajnalban, munka után minden kiderült. A srác természetesen már autó nélkül ment haza, és otthon zokogva elmondta: megszállottja lett a játéknak, és már az összes spórolt pénzét eljátszotta.

„Beleesni könnyebb, mint kigyógyulni”

– Bevallotta, hogy a villa bérleti díját sem fizeti hónapok óta, ezért haza kell költöznie Itáliába. Elvesztette az autóját, mindenét, mert az összes keresetét a kaszinóba hordta… Nagyon kibuktam, de tudtam, nem is maradhatnánk együtt. Kinyílt a szemem, hirtelen tisztán láttam, hogy ebbe tönkre fog menni, erre mindenképpen rámenne a kapcsolatunk. Mert ez betegség, amelybe beleesni sokkal könnyebb, mint kigyógyulni belőle.

Azóta egyszer láttam őt, pár évvel később, szintén egy budapesti kaszinóban. Akkor én külföldön, egy hajón dolgoztam krupiéként, ezért a szabadságom alatt játszhattam itthon (egyébként hazai krupiénak tilos a játék Magyarországon). Amikor megláttam őt, megborzongtam. Még mindig jóképű volt, de már őszült, és nem százdolláros téteket tett a tablóra, hanem ötdollárosokat. Ebből tudtam, hogy nem gyógyult meg, és hamarosan még mélyebbre fog süllyedni. Kiosontam a teremből, nem akartam találkozni vele.

A kaszinó veszélyes világ. Ma már meg sem lepődöm, hogy egyesek két év alatt eljátsszák a háromszintes luxusvillájuk árát. Akkor sem rebben már a szemem, amikor azt látom, hogy valaki autóval érkezik, de csak veszít és veszít, és végül metróval megy haza, mert közben eladta valami élelmes fickónak a kocsiját. Aztán másnap újra eljön, mert nem képes a játék nélkül élni.

Jövő heti számunkban a krupié tovább mesél olvasóinknak.