Vizit a plasztikai sebészeten – II. rész

„Doktor bácsi, tessék megoperálni!”

– Az emberek többsége természetesen egész életében elkerüli a plasztikai sebész rendelőjét, bár ma ez is kissé átalakulóban van. A fiatal lányok a magazinokból tökéletesen tudják, milyen beavatkozások javíthatnának a külsejükön. Félre ne értsen, nem a felháborodás beszél belőlem, hiszen ebből élek, sokakat mégis elküldök – vagy azért, mert túl fiatalok, vagy, mert teljesen irreális az elképzelésük.

Általában meglehetősen pontosan felmérem a hozzám belépő életkorát, ám ennek ellenére – néhány éve – minden pácienstől elkérem a személyi igazolványát, hogy biztos legyek az életkorában. Egyszer ugyanis nagyon ráfáztam. Eljött hozzám egy húsz év körüli (huszonegynek mondta magát) lány a barátjával. A lánynak eléggé nagyok voltak a keblei, a súlytól meg is ereszkedtek kissé, ezért szerette volna kisebbíttetni és felvarratni. Nagyon jól sikerült a műtét, boldog volt a páciens és az operációt fizető barátja is. Nem sokkal később jött a hidegzuhany: beállított hozzám a lány anyja, és közölte, hogy feljelent, mert a beleegyezése nélkül operáltam meg a tizenöt(!) éves gyerekét. Egy pillanat alatt kivert a hideg verejték. A nő elhozta a lány igazolványát is, amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy tényleg nem töltötte még be a tizenhatot… Azontúl, hogy nem szerencsés tizennyolc éves kor alatt, a nemi érés befejeződése előtt mellplasztikát végezni, még egy per elé is nézhettem, amelyet biztosan elvesztettem volna.

A féltékeny anyuka kívánsága

–A mama jó hosszan ecsetelte, mi vár rám, hogy hamarosan becsukhatom a rendelőmet… Ám a szavai mögül kisejlett, hogy irigyli a lánya új formáit. Neki kis keblei voltak, és a végén egyezséget ajánlott: ha elvégzem nála a mellnagyobbítást ingyen, akkor nem jelent fel.

Kórházi praxisomból tudtam, hogy az, aki ilyesmivel zsarol, a végén úgyis feljelent, ezért próbáltam húzni az időt. Előbb eltüntettem a mama szarkalábait, botoxszal kisimítottam a ráncait, és csak akkor végeztem el a mellplasztikát, amikor a lány már közel volt a nagykorúsághoz. Ez számított életem legrémesebb esetének, majd’ két évig tartó bizonytalansággal fizettem érte.

Egyébként érthetetlen számomra, honnan jutnak a tinédzserek annyi pénzhez, amennyiből ki tudnának fizetni egy műtétet. Nem egyszer jöttek hozzám tizenéves lányok, kérve, hogy nagyobbítsam meg a mellüket. Amikor a koruk miatt nem vállaltam, volt, aki kivett a táskájából egy köteg tízezrest, és azt lobogtatta, mondván: ki tudná fizetni a műtétet.

Szépségből átlagnő

– Egyszer gyönyörű, szinte hibátlan nő keresett meg azzal, hogy szeretné a szemformáját mandulavágásúra, az orrát kis piszére alakíttatni. Nem vállaltam, de sokáig visszajárt, hátha meggondolom magam. A végén eltűnt, és csak jó idő múltán keresett meg újra. Addigra átszabatta a szemét és az orrát, és a szépségből jellegtelen nő lett, akinek aránytalanná váltak az arcvonásai. Akkor mesélte el, hogy a férje beleszeretett egy távol-keleti lányba, és ezért szeretett volna távol-keleti vonásokat, hátha így visszahódíthatja a férjét. Az eredmény láttán ő keseredett el legjobban, és azért tért vissza hozzám, hogy állítsuk helyre az eredeti állapotot. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Hegekben operálni mindig sokkal nehezebb, és az eredmény sokkal kiszámíthatatlanabb, ezért a korrekciós műtétek a hálátlan beavatkozások közé tartoznak. Valamelyest sikerült helyrehozni, de az a nő már sosem lesz olyan szép, mint eredetileg volt…

Az orrműtéteket követő korrekciók a leggyakoribbak, mert bizonyos orrtípusokat nehezebben lehet operálni, és nem biztos, hogy rögtön az első beavatkozáskor a tervezett eredményt kapjuk. Az is előfordul, hogy fül-orr-gégész végzi a műtétet, és a szakmai szabályok szerint ugyan jól sikerül, ám esztétikailag mégsem hozza a várt eredményt. Ha nem sikerül jól egy orrplasztika, akkor az egész arckarakter rossz irányban változhat.

Ha csak a pszichológus segíthet…

– Be kell látni, hogy egyes embereknek inkább pszichológusra lenne szükségük, mintsem plasztikai sebészre. Aki azzal akarja visszaszerezni a partnerét, hogy átalakíttat valamit magán, azt nem szabad elvállalni. Erre én is csak azt követően jöttem rá, hogy párszor megégettem magam. Az ilyenek ugyanis csakis akkor lennének elégedettek, ha valóban visszakapnák a műtét után az egykori partnerüket – ám mivel nem kapják, dühüket az őket operáló sebészen töltik ki. Az ilyen páciens reklamálni fog, sírógörcsöt és dührohamot kap, és ő lesz az, aki még éjjel is képes felhívni az orvost a mobilján, feljelentéssel fenyegeti, netán zsarolni próbálja, azután elsírja neki a bánatát…

(A jövő héten folytatjuk.)