Add a pénzed, én futok… – II. rész

Rosszul jársz, ha sikeres vagy

A negyvenhat éves, ápolt asszony oly magabiztosnak tűnik a találkozásunkkor, hogy csak ámulok: ő is becsapható? – Sikeres üzletasszonynak tartanak – legyint kesernyés mosollyal –, most nyitottam meg a harmadik természetgyógyász boltomat, mégis átvert a neten megismert szívszerelmem. Pontosabban: zseniális érzékkel használta ki, hogy régóta magányos vagyok, és társra vágyom. Azt is könnyedén érte el, hogy magam ajánljak fel neki háromszázezer forintot. Soha nem fogom visszakapni, csak magamat hibáztathatom!

A történet kezdete kísértetiesen hasonlít a fiatalokéra. A „beetetés” ugyanúgy történt. Mariann is megdöbbent, hogy a férfi előélete mennyire hasonlít az övére, és teljesen azonosan gondolkodnak a világ dolgairól! Az csak hónapokkal később (sok közös vacsora és szép éjszaka) után derült ki, hogy a közgazdász végzettségű férfinak tönkrement az utolsó cége is, ráadásul a házát a fia nevére íratta, és a „primitív menye csúnyán viselkedik vele”. Olyan természetesen – vita nélkül – költözött Károly Mariannhoz, ahogy a tavaszt követi a nyár… Hónapokon át eltartotta a szerelmét, és bizony ő győzködte a férfit, hogy fogadja el a pénzt, mert abból kisegítheti a bajba jutott, bohém fiát… – Tudod, mit rontott el az én intelligens kedvesem? – néz rám Mariann józanul. – Vérszemet kapott. Egy idő után már a vállalkozásomba is be akarta fészkelni magát. Azt mondta, sikeres vagyok, de nem kiváló! Tehát, ezentúl menedzselni fog, és együtt piacvezetők leszünk. Én törődjek a szakmai kérdésekkel, ő kézbe veszi a pénzügyeket. No ekkor, egy novemberi éjszakán szólalt meg bennem a vészcsengő. Egész éjjel a konyhámban virrasztottam, hajnalban felhívtam a Pécsett tanuló lányomat, és ketten kidolgoztuk a „válaszlépeseket”. Másnap felkerestem egy magánnyomozó céget – nem szégyellem! –, és rövidesen mindent megtudtam. Az én Károlyom tényleg közgazdász, ám legalább öt éve nincs jövedelme, de annál több az élettársa! Egyszóval: a nőkből él! Az csak hab a tortán, hogy nős fia és gonosz menye sincs, csak egy Bécsben élő lánya, aki fütyül rá…

Lovas Zsuzsa: A tisztességes emberek hátrányban vannak a tisztességtelenekkel szemben. Azt gondoljuk, hogy amit mi nem teszünk meg, azt más sem… Dehogynem! És aki sokáig él egyedül, annak tudnia kell, hogy a magány sebezhetőbbé, sérülékenyebbé tesz! Könnyebben elhisszük, hogy a „jelentkező” pont olyan, amilyenről álmodoztunk. És én – a sok éves „párterápiás” tapasztalatommal – csak azt tanácsolhatom, hogy akkor legyenek nagyon óvatosak (gyanakvóak,) ha minden stimmel! Ha a másik fél mindenről ugyanúgy vélekedik, ha nincs vita… Mert nem lehet megspórolni az összecsiszolódást, nincs a földön két egyforma ember!

Rosszul jársz, ha jó vagy és naiv

A harminchét éves kozmetikusnő nem akar találkozni. Azt mondja, őszintén elmesél mindent telefonon, de előttem is szégyelli a naivságát. Azt, hogy a válása után egy öltönyös, nagydumás, mackós macsóba lett szerelmes. A kezdetben biztos egzisztenciának mutatkozó férfi – szállítmányozó kft-je volt – nemcsak őt, de az összes barátját, rokonát is meghódította. A sógornak horgászbotot szerzett, a nagybácsinak kardiológust, a fogorvos-barátnak rendelőnek való olcsó lakást. Aztán jött a „behajtás”. Kis- és egyre nagyobb kölcsönök, amelyeket elfelejtett megadni… A barátok-rokonok egymás előtt is szégyellték, hogy áldozattá váltak. Enikő kerülte őket, épp elég volt számára az otthoni őrület. A Kedves tőle is kért kölcsönt – „nem fizettek időben az üzleti partnerek” –, később kipakolta a táskáját, „leürítette” a bankszámláját, és ha veszekedés kerekedett, eltűnt. Néhány napra, hétre, hónapra… Enikő – magára maradva – megbánta a kitöréseit. „Szegény, mennyi gondja van, talán tényleg ilyen zavaros az üzleti élet! És én, liba csak hisztizek…” Aztán befutott Ő, jött a fergeteges szeretkezés, kibékülés. Nem érdemes részletezni kifosztás történetét, legyen elég annyi, hogy egy éjszaka – amikor a Kedves megint a „hiányával büntette” –, verőlegények törtek be a lakásába: ha nem fizeti ki a férfi háromszázezer forintos tartozását, megbánja… A történet vége? Az asszony kölcsönt vett fel, fizetett. Ma is nyögi a részleteket, panelba költözött, a kocsiját eladta. (Bár van már egy becsületes, matematika tanár párja, aki épp azért szereti, mert jó és naiv…). A Kedves? Ó, ő örökre eltűnt, valószínűleg új áldozatokra vadászik.

Voltak, vannak, lesznek…

Szvetelszky Zsuzsa, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem kommunikáció tanára-kutatója: Annak ellenére, hogy szélhámosok mindig voltak (vannak, lesznek), e téma nagyon aktuális. Hiszen a technika megint felkínált egy lehetőséget: gyorsan találhatsz párt anélkül, hogy kiadd magad! Senkit sem akarok lebeszélni a netes társkeresésről, de azt jó tudni, hogy a virtuális kapcsolatok általában csak akkor hoznak boldogságot, ha tisztában vagyunk a veszélyekkel is! Mivel a szálhámosoknak e terep valódi Kánaán – el lehet rejtőzni, és mire kiderül az igazság, a másik fél már vak-szerelmes –, ne add ki rögtön a lakcímedet, a szüleid, barátaid nevét, foglakozását, ne mesélj az anyagi helyzetedről! Az angol és német szakirodalom szerint egyesek azért keresnek társat az interneten, mert meg akarják a gyorsítani a folyamatot (velük semmi baj, bár ők lennének többségben!), mások szeretnének „rejtőzni” (tőlük félni kell!), a harmadik csoportba azok tartoznak, akik hiánypótlásra használják a netet. Van egy racionális kapcsolatuk – rideg férjük, frigid feleségük –, de ők romantikára vágynak. (Jelzem, esetükben sem árt az óvatosság!) Egy bölcs mondás szerint a messziről jött ember azt mond, amit akar. És a neten bejelentkező…?