Szépészet – szépséghibákkal – II. rész

Szélmalomharc a médiával

– Lassan kezdem úgy érezni, hogy szélmalomharcot vívunk a médiával és az önmagukat hirdető magánorvosokkal – mondja Dux László professzor, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke. – Általánosságban elmondható, hogy etikátlanok a „kiválasztunk egy szerencsést” sémára épülő akciók. Ezek ugyanis azt sugallják, hogy az orvosi ellátás nem a rászorulóknak, hanem a kiválasztottaknak jár. Ráadásul azt sem tudjuk meg, mi lesz a többi jelentkezővel. Vajon megkapják a szükséges felvilágosítást? Valaki elmondja nekik, hogy esetleg milyen, az Országos Egészségügyi Pénztár által finanszírozott lehetőségeik vannak? Vagy csak sorsukra hagyják őket? Az egyre szaporodó plasztikai sebészeti beavatkozásokkal kapcsolatos műsorok, cikkek, nyereményjátékok összemossák, hogy melyik az a beavatkozás, amelyet a társadalombiztosítás finanszíroz, és melyik az, amelyikért valóban anyagi áldozatot kellene hoznia a páciensnek. Helytelen úgy beállítani a műtéteket, mintha a tévécsatorna vagy az újság jótékonyságának, esetleg a szerencsés sorsolásnak köszönhetné új külsejét a páciens. Ezáltal azt a látszatot kelti a média, hogy vagy nagyon gazdagnak, vagy nagyon szerencsésnek kell lennie annak, aki plasztikai sebészhez megy. Pedig ez nem így van, sok helyreállító műtétet finanszíroz a társadalombiztosító.

– Etikai szempontból az egyre szaporodó plasztikai sebészeti műsorok, cikkek azért is kifogásolhatók, mert reklámnak minősülnek. Az orvosetikai szabályzat szerint az orvos hirdetése csak az elérhetőségének, adatainak tényszerű ismertetéséből állhat! – figyelmeztet a professzor. – Etikátlan, ha egy orvos kórtörténetek, műtétek, gyógyító eljárások, gyógyulások bemutatásával hirdeti magát! Tehát a plasztikai sebészek körében elterjedt, „ilyen volt, ilyen lett” típusú hirdetések sem etikusak. Ezeket a fotókat kizárólag a rendelőbe betérő, információt kérő páciens tájékoztatására lenne szabad felhasználni! Az is aggályos, ha valaki megjelenik egy bulvárlapban, mint XY magyar sztár plasztikai sebésze. Etikailag a köszönetnyilvánítások közlése is elfogadhatatlan. Azonban nemcsak a plasztikai sebészek hirdetik magukat etikátlanul, hanem bármilyen magánorvosnál előfordulhat hasonló probléma. Sokszor nem tudunk mit tenni az etikátlanul eljáró magáncégek ellen, mivel a legtöbb esetben még ott sem az orvost jegyezték be felelős vezetőnek, ahol valóban ő a tulajdonos. Mi nem figyelmeztethetünk egy gazdasági szakembert. Ott még rosszabb a helyzet, ahol az orvosok valóban csak a cég alkalmazottai, mert ők is kiszolgáltatottak. Az nyújtana megoldást, ha kamarai tagsághoz kötnék az egészségügyben működő cégek vezetését, vagy ha ezek a cégek külön etikai kódexet hoznának létre.

Dux professzor nyilatkozatát megmutattuk a TV2-nek, amely A Nagy Alakítás című műsort sugározza. Barna György kreatív igazgató a Nők Lapja kérdéséről úgy vélekedett, hogy az általa igen tisztelt Dux tanár úr felvetései és a csatornán látható műsor között semmiféle összefüggés nem található. „A műsor készítői kiváló televíziós újságírók, akiktől távol áll, hogy bármit is sugalljanak. Csupán hiteles és szívhez szóló történeteket mutatnak be, és dr. Blasszauer Béla orvos-etikus minden egyes epizódot ellenőriz még adásba kerülés előtt” – mondta az igazgató.

Véleményüket, történeteiket, a témával kapcsolatos hozzászólásaikat az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címre várjuk.

Mi az, amiért fizetni kell?

– Az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) azokat a jogszabályokat veszi figyelembe, amelyekben pontosan meghatározták, hogy milyen plasztikai beavatkozás számít helyreállító, illetve esztétikai jellegűnek – tájékoztat dr. Somodi Zoltán, az OEP vezető főtanácsosa. – Például, ha valakinek igazoltan rosszindulatú daganat miatt kellett részben vagy teljesen eltávolítani az emlőjét, akkor az OEP száz százalékosan téríti mind a behelyezett implantátum, mind pedig a beavatkozás árát. Azonban, ha valakinek például alkatilag nem szimmetrikusak a keblei, és amennyiben harminc százaléknál nagyobb az eltérés – ez mérhető! –, akkor ötven százalékban fizeti az implantátumot, és száz százalékban a plasztikai műtétet a biztosító.

– Vajon tisztában vannak a páciensek azzal, hogy esetenként járna nekik az ingyenes plasztikai műtét?

– Az OEP többször is javasolta, hogy kerüljön az Egészségügyről szóló törvény normaszövegébe, a tájékoztatási kötelezettségről szóló részbe, hogy amikor a beteg orvoshoz fordul, akkor az orvosnak kötelessége legyen tájékoztatni őt. Arról is, ha – ugyan az ő rendelőjében esetleg a műtét több százezer forint – a páciensnek térítésmentesen járna a beavatkozás egy másik – az OEP-pel szerződött – intézetben. Ilyenek például a megyei, fővárosi nagy kórházak. Sajnos, ezt ilyen részletesen nem foglalták a törvénybe, ám a szövegből így is egyértelműen kiderül, hogy a beteg jogosult a teljes körű tájékoztatásra, amelyet írásban is meg kell kapnia az orvostól.

Az egészségbiztosítási törvény ide vonatkozó egyik végrehajtási rendelete alapján a biztosítónak több beavatkozást esztétikai jellegűnek kell minősítenie. A betegnek fizetni kell a külsőfül alaki korrekciójáért, az orrkorrekcióért, az izomrekonstrukcióért (például, ha valaki implantátummal szeretné növelni az izmait). Ugyanígy az emlőplasztikáért: a mellkisebbítésért és -nagyobbításért. (Nagyon nagy mell esetén, ha ez a megyei ortopéd szakfőorvos által igazolt működési zavart okoz például a gerinc számára, akkor az emlőkisebbítő műtétért nem kell fizetni.) A mellbimbó korrekciója, az emlő bőrének plasztikája, a hegkimetszés, az arc ráncplasztikája, a hajátültetés, a szőrtelenítés, a bőr ledörzsölése, hámlasztása ugyancsak pénzbe kerül.

A mesterséges szépség mítosza

– Kétségtelen – miként egy barátom megfogalmazta –, a „mesterséges szépség mítosza” erősen jelen van korunkban, bár nem hiszem, hogy uralná a társadalmat – mondja dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – A mítosz gerjesztésében nagy szerepe van a médiának, hiszen a magazinok, a tévéműsorok azt sugallják, csak akkor érvényesülhetünk, vagy csak akkor találjuk meg a párunkat, ha tökéletesen szép a testünk. Van olyan helyzet, amikor számomra is elfogadható, ha valaki plasztikai sebész kése alá fekszik. Például, ha egészségügyi okok teszik ezt szükségessé, vagy ha egészen biztos abban, hogy a beavatkozás megnyugvást hoz számára. Ha ez egy érett, belső igény, akkor rendben, tegye, ha ettől valóban jobban fogja érezni magát a bőrében. Azonban volt már olyan páciensem, aki megműttette a mellét, a combját, de ettől nem lett jobb az élete, mivel ő maga, belül nem változott egy szemernyit sem. Sokan bizonytalanok magukban, és egyben elégedetlenek a külsejükkel, így rájuk könnyen hatnak az ilyen „gyorsan, nagy fordulatot” ígérő felhívások. Tudom, elcsépelt dolog arra biztatni az embereket, hogy fogadják el önmagukat, de az esetek többségében ez eredményezi a megoldást. Ha nem a felszínen van a probléma, akkor az esztétikai beavatkozás csak elmaszkírozza a valódi gondokat.