Hiúság – férfi a neved

A fiú lassan ébredezett, ám amikor meglátta a lányt, hatalmasra kerekedett a szeme.

– Hú, mivé tett téged a napfény meg a tenger! – nyögte elragadtatva, miközben kikászálódott az ágyból.

– Siess, jön a búcsúvacsora, én már rácsörrentem a többiekre, anyuék is készülődnek! – sürgette a lány.

– Ujjé – kiáltotta a fiú –, reszkessetek halak, rákok, mindent fölfalok!

A lány szeretettel mérte végig, majd megállapodott a tekintete a jóképű fiú enyhén domborodó pocakkezdeményén.

– Talán nem kellene olyan rengeteget enned, mint az előző estéken… Nehéz lesz otthon leadni – mondta tétován.

– Kövérnek látsz? – hördült fel a srác.
Nem tört ki vita – a fiatal szerelmesek szóváltása gyorsan csap át nevetésbe –, de amikor a népes társaság befutott, a fiú még mindig behúzott hassal ácsorgott a tükör előtt, és kétségbeesve mondogatta, hogy egy hét alatt nem lehet így megdagadni…

– Még nem készültetek el? – csodálkozott rájuk a lány apja. – Két hét múlva otthon fogtok gubbasztani a főiskola padjában… És mi van veled, evőcimborám? Gatyában ácsorogsz?
A srác berohant a szobájába, kidobálta a szekrényből a szereléseit, majd boldogan kiáltott fel:

– Hoppá, az izompólómat veszem fel!
Két perc múlva magabiztosan feszített a barátnője mellett, majd elégedett vigyorral fogadta a lány, nyelvi finomságokra érzékeny anyjának röhögős-komoly kérdését.

– Izompóló? Nahát! Ez a ti nyelveteken olyan szűk felsőrészt jelent, amelyikből kiduzzadnak az izmaid?
Az este remek hangulatban telt, a társaság nőnemű tagjai szerényen ettek, a fiúk – a közöttük feszülő generációs különbség ellenére – teljes egyetértésben zabáltak… Amikor egy tengerparti búcsúsétával vezették le az evés fáradalmait, a lány meglepődve vette észre, hogy kedvese – szokásától eltérően – apatikus nyugalommal veszi tudomásul, hogy az olasz srácok pofátlanul bámulják őt.

– Annyira tele a hasad, hogy már nem is féltékenykedsz? – kérdezte ámulva.

– A nőzabáló olaszok látják, hogy izmos sráccal vagy! – nevetett a fiú. – Még a mamád is észrevette, hogy kidagadnak az izmaim a pólóból!

A lányt elborította a parttalan röhögés.
– Anyámnak az a mániája, hogy gyűjtögeti a számára ismeretlen szavakat! Őt az izompóló-kifejezés érdekelte, de ennek semmi köze az izmaidhoz!
– Jól van, kedvesem – felelte a fiú, miközben szeretetteljes fölénnyel ölelte át a vállát –, te most olyan gyönyörű vagy, hogy elnézem neked ezt a szőkenős szöveget.

•

A férfi fenntartás nélkül szerette a szépséges barna lányát meg a feleségét, de az az ötletük, miszerint négyesben – a lány a barátjával, ő a feleségével – vegyenek részt egy híres-patinás nyári bálon, vad ellenkezést váltott ki belőle.

– Megőrültetek? Harmincfokos hőségben izzadjak miattatok? Nem vagytok normálisak!
Azt már csak a feleségének tette hozzá halkan, egy vörösboros nyári estén, hogy a fiatalkori szmokingja, amelyet huszonéves külügyesként „munkaruhaként” viselt, már nem megy rá.

– Értsd meg, nem tudom ráhúzni a pocakomra! Egy ilyen bálra nem mehetek öltönyben!

A felesége nem értette. Olyannyira nem, hogy addig hívogatta az ismerőseiket, míg egy baráti házaspár férfitagja felkiáltott:

– A férjed olyasféle pocakot hord, mint én! Nosza, gyere el a szmokingomért, és add rá!

A bál csodás, vidám, könnyes-boldog volt. Mitől? Ó, csak attól, hogy a kölykök összeesküdtek egy romantikus akcióra: a lányuk barátja a vacsora után felállt, és – őszinte, szeretnivaló zavarban – megkérte a gyerekük kezét. A szülők kővé dermedtek a meglepetéstől, de mivel nagyon kedvelték, becsülték a srácot, ráadásul végtelenül boldognak látták az okos, karcos lányukat, azonnal pezsgőt rendeltek. Koccintás, nevetés, tánc…

Hajnali négykor a feleség könnyezve hámozta le magáról az estélyit.

– Istenem, férjhez megy az imádott gyerekem! –, majd végiggondolva a történteket, kitört belőle a nevetés. – Az asztaltársaink azért bámultak-ajnároztak minket, mert azt hitték, hogy a lánykérés a báli ceremónia része! Műsor!
A férje kilépett a fürdőszobából – talpig törölközőben –, megsemmisítő pillantást vetett vihogó asszonyára, majd komolyan közölte:

– Elismerem, hogy kölcsön-szmoking volt rajtam, elismerem, hogy te szerezted, persze, láthattad: remekül állt! –, de hidd el, azért figyeltek minket annyian, mert én kiríttam a báli környezetből! Komolyságot sugároztam a vircsaftban… Teljességgel kizárt, hogy engem, a meglehetősen sikeres, középkorú üzletembert, ceremónia-bábunak nézzen bárki is!

– Ühüm – mondta a feleség.

És még akkor sem kapott dührohamot, amikor a férje sok-sok ölelés után a fülébe suttogta:

– Édesem, gyönyörű-karcsú voltál ma este, de legyél komolyabb! Mint én. Elvégre anyós leszel…