Rekviem egy bölcsõdéért…

Megrémültek a szülők: “nincs pénzünk!” Gyorsan – áron alul – eladták a jó karban levő házat, és beköltöztek egy kisebb lakásba. Mit csinál ma a család? Építkezik! Épít a nagylány (már édesanya), épít a fiú (most nősül). Drága a telek, az építőanyag, hitel kell, szülői segítség, rengeteg munka… Közben a gyerekek sóhajtoznak: anyu-apu, miért adtátok el a nagy házunkat? Nem gondoltátok, hogy ott, meg a hatalmas kertben mi is elfértünk volna? Érdemes volt a pillanatnyi nyugalom kedvéért elkótyavetyélni a JÖVŐT?

Telefonon keresnek a szerkesztőségben, a vonal túlsó végén Földvári Éva, egy hároméves kislány édesanyja. Feldúltan meséli, hogy december végén bezárnak egy olyan módszertani bölcsődét Budapesten, ahol együtt nevelődhettek egészséges és sérült gyerekek, ahol olyan gyerekszerető a légkör, hogy mutogatni kellene…

Békesziget a Tüzér utcában…

Mielőtt bemennék, körbejárom a füves udvart, megcsodálom az uniós szabvány szerint készült játékokat, meg a csúszdát körülvevő rugalmas burkolatot. Az épületen hatalmas ablakok, a termek tágasak, minden csupa fény. – Ha lenne pici gyerekem, holnap hoznám – mondom Katona Évának, a bölcsőde dolgozóiból alakult Harmónia Gyermekház Közhasznú Egyesület titkárának.

– Hej, ha látott volna minket fénykorunkban, amikor nyolcvan kisgyereket láttunk el! – mosolyodik el Éva. – Közülük húszan mindig fejlesztő foglalkozást igénylő kicsik voltak. Fel tudtunk venni halmozottan sérült gyerekeket is, hiszen dolgozik nálunk gyógypedagógus, dietetikus, logopédus, mozgásfejlődést segítő szakember. Volt olyan csoportunk, ahol iskoláskorukig maradhattak a gyerekek, a baba-mama klubunkba ma is jönnek a gyeses kismamák. Tudom, egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermekük ne találkozzon fogyatékkal élő társakkal, de mi sok éves tapasztalat alapján állítjuk, hogy a „közös nevelés” nagyon jól hat a kicsikre. (Mennyivel toleránsabb felnőttek lesznek!)

– Amikor bölcsődét kerestem, azt mondta a gyerekorvos, hogy ne reménykedjem a felvételben, mert ide már a születésük előtt beíratják a babákat – meséli Radich O. Krisztina, aki a kislányáért érkezik. – Szerencsénk volt: egy anyuka meggondolta magát, így Natasa bekerült a várólistáról. Én szociálpolitikával foglalkozom, de életem első munkahelye egy bölcsőde volt. Ezért merem kijelenteni: olyan a Tüzér utcai bölcsi, mint a béke szigete, ahol nyugodtan hagyhatod a gyerekedet, mert kiváló szakemberek foglalkoznak vele, és mosolyogni fog, ha érte jössz!

– Mutatok jelentkezési lapot, amelyiken úgy szerepel a gyerek neve hogy „Ceglédi X”, mert az édesanya már akkor felkeresett, amikor a baba pocaklakó volt – teszi hozzá Katona Éva.

Régóta veszélyben vagyunk

– Miért kellett közhasznú egyesületet létrehozni? – kérdezem rosszkedvűen, hiszen szomorú egy „gyerekparadicsom”, ha csak tizenegy kicsire vigyáznak a gondozónők.

– A jelenlegi végkifejlet, miszerint a fenntartónk – a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium intézménye) – december 31-én bezárja a bölcsődét, egy hosszú történet végére tesz pontot – mondja Éva keserűen. – Három évvel ezelőtt azért hoztuk létre a civil egyesületet, hogy pályázhassunk, pénzt szerezzünk, és ha itt a „vég”, átvegyük a fenntartást. Azóta pályázaton nyert pénzből újjávarázsoltuk a fürdőszobákat, füvesítettünk, fajátékokat vásároltunk, gumitéglával raktuk ki a csúszdák környékét. Nemrégiben is nyertünk huszonötmilliót egy EU-s pályázaton, de most nem tudjuk, hogyan fogjuk felhasználni.

Lassan gördül elém egy szomorú történet, amelynek hátterében természetesen a PÉNZ áll. A jelenlegi törvények szerint a bölcsődéket az önkormányzatok tartják fenn, „ők” kaphatják meg az úgynevezett „normatívát”, mely 456 ezer forint gyerekenként. (Ehhez még hozzátesznek az önkormányzatok, a szakemberek szerint egy kisgyerek éves ellátása körülbelül egymillióba kerül.) Ám minisztérium nem jogosult a normatívára! Ezért van szó évek óta arról, hogy e bölcsődét, amely (stílusosan) bölcsője volt rengeteg újításnak, ahová tanulni jöttek hazai és külföldi szakemberek, be kell zárni. Hiszen a minisztériumnak kötelező takarékoskodnia!

A teljes cikk a 46. heti, november 16-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.