Mit olvassanak a gyerekeink?

A vitákban sokszor fölmerültek a Jókai-regények is, különösen A kőszívű ember fiai, mint az ifjúság számára immár csaknem „olvashatatlan” mű. Aztán, lám, Az arany ember csaknem a döntőbe került, vagyis kiderült, sokak számára meghatározó olvasmányélmény.

Kíváncsiak lettünk, mit mond ma a kamaszoknak Tímár Mihály erkölcsi dilemmája, kettős élete – így bekéretőztünk a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium 10/a osztályába, ahol Székely Júlia tanárnő nemrég osztotta ki a kőkeményen „szöszölősre ” összeállított olvasásfelmérőket. Még tartott egy kis ideig az érdemjegyek feletti morgás, de aztán hamar benne találtuk magunkat Timár Mihály lelke közepében.

Kár, hogy azok, akik szeretik erkölcsi relativizmussal vádolni a mindenkori „mai fiatalokat”, nem láthatták, milyen hévvel kérik számon ezek a kamaszok a becstelenséget – Tímár ősbűnét, Tímea örökségének, a Szent Borbála kincsének elsikkasztását (vagy átmentését – attól függ, honnan nézzük). Eleinte nem nagyon akaródzik megbocsátani Tímárnak. Jó, elvette Tímea örökségét, eltitkolta a tettét, visszaélt a hálájával, elvette feleségül, boldogtalanná tette, és megcsalta – de ráadásul soha, az utolsó pillanatig nem talált alkalmat arra, hogy mindent elmondjon neki, és ezáltal feloldozást nyerjen!? Miféle „arany ember” az ilyen – csak hullnak Tímár fejére a vádak. A tanárnő az ördög ügyvédje szerepét játszva sorra veszi a regény főbb csomópontjait, hogyan halmozódott bűnre bűn, úgy, hogy az adott helyzet nemigen kínált föl a főhős számára jó lépést.

– Gondoljatok csak bele, hányszor ékeskedtek ti is más tollával – mondjuk, amikor randevúra mész az apád autójával!

– Na de nem a csaj autójával megyek, akinek épp imponálni szeretnék! – replikázik Marci, akinek mindig nagyon helyén az esze. Elmoralizálnak azon, lehet-e jó az erkölcstelen döntés, és fordítva, hibás a mégoly erkölcsös is. A tanárnő példájából megértik, hogy nagyon is:

– Ha Tímár az első pillanatban visszaadja a megmentett kincset Tímeának, hibát követ el, hiszen Brazovitsék azonnal kisemmizték volna a kislányt. Világos, hogy csakis becstelenség árán tudta megmenteni Tímea vagyonát.

Mire csitul az ellenállás, újabb lélektani csomópont felé sodródik a vita. A lányok mintha a női szerepeket jobban át tudnák élni: Tímea vétkén nehezen lépnek túl:

– Minek kellett hozzámennie Tímárhoz. Máshoz menni, mint akit szeretünk, rossz és erkölcstelen. Én abszolút elítélem a nem szerelemből kötött házasságot! – veti föl Réka.

Aztán együtt fejtegetik meg Tímea személyiségét, elemezve, milyen női viselkedésmintát hozott idegen vallásából és kultúrájából. És közben azt is megértik, mennyire nem könnyű fölismerni adott pillanatban a valódi érzelmeket. Megkeresik, hol is van a regényben az a pont, amikor Tímár rádöbben, hogy egy „alabástromszobrot” vett feleségül.

Ahány nézőpont, annyiféle igazság

– A magyartanítás dilemmája eldönthetetlen: hogy vajon megtanítani próbáljuk-e több ezer év kultúráját, vagy megszerettetni az olvasást. Az arany ember mindkét célnak nagyon megfelel. Ezért is szeretem tanítani – mondja tanárnő, Székely Júlia. – Meg azért is, mert azt hiszem, igaz, amit Jókai is mondott, hogy ez a legjobb regénye. Az olvasás megszerettetése vagy sikerül, vagy nem – nem feltétlenül a magyar órák sikertelenségének róható fel, ha nem. Azt viszont meg lehet tanítani, hogy a szépirodalmi szövegeknek sokféle helyes olvasatuk van. Aki a regényekben megtapasztalja, hogy egyszerre lehet érvényes többféle igazság, annak ez a fajta gondolkodás a vérévé válhat. Alapvető ráismeréshez segít hozzá a regények elemzése: annak elfogadásához, hogy az életben is több érvényes nézőpont létezik. Van is a regényben egy kulcsjelenet, aminél szeretek elidőzni: amikor Timár Mihály Krisztyán Tódorral találkozik Füreden. Fantasztikus dramaturgiai húzás Jókaitól, hogy a cselekmény egyik legizgalmasabb pontján újra elmondatja a történetet Tódorral. Ráközelít arra az emberre, akit mi addig nagyszerűnek láttunk, és lám, kiderül, mennyire problematikus a mi hősünk. Érezzük ugyan, hogy Krisztyán túloz, de abban erősödünk meg, hogy tényleg attól függ egy ember erkölcsi megítélése, hogy honnan nézzük. Nincs az a jóság, amit bizonyos nézőpontból ne lehetne a visszájára fordítani.

– A „kőszívű” például sokkal szimplább, egykulcsos történet. Hozzám nem is áll túl közel – folytatja a tanárnő. – Nekem ugyanis az a fő célom, hogy ezt a fajta differenciált, több nézőpontból való gondolkodást megtanítsam. Nem mindenkinél könnyű ezt elérni. Sok gyereknek például az Egy magyar nábob jobban tetszik, mert egyszerű, több szálon megismételt fejlődésregény, amelynek fő mondanivalója: legyünk rosszból jók, és a haza fényre derül.

A teljes cikk a 10. heti, március 8-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.