Gárdonyi Géza regényes élete 2.

Mint Király Júlia irodalmi muzeológustól, az egri Dobó István Vármúzeum munkatársától megtudjuk, Gárdonyi belemerült a témába, és nagyon megragadta Bornemissza Gergely alakja, akiről azt írta, hogy az élete egy regény lapjaira kívánkozik. És akkor Gárdonyi megírta azt a regényt. Eger nélkül Gárdonyi sosem lett volna az a Gárdonyi, akinek ma ismerjük, mert valószínűleg nem botlott volna bele ebbe a témába, amelyhez ott élve folyamatosan ösztönzést kapott.

– Ma ez a regény olyan irodalmi alapmű, amelynek nagy szerepe van a magyarságtudat formálásában is. Olyan kötelező olvasmány, amelyet a gyerekek maguktól is szívesen elolvasnak, azután kiosztják a szerepeket, és napokig játsszák az ostromot. Tizennyolc nyelvre fordították le, film és képregény készült belőle, és most folynak egy számítógépes szerepjáték munkálatai. Tavaly ez lett a Nagy Könyv-verseny győztese. A fiatalok az Egri csillagokat tekintik „a magyar Gyűrűk urának”, hiszen ebben is egy gyűrű, Jumurdzsák talizmánja körül forog a cselekmény. A könyv első megjelenésekor lehetett már sejteni ezt a hatást és ezt a sikert?

– Ezt a Gyűrűk ura-hasonlatot még nem hallottam, de nagyon érdekes… Ami a regény korabeli fogadtatását illeti: siker volt már akkor is, amikor a Pesti Hírlap 1889 karácsonyától folytatásokban közölni kezdte, és az 1901-ben megjelent első kiadás pillanatok alatt elfogyott. Ez egyébként nem teljesen azonos az általunk ismerttel, mert Gárdonyi minden kiadás előtt átdolgozta, kijavítgatta műveit, az őrületbe kergetve ezzel a nyomdászokat.

– Mi az Egri csillagok titka?

– Véleményem szerint az, hogy Gárdonyinak sikerült életet lehelni szereplőibe. Nem elvont történelmi alakként, hanem mint gondolkodó és érző, hétköznapi embereket tudta ábrázolni őket, akiknek korántsem hétköznapi viszonyok között kellett megállni a helyüket. Olyan világot teremtett, amelybe az olvasó is bele tudja helyezni magát. Az író aprólékos kutatómunkát végzett, hogy élethűen meg tudja idézni a tizenhatodik század világát, öltözékeit, tárgyi eszközeit, szokásait, társadalmi viszonyait, történelmi eseményeit. Például, amikor elakadt az írásban, mert nem volt elég információja a törökökről, több hónapos tanulmányútra utazott Isztambulba. Az aprólékos ábrázolás ugyanakkor nem megy a fordulatokban bővelkedő cselekmény rovására, sőt, tökéletes harmóniát alkot. És azt se feledjük el, hogy a regényben olyan hősök vannak, akikkel az olvasó azonosulhat: Dobó, Mekcsey, Bornemissza Gergő, Cecey Éva és még sokan mások, ahogy a filmek végén kiírni szokás. A témaválasztás is jó, hiszen Gárdonyi talált egy sikertörténetet a magyar sikerekben nem éppen bővelkedő 1500-as években. Ne feledjük, hogy ez a század Magyarország három részre szakadásának és részben török uralom alá kerülésének időszaka! Eger is török fennhatóság alá került a nevezetes ostrom után negyvennégy évvel, 1596-ban, és ott is maradt kilencvenegy évig. Fontos közigazgatási központ volt, mecsettel, fürdőkkel. A törökök hosszú távra rendezkedtek be, és csak a Habsburg-hadak bírták őket távozásra.

– Gárdonyi persze nem egykötetes író: huszonhat könyve jelent meg, és számtalan újságcikke. Ön szerint az Egri csillagok Gárdonyi legjobb regénye, vagy írt ennél még értékesebbet is?





– Az Egri csillagok hallatlan népszerűségének fényében talán furcsa, ha azt mondom, hogy Gárdonyi az elfelejtett alkotók közé tartozik. Ezen az egy regényén kívül az átlagolvasó mást nem nagyon olvas tőle. Ha engem kérdez, akkor az a válaszom, hogy az Egri csillagok megérdemelten ilyen népszerű, hiszen valóban remek alkotás. Ugyanakkor A láthatatlan ember még érettebb, kiteljesedettebb regénye, és ezekkel egy szinten említhető az Ida regénye és az Isten rabjai is. Én azonban legjobban a novelláit szeretem, és ha csak egyetlen könyvet ajánlhatnék Gárdonyitól az olvasók figyelmébe, akkor az A hosszúhajú veszedelem lenne – egy novellafüzér, amelyben tizenhárom agglegény meséli el, miért nem hajtotta végül a házasság igájába a fejét. Ezek a finom humorral, iróniával átszőtt történetek mély emberismeretről, bölcsességről és életszeretetről árulkodnak.

A teljes cikk a 37. héten, szeptember 13-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.