Botrányhõs a boltban

Helyette elfogadtuk a béklyót, és csöndben belehajtottuk a fejünket az igába. Örömmel tettük, de néha azért sajnáljuk magunkat. Én személy szerint főként akkor, amikor Lola az egyik legelemibb alapjogomat vonja meg tőlem – a szabad vásárlás jogát. Na, nem holmi göncök vásárlásáról beszélek, vagy cipő-, esetleg könyvvételről – az nem is olyan nagy tragédia, hogy ezeket csak ellopott öt percekben intézem. De azt, hogy az alapvető élelmiszerek megvásárlása is veszélybe kerül, kikérem magamnak.

Brüsszelben jó dolgunk volt. Alex otthon dolgozott, saját időbeosztása szerint. Én írtam a listát, ő bevásárolt. Holtidőben ment, mondjuk, kedden délelőtt fél 11-kor, gyorsan végzett, és egy hétig rendben is voltunk. A hétvége a miénk volt, a babácskával közért közelébe se kellett mennünk. Aztán hazaköltöztünk. Alex azonnal fejest ugrott a munkába, én magam nemkülönben. Lola napi négy-hat órát bölcsiben, naná, hogy a hétvégék minden percét együtt akarjuk tölteni. Úgyhogy Lolát elvittük magunkkal vásárolni. Hiba volt. De mekkora hiba. Hibák sorozata. Pedig én azt hittem, az élmény mindenkinek élvezetes lesz (persze már amennyire egy szupermarket élvezetes lehet). Lola nagylány, lehet beszélni a fejével, én ismerem a járást, lista megvan, tudjuk, mit akarunk, a nagy színes-szagos üzlet leköti majd az örökmozgót, amíg mi a magyar ínyencségeket válogatjuk Alexszel. Gyermekkoromból legalábbis valahogy így emlékeztem a bevásárlásokra. Édes anyukámra, aki minden szombaton reggel kézen fogott, és elballagott velem a Fő utcai Csemegébe. Odafelé megbeszéltük az élet ügyes-bajos dolgait, hazafelé pedig a hétvége további kalandjait tervezgettük. És a közértben mindig kaptam valami finomságot. Például mazsolás krémtúrót. Amikor pedig a kaposvári boltokban is lett bevásárlókocsi, tudják, amibe bele lehet ültetni a gyereket, hihetetlenül sajnálni kezdtem, hogy már nem férek bele. Viszont alig vártam, hogy nekem is legyen kit beletenni.

Hát most van. Csak az a baj vele, hogy nem hajlandó beleülni. Vagyis hajlandó beleülni, csak megmaradni nem. A gyerekek ugyanis nem kedvelik, ha menetiránynak háttal ültetik őket. Miért is kedvelnék? Hiszen akkor – úgy hiszik – lemaradnak valami nagyon izgalmasról. Szóval Lolám vagy kígyó módjára kitekeredik, és addig fészkelődik, amíg beleesik a kosárba, vagy addig kiabál, amíg kiveszem. Illetve van egy harmadik lehetőség is, de az meg nem annyira kényelmes, legalábbis nekem. Ha a bevásárlókocsi tolása közben ugyanis hetvenöt fokban előrehajolok, hogy birizgálhassa a fülemet, na, akkor elvan a gyerekülésben akármeddig. Kár, hogy így nem tudok vásárolni. Szóval Lola általában hallani sem akar a kocsiról, inkább sorról sorra rohangál, és különböző, számomra tökéletesen szükségtelen árucikkeket pakol a kosárba. Múltkor három csomag pudingport, egy doboz Vegetát és egy pár gumikesztyűt csak akkor vettem észre, amikor a pénztárnál kipakoltam.







Ha ketten vagyunk vele, akkor ketten fáradunk el halálosan. Ha egyedül megyek, akkor csak én. Mostanában sorsot húzunk, hogy ki vásárol, és ki fut a gyerek után. Mindig próbálom megbundázni, hogy Alexé legyen a loholás… A múltkor a másfél órás bevásárlótúra alatt mindössze öt percre láttam, az ő feladata volt ugyanis Lola kergetése az üzletben, amíg én igyekeztem villám módjára vásárolni. Egy-egy pillanatra föltűntek a távolban, hol békaugrásban, hol tésztásdobozzal a fejükön, a végén pedig, amíg fizettem, az olcsó napszemüvegeket próbálgatták. Ez a módszer – nekem – még megfelelne, ha a röhögéstől nem felejtenék el alapvető fogyasztási cikkeket beszerezni. A múltkor például a kenyér, a tej és a joghurt maradt ki. Aztán végül kívül kerültünk a bolton, ahol, mit ád Isten, egy pénzzel működő kisautóval találtuk szembe magunkat. Bedobtuk a százast, letettük a szatyrokat, két percig nyugi volt. Utána viszont… Kíméletlen hiszti, fejhangú üvöltés hazáig. A kocsiban harmincnyolc Celsius-fok (a légkondi még mindig rossz), gyerek ordít, tojás törik, apa fújtat, anya haját tépi, és közben mindenki izzad. Lolával, vásárolni, soha többé!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Örököltem, vállaltam » • Csákányi Eszter és a kék neon óra » • Jónás Brigitta naplója » • A Repülős Gizi-legenda » • Egy napom állatgondozóként » • Mire vágyik a férfi és mire a nő? » • Receptek kismamáknak » • Palya Beával Delfinországban »