Akit a strucc megrúgott

Kedvet kaptam, és nekiindultam felkutatni: hogyan is élnek a struccok szép Magyarországban…

– Vizi Györgyhöz van szerencsém? – adtam a jól értesültet, miután elolvastam a tábláról az üzemeltető nevét. A Vizi struccfogadó gazdája azonban kiigazított:

– Nem, ő a bátyám. Én Vizi István vagyok. Együtt vezetjük a boltot.

– Mikor kerültek ide a struccok? – vágok a közepébe.

– Tizenhat évvel ezelőtt, Hajdúnánáson kezdtek velük foglalkozni, őket követően mi voltunk a másodikak az országban.

– Hogy lett struccgazda?

– Elvittem a gyerekeimet, mert kíváncsiak voltak rájuk. Aztán – milyenek a gyerekek – addig rágták a bátyám fülét, hogy vegyen már nekik struccot, amíg visszament Hajdúnánásra, majd hazajött, és szólt, hogy vett hármat. Két tyúkot meg egy kakast. „Megbolondultál?”, kérdeztük. Még kutyánk se volt soha. Mindegy, beállított a fél éves csibékkel. Építettünk nekik valamilyen ólat, de fogalmunk se volt róla, mit kell a struccokkal csinálni. Felhívtam az állatkertet, és megkérdeztem az állatorvost, hogy mit tegyünk, ha valami gond lenne. Azt felelte, ha probléma adódna, szóljunk, és lejön. Bár én azóta se tudom, mi baja lehet egy ekkora madárnak. Aztán itt maradtak. Öt évig nem szaporodtak. Gyanús lett a dolog, kihívtunk egy gondozót, rájuk nézett, és megkérdezte, hogy gondoljuk, hogy három kakas tojást rakjon. Így kezdődött.





– Mi a jó a struccban?

– Ízletes a húsa, és szinte nincs benne koleszterin. Az izomrostok között nincs zsír, teljesen külön zsírpáncélt növesztenek magukra, az védi őket a melegtől és a hidegtől. Ezt a hájat jó pénzért megveszik, valamilyen kozmetikai anyagot készítenek belőle. Amúgy ugyanazt eszik, mint a háziszárnyasok, megszokták az éghajlatot, betegségük szinte nincs, hiszen tulajdonképpen vadállatok. A tollat a táncosnők keresik. Ide is bejött egy csapat hölgy, hogy adjak már nekik strucctollat. Mondom legföljebb húsz-huszonöt tollam van, elosztogattam. Huszonöt? Tízen vannak, fejenként egy toll bőven elég lesz. Na mondom, ti aztán tényleg nem vagytok szégyenlős lányok. Mit takar el egy toll? Odaadtam.

– Most hány madár van? – kérdezem.

– Tizennégy-tizenöt, változik. Minden évben vannak kismadarak is.

– A többit levágják?

– Az étterembe többnyire Hajdúnánásról vesszük a húst, de tojásunk van évente negyven-ötven.





– Milyen íze van?

– Olyasmi, mint a tyúktojás, csak valahogy krémesebb. Most akarunk főzni egyet a haverokkal. Három óra biztos kell neki. Rántottát sokat ettünk már, két tojás nagyjából ötven tyúktojásnak felel meg. Hagymával, szalonnával nagyon finom. A múltkor jött egy vendég, és közölte, hogy ő egyedül megeszik egy strucctojást. Na, mondom, ha az egészet megeszi, nem kell kifizetnie, sőt, még én veszek neki egy palack pezsgőt. Képzelje, a bajnok tényleg belapátolta az egészet! Igaz, aztán Adonyig jutottak el a kocsival, ott kijött belőle minden…

– Milyen állat a strucc?

– Nagyon buta, szegény. Amilyen kicsi a feje a testéhez képest, pont annyi az esze is. Az viszont nem igaz, hogy a homokba dugja a fejét, ha baj van. Inkább támad! Csípni nem tud, de úgy rúg, mint a veszedelem. Évente újra kell építeni a kerítésüket, mert szétrugdossák. Főleg a kakas veszélyes.

– Nem lehet megszelídíteni őket?

A választ és a teljes cikket a Nők Lapja 29-es, július 18-án megjelenő számában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Nőnek lenni jó (?) » • Drew Barrymore, az elveszett magyar kislány » • A sámán konyhája » • Top 5 – a legrosszabb első munkahelyek » • Felfordult világ „Sárközyfalván” » • 39 puszi és 7 ölelés » • Gyümölcsízű édességek »  • Évike Tündérvölgyben »